Körülbelül másfél év telt el azóta, hogy Sajogi Stefánia egy masszív serpenyő, a Krétának nevezett föld ereje, nagymamája szelleme és seregnyi iszákos nac mac fígli segítségének köszönhetően legyőzte az emberek világába betolakodó Dámát.
Bizony jobban tette volna a tündérkirálynő, ha nem keveri bele a történetbe a tökéletes boszorkányanyagból gyúrt kislány selypegős kisöccsét. A külvilág nyilvánvalóan semmit sem érzékelt e hőstettből, az élet folyama megszokott medrében csörgedezik tovább a Krétán, mígnem Stefániát elküldik egy tapasztaltabb boszorkányhoz, a két testben élő Mértze kisasszonyhoz tanulni.
Itt talál rá egy ősöreg testetlen entitás, a parazita-életmódot folytató rajzó, és mindent elkövet annak érdekében, hogy uralma alá vonja a kislányt, akire minden boszorkányok leghatalmasabbika, Wiharvész Nagyi is felfigyelt.
És mialatt Stefánia elkeseredett küzdelmet vív önmagáért - amiből az olvasással birkózó Rabló Bandi fíglijei sem maradhatnak ki -, megtudja, milyen áldozattal jár, ha az ember leánya kötelességtudó boszorkány, nem pedig az a bizonyos vihogós fajta a mézeskalácsból épült házikójával.
Szokásos Terry Pratchett minőség, csak ajánlani tudjuk, főleg akkor, ha szeretitek a korábbi munkáit és a Korongvilág abszurdan csodálatos hangulatát.
