Az FPS-ek és a konzolok összehangolása sokak számára mindig is kényes téma marad, pedig aki játszott már például PSP-n a Call of Duty Roads to Victory-val (azért ezt említettem, mert én ezzel játszottam), az tudhatja, hogy az irányítást nem nehéz megszokni, ráadásul általában a részben automatikus célzást is berakja a legtöbb fejlesztő, így élvezhetőbbé téve a játékmenetet. Na de mi van akkor, hogyha még gombok sincsenek?
Háború van, ez nem kétséges
A Global Front története rendkívül érdekes: főszereplőnk egy katona, aki elvesztette testvérét a háborúban, ám az elhullott hőstől megvonták az érdemérmet. Ennek okára kell nekünk fényt deríteni, mégpedig úgy, hogy a világkülönböző pontjain írtjuk a nácikat, de nagyon. Így jutunk el Afrikába, Szicíliába, Ázsiába, és számos más helyszínre. Szokatlan történet egy második világháborús játékhoz, ez tény, ám ebből nem sokat fogunk érzékelni, ha csak meg nem nézzük az indításkor mindig fogadó videót (át is lehet lépni). A Gameloft-ra nem az jellemző, hogy silány játékokat adnának ki, és a Brothers in Arms 2 Global Front-on is látszik, hogy rengeteg munka volt benne, hiszen nem csak egy mobil eszközre fejlesztett „játékocskáról" van szó, hanem komoly, többjátékos móddal is rendelkező FPS-sel állunk szemben. Nézzük akkor szépen sorban, mivel is van dolgunk.
A játék grafikája nem csúnya, iPhone-hoz mérve egész szépen ki van dolgozva minden, a fegyverek is, az ellenfelek is, a tereptárgyak is. A dolog csak ott bukik el, amikor láthatatlan bugokba ütközünk, melyek nem is okoznának túl nagy gondot, ha örökös lőszerünk lenne például a Thompsonba. Mikor az ember azt hiszi, csak véletlenül nem célzott pontosan, és újra meg újra megpróbálja ugyanazt a nyomorult ellenfelet lelőni hatástalanul, akkor esik csak le, hogy hoppá, nem ő a hibás, hanem a játék szórakozik. Ez nem befolyásolja nagymértékben a játékmenetet, mert mindig van az a szög, ahonnan sikeresen hatástalanítani lehet az ellenséges katonákat, ám míg azt realizáljuk, hogy rossz helyen állunk, részünk lehet néhány bosszús percben. Hogyha a játékmenetnél tartunk: a BiA 2 Global Front tartogat izgalmas mozzanatokat, ám olyan szinten lineáris, hogy még azt is megmondja, melyik fedezékbe álljunk a három előttünk található láda közül. Míg oda nem állunk, nem mehetünk tovább. Ha ezektől az egyébként elhanyagolható hibáktól eltekintünk, már talán nem is lesz több gondunk, élvezhetjük végre azt, amiért fizettünk.
Megsérültem, ezredes!
Az irányítást jobban nem is csinálhatták volna: négyféle irányítási mód közül választhatunk. Alapból van bal oldalon egy analóg kar, ezzel mozgunk, és a képernyőn akárhol húzzuk az ujjunkat, mozgathatjuk a kamerát. Jobb oldalon két nagyobb gomb található, ezek közül az egyik a lövésre, a másik a futásra, illetve a fedezékbe bújásra alkalmazható. A két alsó sarokban van két apróbb gomb, bal oldalon a guggolást és felállást váltogathatjuk, jobb oldalon pedig belenézhetünk a fegyver célzójába. Jobb fönt van a fegyverváltó és gránátdobó gomb, bal fönt pedig a hangot állíthatjuk, és a menüt hozhatjuk elő. Az irányítás ugyan megszokható, ám korántsem tökéletes, mert nem egyszer tapasztaltam, hogyha megnyomom futás/fedezék gombot, a kamera jobbra fordul. A nagyobb ujjal rendelkezőknél előfordulhat, hogy megnyomják véletlenül tüzelés közben a másik gombot, melynek hatására átugorva a fedezéket nyílt célpontként táncolnak a nácik lővonalában. Van még olyan lehetőség is, hogy ahova a képernyőn bökünk, oda mozduljon a kamera, és aztán gombnyomásra lelőhetjük az ellenfelet, vagy a képernyő bal oldalán húzva az ujjunkat mozgunk, a jobb oldalon húzva, majd rábökve célzunk és lövünk, a negyedik lehetőség pedig két analóg kart biztosít, és a képernyőre bökve tudjuk meghúzni a ravaszt. Amennyiben repülőt kell irányítani, akkor az iPhone mozgásérzékelője jön képbe, ott pedig minden logikusan működik. Ha közelharcra kerül a sor, a készülék döntögetésével üthetjük le az életünkre törő alakokat.
Ami nagyon élvezetes lehet mindenki számára, az az online többjátékos mód, melyben összesen akár hat katona mérheti össze tudását egy Team Deathmatch meccs keretében. Rengeteg pálya található a játékban, melyeken folyamatosan vehetünk fel fegyvereket is. Aki megszokta a konzolos irányítást, annak nem lesz nehéz dolga, de a kezdőknek meggyűlhet a baja a képzettebb játékosokkal. A lényeg, hogy nem szabad feladni. A Brothers in Arms 2 Global Front hibái ellenére is még mindig sokkal jobb, mint jópár az Apple Store-on fellelhető FPS, szóval érdemes egy próbát tenni vele.
