A Fifa sorozat mindig is az EA Sports legjobban tejelő szériájának számított, ezért nem meg lepő, hogy szinte a létező összes platformra kiadják minden évben. Az már más kérdés, hogy melyik platformon mennyi az újítás az előző évi kiadáshoz képest, és egy pár éve már csalódások sorozata érte az egyszeri futballjáték-kedvelőt, sokan már évekkel ezelőtt átpártoltak a konkurenciához, ám akik hűségesek maradtak a Fifa-hoz, azok a Fifa 10-ben megtalálták azt, amire már régóta várnak. A tavalyi évben Európa legkelendőbb játéka lett, és mostantól iPhone-on is elérhető.
Azt sem tudom, hova nyúljak!
Nézzük a legelejétől, mivel is állunk szemben. Ahogy azt illik, és sajnos elég kevés iPhone játéknál tapasztalható, a játék megkérdezi mindjárt a belépéskor, hogy szeretnénk-e engedélyezni a hangokat. Ez nem csak arra jó, hogy suliban óra alatt csendben tudjuk magunkat elfoglalni, hanem hogyha saját zenénket akarjuk hallgatni, akkor nem fog nekünk a kommentátor belebeszélni, vagy nem a játék zenéjét halljuk. Még ha engedélyezzük is a hangokat, a beállításokban külön kell bekapcsolni a menü háttérzenéjét, ami még egy jó pontnak számít, mert nem feltétlenül kedveli mindenki. Ha már itt tartunk, lássuk a többi beállítást is, melyek rendkívül hasznosak. Azt hinnénk, nem sok mindent lehet állítgatni egy ilyen játéknál, ám ez tévedés. A játék alapbeállításai, mint a félidő hossza, az ellenfél ügyessége állítható kedvünk szerint, a sérülések, büntetések, les és hosszabbítás ki-be kapcsolgatható. Ez megvan minden platformon, nem is jelent újdonságot. Ami az iPhone verzió egyedi beállításaihoz tartozik, az az, hogy választhatunk: a képernyőn megjelenő analóg kart szeretnénk használni az irányításhoz, vagy esetleg a készüléket ide-oda billegtetve kívánjuk irányítani a játékosokat.
Az analóg kar mérete, valamint láthatósága egyaránt változtatható, illetve az is, hogyha játék közben a képernyő bal oldalán egy bizonyos helyre bökünk, akkor oda átkerüljön-e a kar, vagy maradjon a bal alsó sarokban. A jobb oldalon található A és B gombok elhelyezkedését szintén állíthatjuk három pozícióban, ahogy nekünk kényelmes. Amit még érdemes itt megemlíteni, az az, hogy a képernyő elhelyezkedését 180 fokkal megváltoztathatjuk, ha úgy érezzük komfortosabbnak. Visszatérve a főmenübe az opciók mellett találunk egy 3D-s focilabdát, amit kedvünkre pöckölhetünk ide-oda. Értelme nincs, ám ha valaki nagyon unatkozik, el lehet vele lenni körülbelül két percig. A játékmódokban széles a választék, a klasszikus barátságos mérkőzés mellett menedzser módban, bajnokságban, Be a Pro módban, gyakorlásban vagy szabadrúgásban is felmérhetjük képességeinket. Ezek közül mindegyik rendben van, talán a Be a Pro módba lehet belekötni, de erről majd kicsit később. Amiért még plusz pont jár az EA Sports-nak, hogy a játékból nem maradt ki a többjátékos mód sem, ezt Wi-Fi-n, illetve Bluetoothon játszhatjuk barátunkkal, szeretteinkkel, vagy aki épp egy iPhone-t vagy iPod Touchot szorongatva közeledik felénk, és kiabálja, hogy „FIFÁZNI AKAROOOK!!!".
Foci a pályán, megannyi látvány
Ha már mindent ízlésünknek megfelelően beállítottunk, kezdődhet a játék. A legelső indításkor kiválaszthatjuk kedvenc csapatunkat, és hazai csapatnak automatikusan azt fogja beadni a játék, de ez persze változtatható. Rengeteg klubcsapat és válogatott kapott helyet, szóval nem kell félni, hogy valaki nem találja meg kedvencét, még ha az a Ceska ligában is szerepel például. Mielőtt még elindítanánk a meccset, átállíthatjuk a mezszínt, a kezdő térfelet, és a csapatot is átvariálhatjuk kedvünk szerint. Minden meccs kezdetén felugrik az irányítást leíró ablak, amiből megtudjuk, hogy az analóg kart, ha teljesen a széléig kihúzzuk, akkor tudunk sprintelni, ez néha viszont problémás, mert ha a képernyő szélén van a kar, és lecsúszik az ujjunk róla, a játékos megáll, ez pedig sok bosszúságot okozhat.
Támadáskor az A-val passzolunk, kétszeri megnyomásra hosszú passz következik be, a B-vel lehet rálőni a kapura, kétszeri megnyomásra irányított lövéssel küldhetjük a háló irányába a labdát, és ha a B-ről átcsúsztatjuk ujjunkat az A-ra, akkor magas passzt adhatunk. Védekezéskor az A funkcionál cselezésre, ha nyomva tartjuk, játékosunk rajta marad az ellenfélen, a B-vel, illetve a képernyőn a játékosra bökéssel lehet játékost váltani, vagy nyomva tartva második védőt hívni. Ha az A-ról B-re csúsztatjuk ujjunkat, akkor tudunk becsúszni. Alternatív irányítási lehetőségként az iPhone mozgásérzékelőjét is használhatjuk, azonban ez elég nehéz, mert nem biztos, hogy a játékos arrafelé fog szaladni, amerre mi küldeni szeretnénk. A sprinteléshez egy újonnan megjelent C gombot kell használni, ez pedig még kényelmetlenebbé teheti az irányítást. A szabadrúgás nagyon egyszerű, ilyenkor a képernyőn megjelenik egy labda, amit pár másodpercünk van a megfelelő helyre húzni, ahova szeretnénk hogy az épp aktív játékos lője azt.
A Fifa 10 grafikájára nem lehet panasz, amit lehet, azt kihozták az iPhone-ból. A szurkolók ugyan itt is „papírból vannak", ám őket meglehetősen keveset látjuk az alap kameraállásból, és amúgy sem befolyásolja a játékélményt. Összesen hatféle kameraállás áll rendelkezésünkre, ez a Be a Pro mód esetében hétre ugrik, hiszen ott még pluszban jön a „Be a Pro" nézet, amit nem hiszem, hogy sokan fognak használni. A Be a Pro mód ugyanis élvezhetetlen az alap nézetből, hiszen a labdát csak akkor látjuk, ha egy méteres körzetünkben van, de így is csak ha az ellenfél kapuja előtt folyik a harc érte. Ha mögöttünk van, esélytelen, hogy lássunk valamit, rohangálhatunk vakon, aztán ha valahogy megtaláljuk a labda helyét, akkor boldognak érezhetjük magunkat. Még ha a kamerát át is állítjuk, nem lesz igazi a játék, legalábbis én ezt tapasztaltam. Érdemesebb inkább a barátságos mérkőzésnél maradni. A többi játékmód teljesen rendben van, élvezetes lehet mindenki számára. A Fifa 10 iPhone/iPod Touch verziója hibái ellenére is szerethető játék, ha már kellőképpen összeszoktunk, de ehhez persze idő kell.
