Kilenc évvel ezelőtt indult útjára minden idők egyik legsikeresebb (és sajnos azóta egyre gyatrább) televíziós sorozata, a Robert Kirkman képregényét feldolgozó The Walking Dead és ugyanekkor ismerhette meg a világ nagy része Andrew Lincoln nevét is, aki azóta szinte eggyé vált az általa megformált Rick Grimes karakterével.
Lincoln hamarosan el fogja hagyni a stábot, viszont most egy búcsúlevélben köszöni meg az összes rajongójának és a sajtó bizonyos tagjainak, hogy kitartottak mellette és a sorozat mellett az elmúlt kilenc évben. A levelet teljes terjedelmében közöljük le:
Köszönöm, hogy eljöttetek velünk erre az utazásra. A kilenc évnyi félelmet, szívfájdalmat, haragot amit átéltetek az elmúlt 115 epizódban, valamint a sajtónak azon erőfeszítéseit, amelyek túlmutatnak a hétköznapi emberek teherbírásán.
Amiért megértettétek, hogy habár rengeteg élőhalott tűnik fel a sorozatban, ez a történet mégis inkább arról szól, hogy milyen életben lenni. Egy történet a reményről, családról és barátságról. Emberek, akikben semmi közös nincs felismerik, hogy mindenben hasonlítanak. Egyesíti őket az emberség és az otthon után való kutatás. Egy történet, ami mostanság talán relevánsabb, mint bármikor a kezdetekkor.
Ez volt életem legizgalmasabb és legnehezebb szerepe, valamint az egész színészi pályafutásom legnagyobb kalandja. Ez az évad olyannak érződik, mint az a sorozat, amibe évekkel ezelőtt beleszerettem és az a világ, ami felé tartottunk, amikor befejeztük a legelső epizódot.
Az én becsléseim szerint több, mint 400 zombival végeztem az apokalipszis során. Elvesztettem egy lovat, találtam egy másikat. Elvesztettem egy lányt...ez nem sült el túl jól. Egyszer megettem egy kutyát. Kétszer is felvettem a zombi-jelmezt. Megszöktem egy csapat hipster kannibál elől. Ne is említsük azt, hogy kétszer meglőttek, baseball ütővel vertek, háromszor leszúrtak, kiharaptam egy ember torkát (nagyon sajnálom, elég furcsa volt, az íze a csirkére hasonlított), a cowboy csizmámat pedig 12-szer kellett újratalpalni.
Független alkotásként kezdtünk, majd később egy három betűs rövidítéssé váltunk (wtf?). Az ide vezető úton abban rengeteg zombirajongóval találkoztunk a világ minden táján. Tokiótól Trinidadig rengeteg embert egyesített a túlélés iránti szeretet...és persze Norman Reedus rendkívüli haja.
Hihetetlen utazás volt, amelyet folyamatosan formált a sorozat és a rajongók közötti kapcsolat és természetesen a sajtó kiváló tagjai is. Nagyon várom, hogy olvashassam az ismertetőket arról, hogy mit csinálnak a barátaim Atlantában és higgyétek el nekem, egészen lenyűgöző dolgok vannak tervben.
Köszönök mindent. A jót, a rosszat...és mivel hiszünk a szabad sajtóban, a csúfot is.
Amíg nem találkozunk ismét, nyugalom és mindenkinél legyen egy vörös machete,
Andrew Lincoln
Persze lehet miért kritizálni a sorozatot (az utóbbi évadok kapcsán legalábbis egyre többen érzik így), de az tagadhatatlan, hogy Andrew Lincoln munkássága elválaszthatatlan lett ettől a történettől és a színészi játéka rengeteget hozzátett a sorozat identitásához. Mi minden jót kívánunk a színésznek és reméljük a jövőben hasonlóan kiváló alakításokat láthatunk majd tőle.
Nektek melyik volt a kedvenc Rick Grimes pillanatotok?
(A fenti szomorú zombis kép egyébként csak illusztáció, történetesen Romero Day of the Dead című filmjéből van, de illett a koncepcióba)
