Teltházas csütörtök után majdnem teltházas pénteket zártunk: Cee Loo Green, a Manic Street Preachers, valamint a Korn dübörgött a Nagyszínpadon, és késő estig az esőtől sem kellett tartaniuk a Szigetlakóknak.
A csütörtöki sártenger már csak pocsolyákban volt tetten érhető a fesztivál pénteki napján - kár, hogy az öröm csak este 11-ig tartott, így szombatra is egészen biztosan jut egy kis iszappakolás mindenkinek. De maradjunk a pre11-es időzónában: a napsütéses, végre tökéletes hőmérsékletű időben mindenki önfeledten gyűjtögette pecsétjeit, és úton-útfélen összefutottam olyan külföldiekkel, akik saját kézműves kreálmányaikat cipelték és osztogatták. Hamar kiderült, hogy legtöbben a Világfalu Hungarikum sátrában tettek szert a furcsa kis mézeskalács állatkákra.
Én is próbálkoztam, fantasztikus teremtményem egészen biztosan díjnyertes lenne. Valahol.
Vicces volt nézni a külföldieket, ahogy subát öltenek magukra, vagy ahogy beülnek „magyaros" hajfonatot csináltatni. Egy másik sátorban a magyar néptáncot lehetett kipróbálni, amit ügyesen összekötöttek a pecsételéssel, így ha valaki valóban azt szerette volna, hogy minden pecsétje meglegyen az Útlevelében, akkor kénytelen volt táncolni egyet. A Sziget „modernsége" és barátságossága itt megint megmutatkozott: a hostess lány egy valódi táncos volt népviseletben, és széles mosollyal magyarázta el, hogy amit itt összetáncolunk, azt bizony rögzítik, és majd elküldik e-mail címünkre. Ó, a csodás 21. század! Bár elképzelhető, hogy nem ez az a videó, amit szeretnék látni magamról. Igaz, egy évig néptáncoltam, ami nyilván meglátszott a produkciómon. Csak az már 18 éve volt.
Sziget Food. Nyami. A mostanában menő budapesti street foodosok és romkocsmák közül sokan képviseltették magukat. A Zing Burger előtt, hihetetlen, de még a Szigeten is kígyózó sorok álltak - nagyon finom a hambijuk, de még így is elképesztő, hogy tulajdonképpen nulla marketinggel ekkora tömeget tudnak bevonzani. Biztos hipnotikus a betűtípusuk vagy ilyesmi. Személyes kedvencem, a KolbIce sem panaszkodhat: a tölcsér alakú buciban kínált minikolbász-szósz kombó isteni, és még a külföldiek számára valószínűleg értelmezhetetlen nevével is sikerült hosszú sorokat produkálnia.
A Zing és a KolbIce jó ár-érték arányukkal és különleges, megbízható alapanyagokból készült kínálatukkal messze kiemelkednek a silány kajakínálatból: 1000 forintért például tegnapelőttel bezárólag eddig sehol nem ettem sajtos-tejfölös lángost, és a pár évvel ezelőtti 650-es kenyérlángos is 1200-ra inflálódott. Nem beszélve az átvágós „tízdekahúsezerforint" standokról, ahol kinézel egy adag húst, és nagyon, de nagyon sokat fizetsz érte. Krumpli nélkül.
