A világ talán egyik legfontosabb emberi tulajdonsága az elfogadás. Sőt, a mutánsok esetében talán még nagyobb súllyal is bír, amiből mi magunk is tanulhatunk: nem csak a saját képességeikkel, megváltozott életükkel kapcsolatban tanúsított elfogadásról van itt szó, hanem a környezetük hozzáállásának feldolgozásáról is. Az X-Men filmek mindig is tipikus iskolapéldái voltak a kirekesztés bemutatásának és ezt a házi feladatot az X-Men: Apokalipszis sem felejti el felmondani, csak éppen már ismert és viszonylag még ismeretlen arcok sorsán keresztül teszi mindezt, nagyobb hangerőre kapcsolva.
En Sabah Nur, a legősibb mutáns például a halált és a világ változását nem tudja elfogadni, Magneto a hétköznapi emberek életét képtelen magáévá tenni, Ciklon a társadalommal áll se veled, se nélküled kapcsolatban, Jean Grey és Küklopsz rettegnek az erejük következményeitől és megítélésétől, míg az X-Men: Az eljövendő múlt napjaiban "hőssé" avanzsált és bármilyen alakot felvevő Mystique továbbra sem képes megbékélni a valódi énjével.
Bryan Singer pontosan ezekre a társadalmi és karakterdrámákra húzott fel egy blockbustert az X-Men: Apokalipszis képében, talán a világ legdrágábbját, amelybe nem átallott Roland Emmerich-filmeket megszégyenítő katasztrófaszekciókat komponálni, miközben nem felejtette el azt sem, hogy az X-Men franchise szívét mindig is a színészek jelentették. A legújabb mutánsmozi igyekszik a korábbi két rész, Az elsők és Az eljövendő múlt napjai legjobb elemeit vegyíteni és megfűszerezni azt Apokalipszis zúzásával, Egyiptomtól kezdve egészen Auschwitzig.
Mindez furcsának tűnhet elsőre, de ebben a világban csak annyira hat szürreálisan, mint a Golden-Gate híd átköltöztetése a levegőben, amit az a fémeket manipuláló nagyhatalmú mutáns hajtott végre, akinek fiatal énjét most minden eddiginél jobban látjuk szenvedni a vásznon. Michael Fassbender továbbra is teli találat Magneto szerepére (a szinkronhangját inkább hagyjuk), de az újonnan választott színészek közül mindenkiről elmondható, hogy vagy kellemes csalódás volt (élen a Trónok harca színésznőjével és a fiatal Árnyékkal), vagy továbbra is hozta azt, amit elvártunk tőle (mint Bestia), sőt Higanyszál újfent ellopta a show-t. Apropó, egy bizonyos adamantiumbetyár tombolása is garantáltan a székbe szegez majd (viszlát, 12-es karika!).
Bár Apokalipszis előéletéről semmit sem tudunk meg, céljai mégis érthetőek és világosak. A sminkmesterek, a vizuális effektek és Oscar Isaac finom játéka gondoskodtak róla, hogy véresen komolyan vegyük minden mozdulatát, így aki attól félt, hogy egy lila színben játszó, istenkomplexusos szörnyeteget lát megelevenedni a vásznon, az megnyugodhat: nem lett lila, sokkal inkább fenyegető és meglepően jól kidolgozták az illetékesek. Habitusa még azt is megmagyarázza, hogy miért volt szükség ilyen nagymértékű, katasztrófafilmeket megszégyenítő pusztításra, ugyanakkor érezhetően néhol kicsit már túltolták a "minden elemeire bomlik" típusú látványvilágot.
Ha már a hiányosságoknál tartunk, akkor muszáj megemlíteni, hogy ismét előjön a sok karaktert mozgató filmek rákfenéje, miszerint egyes szereplők elsikkadnak a többiek mellett: ebben az esetben a Négy Lovas (kivéve Magnetót) szorult a háttérbe és sokszor csak álldogálnak a mesterük mellett, de az X-eknél is előfordul olyan személy, akit a fél világon magukkal cipelnek, de funkciója nem igazán van.
Teljesen érthető, hogy miért lett Bryan Singer új rendezése megosztó a kritikusok között, ugyanis ahogy erre a filmben bájosan utalnak is, mindig a harmadik rész a leggyengébb és erre remek példa a végítélet eljövetele.
Van, akinél betalál az ősi gonoszt, mutánsgondokat, katasztrófafilm-elemeket, humort és drámát is bőséggel tartalmazó recept, mások viszont talán éppen ezek keveréke miatt jönnek ki róla rossz szájízzel, pláne akkor, ha számba veszik a hiányosságokat is (főleg a karakterábrázolás terén). A film tehát egyáltalán nem tökéletes (sőt, még az is kérdéses, hogy több lehet-e egy egyszernézős mozinál, ami azért a szériát tekintve sajnálatos), és borítékolható, hogy sokat fognak a rajongók vitatkozni róla, de mindenképpen érdemes arra, hogy egy esélyt adjunk neki.
Van részletesebb elemzés (éppen olyan író tollából, akinek egyébként bejött a mozi), olvassátok el mindenképpen a Puliwood cikkét, a véleményeteket pedig mondjátok el kommentben, ha láttátok a filmet.
