Nehéz úgy kritikát írni egy életrajzi ihletésű filmről, ha annak főhőse az eredeti tulajdonosa az évek óta használt nicknevednek. No nem a névbeli hasonlóság miatt, hanem mert ez feltételezi, hogy többé-kevésbé ismered az életútját, éppen ezért kissé szkeptikusan fogadtam a hírt még tavaly, hogy készül egy film, mely Claus Schenk gróf von Stauffenberg (Tom Cruise) által elkövetett merényletet dolgozza föl, és ez bizony a becses Hollywood gyermeke lesz. Jelentem, a film elkészült, én pedig lecsaptam rá, mint alábukó stuka a lángokat köpködő acélszörnyetegre.
Most kiderül, hogy félelmeim beigazolódtak-e: Vajon egy üres akció filmet kapunk, amelynek csak egy eszköze a valós történet, vagy a történelem egyik fontos pillanatát felelevenítő drámát nézhetünk a mozivásznon nettó 120 percben?
A Valkűr hadművelet
Nos, pár szót a Valkűrről, azoknak akik nem ismerik a film történelmi hátterét, a többiek nyugodtan átugorhatják ezt a bekezdést. A kezdő képsorok az 1943-as Tunéziába (Észak-Afrika) invitálnak, ahol Tom Cruise alámondásában ismerkedhetünk meg az egyik levéllel, illetve tartalmával, amit Claus von Stauffenberg küldött haza feleségének, Nina von Stauffenbergnek (Carice van Houten). A levélben aggodalmát fejezi ki, hogy Németország és Európa sorsa egyre jobban megpecsételődni látszik vezérük, Adolf Hitler, és az őt bálványozó SS különítményesek harctéri viselkedése miatt. A kezdő afrikai szín egy szövetséges vadászgép rajtaütés képsoraival végződik, mely során von Stauffenberg súlyos sérüléseket szenved. Hazatérése után egyre magasabb pozícióba kerül a katonai vezetésben, és ezzel egy időben bekerül egy titkos ellenállási mozgalomba, amely céljául tűzte ki Adolf Hitler uralmának megdöntését és a nácizmus felszámolását. Ekkor már létezik egy irat, mely a Valkűr hadművelet részéletes leírását tartalmazza. Ez az irat biztosítja a nácik uralmát arra az esetre, ha Hitler egy merénylet áldozata lesz. A gróf egy merész és kockázatos tervvel áll elő, miszerint a Valkűrt át kell írni oly módon, hogy a tervezett merényletet követően a nácikat megfosszák cselekvőképességüktől, de egyetlen - aprónak nem nevezhető - probléma merül fel, és ekkor veszi kezdetét a film fő cselekménye.
And action!
A rendező (Bryan Singer) korábbi munkái között olyan produkciókat jegyezhet, mint a Közönséges bűnözők, Superman visszatér és az X-Men filmek. Ugyan a feszülő gumiruhában repkedő emberek sosem kötötték le igazán a figyelmem, de ezek a filmek legalább látványosak voltak, így a vizuális tartalom minősége borítékolható, a történet pedig adott, attól eltérni túlságosan nem lehet. Ez az apró körülmény részben megkönnyíti a rendező dolgát, de amennyivel egyszerűbb annyival nehezebb is a kezét acélkötélként megkötő történelmi hitelesség miatt. Így pont oda jutunk vissza ahol a part szakad, de határozott véleményem, hogy Mr. Singernek sikerült ezt a problémát áthidalnia és megtalálta azt a bizonyos arany középutat, ez bizony egy jó pont a rendezőnek.
Térjünk ki egy kicsit a szereposztásra is. Ezen a téren az összeállítás megfelelőnek mondható, a színészi játékra nem lehet rosszat mondani, kellő hitelességgel és áhítattal formálja meg mindenki az alakját, ennek ellenére nem nevezném túlságosan kiemelkedőnek egyik játékot sem, az Oscar-díj esőről talán lemaradnak ezúttal. Ami újabb jó pontot jelent, hogy a korábban kifogásolt Tom Cruise játéka meglepően meggyőzőre sikerült, őt hoznám ki a „legjobb alakítás" különdíjára a mai napon.
Egy apróságra azonban kitérnék, mégpedig, hogy a film hossza nem engedte megjeleníteni az összes fontos momentumot és személyt, ami az ellenálláshoz és magához a merénylethez kapcsolódik. Több olyan embert is hiányoltam akik kulcsfontosságú szerepet játszottak a merényletben, illetve az ellenállásban, így a film végén kicsit kesernyés volt a szájízem, ez bizony csúnya fekete pontot jelent.
Egy ilyen filmnél kiemelt szerephez jut az autentikus ábrázolás és történet. Ilyen téren is jól vizsgázott a film, bár a témában jártas emberek számára fel fog tűnni pár apró eltérés a valóságtól, de ezek száma elhanyagolható.
Sajnos rontja még az összképet, hogy Hollywood szele elérte az amerikai-német film stábját is, így ez a film sem mentes pár szokásos klisétől és tipikusan „hálivúdi" jelenettől, de szerencsére fajsúlyát tekintve a film inkább egy európai dráma felé húz, mint az amerikai tömegtermelés irányába, ezt mindenképpen értékelendő, de még valahogy nem az igazi.
Íme a fim magyar trailerje:
Végszó
Eleinte kicsit tartózkodó módon ültem be a moziba, de végül minden percét élveztem. Ugyan nem mentes a kliséktől, de egy könnyen fogyasztható és érthető drámát sikerült megalkotnia Bryan Singernek. Annak akit érdekel a téma, vagy csak egy nézhető filmet szeretne elfogyasztani bátran tudom ajánlani, és történelemből sem kell zseninek lenni ahhoz, hogy érthető legyen a cselekmény, bár nem árt ha odafigyeltél a suliban töri órán, hogy pár apró utalást, és poént megérts. Ugyan maradandó alkotásnak nem nevezném, de jó előétel azoknak akik szeretik a témát. Kisebb-nagyobb hibái ellenére összességében jól sikerült film, amit évek múlva is érdemes lesz levenni a polcról.
4/5
