A Disney+ első animációs Marvel sorozata, a What If...? megint kijjebb tolta az MCU határait, melyeket eddig is előszeretettel tágított a stúdió. Talán már nem számít ennyi idő után orbitális spoilernek, hogy a Loki sorozat első évadának végén elszabadult a multiverzum, a What If...? pedig ezekbe a párhuzamos valóságokba ugrik fejest és merül el bennük teljesen.
Teszi ezt cseppet sem mellékesen végtelenül szórakoztató módon, és bár az első évad vége felé kicsit megbicsaklik a formula, ez csak még érdekesebbé teszi a kérdést: hogyan folytatódhat innentől a történet, milyen irányba mennek tovább az írók? Egyelőre viszont ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a széria értelmezéséhez és értékeléséhez nem árt gyorsan átvenni, honnan is ered egyáltalán az alapötlet.
Képregényes múlt
A What If...? animációs sorozat koncepciója elsőre furának tűnhet, pedig a Marvel Comics képregénykiadó régen, még 1977-ben rukkolt elő ezzel a formulával, a képregényes What If...? pedig azóta összesen 13 szériát élt meg füzetként, plusz temérdek különkiadással rendelkezik. Ezekből az első két sorozat volt vaskosabb, hiszen a '77 és 1984 között futott első felvonás összesen 47, a második, 1989 és 1998 közötti etap pedig 114 lapszámot fogott össze.
A képregényírók kezét gyakran megköti a kánon, a hivatalos kontinuitás. Minden egyes történet esetében illeszkednie kell a sztorinak a nagy egészhez, és azzal is számolni kell, hogy a következő és az azutáni hónapokban is meg kell jelennie az új füzeteknek. Így elég nehéz megölni híres karaktereket, sőt, ha esetleg meg is teszik ezt, akkor szinte kivétel nélkül mindig vissza is hozzák őket egy kis idő után.
A What If...? varázsa éppen abban rejlik, hogy minden ilyen béklyót levetkezhetnek az alkotói.
Ezekben a képregényekben ugyanis klasszikus történeteket meséltek el újra, ezúttal teljesen másként, kulcsfontosságú események megváltoztatásával. Mi lett volna, ha Pókember csatlakozik a Fantasztikus Négyeshez? Mi lett volna, ha sosem alakul meg a Bosszúállók csapata? Mi lett volna, ha Amerika Kapitány nem tűnik el a második világháború alatt? Ilyen és ehhez hasonló történeteket mesélt el a What If...? széria.
Egyes kalandok annyira jól sikerültek, hogy később komplett alternatív univerzumokat is felhúzott köréjük a Marvel. Ilyen volt például az MC2 világ, melyben Pókember lánya, May Parker, avagy Spider-Girl lett a központi karakter. Az ő története is egy What If...? füzettel indult még 1998-ban.
Az első két What If...? képregényes széria kizárólag one-shot füzetekkel, vagyis egyetlen lapszámban elmesélhető sztorikkal operált. Ugyanezt a formátumot követi szinte végig az animációs sorozat is, az egyetlen kapocs a részek között egy kozmikus megfigyelő, Uatu, a Watcher, avagy a magyar képregényes fordítások szerint a Szemlélő. Őt egyébként még 1963-ban találta ki a legendás duó, Stan Lee és Jack Kirby. Szerepeltetése szép főhajtás, ő volt a narrátora az eredeti What If...? képregényeknek is. Uatu sajátossága, hogy bár folyamatosan figyel, és mindent lát, ami megtörtént, épp megtörténik, vagy meg fog történni az összes párhuzamos világban, mégsem avatkozhat sosem közbe, nem alakíthat az események folyásán.
Minden nap új kaland, új dimenzió
Uatu elbeszéléseinek hála az animációs sorozat minden részében megismerhetünk egy új világot. Van, ahol Carter ügynök kapta meg a szuperkatona-szérumot, nem Steve Rogers, egy másik univerzumban Peter Quill helyett a mi Fekete Párducunk, T'Challa lett űrlord. Olyan világ is létezik, ahol a Föld szinte összes embere, így a szuperhősök nagyja is agyzabáló zombivá változott. Ez a történetszál is ismerős lehet a képregényolvasóknak, hiszen a Marvel Zombies brand is közkedvelt. Kár, hogy ezúttal messze nem vették olyan komolyra és brutálisra a figurát, mint a füzetekben.
Az egész What If...? sorozatról elmondható, hogy a móka és a poénkodás van fókuszban, ott azért még nem tart a Disney és a Marvel, hogy egy animációs sorozat ne elsősorban a fiatalabbakat célozza meg. Ez olyan szempontból sajnálatos, hogy az alapanyagban bőven rejlene több potenciál ilyen téren is. Mindenképpen üdítő viszont a két sötétebbnek mondható epizód, a Doctor Strange árnyoldalát bemutató rész, és az, amelyben Erik Killmonger lesz Tony Stark legnagyobb cimborája. Ezek a sorozat csúcspontjai.
Egészen az utolsó két részig antológia jelleggel halad a What If...?, ami piszkosul jól is áll neki. A játékidő remekül be van lőve, egyszerű, tömör, de a fő Marvel filmes univerzum történelmétől markánsan különböző sztorikat kapunk, melyek így érdekesek és könnyen fogyaszthatók. A vizualitás is úgy lett belőve, hogy a lehető legtöbb nézőnél betaláljon: nem hiperrealisztikus az ábrázolás, van egy kis "mesés" hatás a vonalakban, mégsem tűnik az egész egy Walt Disney matinénak. A legtöbb ismert hős esetében sikerült az eredeti szinkronhangokat szerződtetni. Ez Chadwick Bosemannél gond nélkül az ember szemébe csalhat pár könnycseppet, mivel ezekben a sorozatrészekben hallhattuk a 2020-ban elhunyt színészt utoljára T'Challa-ként megszólalni. Robert Downey Jr. és Chris Evans, vagy épp Scarlett Johansson hiánya fájó, de szerencsére sikerült egész jó szinkronpótlékot találni helyettük.
Bukkanók a fináléban
Kanyarodjunk vissza egy kósza pillanat erejéig a Marvel Comics kiadványaihoz. A What If...? képregényekben a kilencedik széria után kicsit megcsavarták a koncepciót. A tizedik képregénysorozat már összefüggő, több lapszámon át futó történeteket mesélt el, és a következő felvonások is nagyrészt ezt a módszert követték. A What If...? animációs sorozat ezt a váltást az utolsó két résznél lépi meg, és nem biztos, hogy mindenkinek el fogja nyerni tetszését ez a döntés.
A fináléban ugyanis összerántják gyorsan a korábban megismert hősöket, akik rekordidő alatt sikeresen meg is birkóznak az egész multiverzumot fenyegető, legyőzhetetlennek tűnő, de igazából meglepően könnyedén kifektethető főgonosszal. Túl rövid a felvezetés, és a konfliktus végére is túl gyorsan kerül pont.
Lehetséges, hogy egyetlen fix csapásvonal mellett haladva még jobban sikerült volna a What If...? első évada. Végig maradhattak volna az antológia-jellegnél, vagy pedig a konfliktust és az antagonistát is az első epizódtól fogva el kellett volna kezdeni felépíteni.
Mindazonáltal épp a felemás befejezés miatt lesz érdekes a folytatás. Elég esetlen megoldás lenne teljesen ugyanennek a forgatókönyvnek az ismételt használata, így a második szezon esetében már jobban meg kell erőltetniük magukat az íróknak. Mi csak remélni tudjuk, hogy így is fognak tenni, mert kicsit elbaltázott fináléja ellenére a What If...? egy remekül sikerült, szórakoztató sorozat, ami kellő odafigyelés mellett hosszú időn, jó pár évadon át üde tud maradni. Ehhez persze nem ártana a stúdió rugalmassága is. Most még nem engedtek például egy olyan epizódot elkészülni, melyben Peter Parker hatkarú pókszörnyeteggé változott volna, noha az 1990-es években futott, kifejezetten kisgyerekeknek készült Spider-Man: The Animated Seriesben ez még simán belefért. Talán most is beleférhetett volna.
