Manapság Freddy Kruegerre minden idők egyik legvérfagyasztóbb horrorikonjaként gondolunk, de nem volt ez mindig így. Wes Craven rendező komoly küzdelmet folytatott azért, hogy a stúdiók érdeklődését felkeltse a Rémálom az Elm utcában iránt, ami részben azért volt nehéz, mert a fantasy és a slasher horror ilyetén keveréke még soha nem volt korábban megvalósítva.
A Péntek 13 és a Halloween franchise-ok ugyanis egyszerű slasherek voltak, kevés természetfeletti elemmel, ezzel szemben a Rémálom az Elm utcában központi eleme az volt, hogy a gyilkos behatol az emberek álmaiba. Volt azonban olyan vállalat, amit pont ez a rész vonzott: a Disney-t arra késztette, hogy fontolóra vegye a projektet, egy családbarát, PG-13-as változatban gondolkodott az R-besorolás helyett - ez nem meglepő, mivel a filmnek eredetileg boldogabb befejezése volt, és az álomjelenetek is inkább a fantasy-műfaj műveire hajaztak, mintsem a korszak horrorjaira.
Ennek fényében a Disney úgy gondolta, hogy a rendezőt érdekelheti az enyhébb változat. Craven azonban nem szerette volna, hogy a Rémálom az Elm utcában PG-13-as legyen, és a kész filmben lévő véres részek azt bizonyítják, hogy nehéz is lett volna megvalósítani így az összképet. A halálesetek módja, vagy éppen Freddy kínzás miatt érzett szadista élvezete túl intenzívvé tette.
Ebből fakadt egy másik probléma is a Disney-vel, a vállalat ugyanis megváltoztatta volna Krueger karakterét. Craven a jegyzeteiben mindent megindokolt a gyilkossal kapcsolatban, a maszk hiányától kezdve az arcának állapotán át a pengékben végződő kesztyűjéig bezárólag, de a PG-13-as verzióban ennek nagy részét kidobták volna a kukába egy ártalmatlanabb, hagyományosabb szörnyeteg kedvéért. A korhatár-besorolásért felelős MPAA már 1984-ben precedenst teremtett arra, hogy mennyire lehet ijesztő egy figura dizájnja, még akkor is, ha nem tartalmaz explicit erőszakot, így Freddy Craven által megálmodott kinézete gyanúsan nem fért volna bele a PG-13-ba.
A rendező és a Disney szemlélete aztán olyan sok pontban különbözött, hogy végül semmi sem lett a közös munkából (végül a New Line Cinemánál valósulhatott meg megkötések nélkül), de arra jó a történet, hogy elképzeljük, milyen lett volna a családbarát kiadás. Freddy véres á(l)mokfutása helyett csak megijesztette volna a fiatalokat? A karakter félelmetes megjelenése nélkül, a horrorelemek kiherélésével Robert Englund egyáltalán elvállalta volna a szerepet? A PG-13-as Rémálom az Elm utcában is olyan kultusznak örvendene manapság, mint ami végül összejött?
