A címben felvetett állítás viszont önmagában még nem jelent szinte semmit sem, hiszen az első két epizódon kívül nagyrészt igencsak feledhető Terminátor mozikat kaptunk az elmúlt években. Ugyan a Sötét végzet sem váltja meg a világot, de pár remek karakterrel és pofás látványvilágával eléri azt, hogy semmi oka se legyen a szégyenkezésre, erre pedig a kiváló, 1991-es Terminátor 2. - Az ítélet napja óta nem volt példa.
Az alaphelyzet semmit sem változott: ismét van egy megmentésre váró nőnk, egy jövőből visszaérkező hősünk, a mások oldalon meg persze egy szinte legyőzhetetlen terminátor áll. A trükk az egész mixben ezúttal annyi, hogy odadobtak melléjük két nosztalgiabombát, Arnold Schwarzeneggert és Linda Hamiltont. És kétségtelen, hogy bizony ők ketten fogják elvinni a hátukon a show-t. Schwarzenegger kicsit a háttérbe szorul ugyan, de látszik rajta, hogy imádta a forgatást, Hamiltonnak pedig remekül áll, hogy végre ő kapja a legnagyobb reflektorfényt, 63 évesen a színésznő keményebb mint valaha, és egyszerűen öröm nézni, ahogy ormótlan fegyverekkel sorozza aktuális terminátorunkat, Gabriel Lunát. Hozzá, mármint az új halálosztóhoz tartozik pár igazán érdekes trükk, de nem szeretném ellőni azt, miért is lett a gyártósorról legurult legújabb hadigép ennyire szuper, legyen elég annyi, hogy végre megint kaptunk egy innovatív robotot.
Itt van még nekünk Mackenzie Davis, azaz a jövőből visszaküldött ember-gép hibrid, a profi katona, akinek meg kellene mentenie Daniella (Natalia Reyes) életét - közben cseppet sem véletlen, ha végig azt érzitek, hogy a Terminátor 2-t nézitek újra, ezt döntse el mindenki, hogy mennyire jelent számára gondot. Davis tökéletesen hozza a szerepét, végig elhisszük, hogy tényleg képes lenne összecsomagolni a legkeményebb férfiakat is. Natalia Reyes esetében viszont már más a helyzet: számomra ő lógott ki a sorból, a film nagyjából két-három napos cselekménye alatt olyan jellemfejlődésen ment ugyanis át, amit nehezen vesz be az ember gyomra. Durrogtak folyamatosan az akciófilmes klisék, de ezzel nekem egy ilyen mozinál nincs a világon semmi bajom. Akkor viszont átverve érzem magam, ha Reyes karakterének pálfordulását akarják beadni nekem.
Összességében mindenképp csak arra tudlak biztatni benneteket, hogy üljetek be a Terminátor: Sötét végzetre akkor, ha szeretnétek, hogy minden robbanjon, egymást váltsák az olykor tényleg mókás egysorosok, és a 2019-es igényeknek tökéletesen megfelelő akciófilm kapja meg némi extraként a múlt nagy akciósztárjait. Mindezt tálcán kínálja a Sötét végzet, ennél többre viszont teljesen felesleges számítani.
