1999-ben még teljesen más világot éltünk. Máshogy buliztak a fiatalok, máshogy öltözködtek, máshogy viselkedtek. Sőt, teljesen más volt akkor még az emberek ingerküszöbe is, hiszen az Amerikai pite címadó jelenete sok helyen kivágta azt a bizonyos biztosítékot, a fiatalok viszont imádták Jimbo (Jason Biggs), Oz (Chris Klein), Kevin (Thomas Ian Nicholas), Finch (Eddie Kaye Thomas) és Stifler (Seann William Scott) történetét, akik csak bulizni és csajozni szerettek volna, akik szabadon akarták élni az életüket.
A folytatás ismét ugyanilyen sémára épült, persze más poénokkal megfűszerezve, de ismét a régi, jól megszokott és kedvelt karakterekkel. A harmadik epizódban már komolyodott a téma, a színészek egy része írt csak alá a folytatásra, na meg a viccek is kevésbé sikerültek. Nem volt rossz, de már nem volt az igazi. Persze ilyen epizód után az egyszeri mozinézőben felötlik a kérdés, hogy vajon akkor a negyedik Amerikai pite is lapos, unalmas, lerágott csont? Nos, meg kell, hogy nyugtassak mindenkit: nem. A találkozó az eddigi egyik legjobb rész, méltó folytatás és talán méltó lezárás is.
Negyedik részként hivatkozom mindig a találkozóra, ám sokan megvannak róla győződve, hogy ez a…hányadik is? Nyolcadik pite? Nos, ez nem így van. Az Amerikai pite első és második része után az esküvő jött, a harmadik rész, majd az utána bemutatott filmek nem voltak valódi folytatások. Mindegyik csak hasonló témát ölelt fel, ám egyik sem folytatta az eredeti történetet, az eredeti szereplőkkel. Eddig, hiszen az Amerikai találkozó 13 évvel az első rész után játszódik (a filmben és a valóságban egyaránt), Jim és Michelle (Alyson Hannigan) apa és anya szerepben tetszeleg, Ostreicher híres tévés lett, Kevin mintaférj, Finch egy kalandor, Stifler pedig csak Stifler maradt, aki nappal egy cégnél gyakornok, ám éjszaka a legnagyobb partyarc…szeretne lenni.
Az őrült vígjáték kritikájának folytatása a CineStar hasábjain olvasható tovább.
