Tegnap könyvet cseréltem a Szigeten. Könyvet! Már napok óta szemeztem a Buda BookStation tartalmával, két napja este pedig szende kutyaszemekkel megszólítottam a könyvespolc őrét, hogy ugyan, ha én szeretném ezt az angol nyelvű Neil Gaiman könyvet, de most nincs nálam cserébe semmi, akkor mi a teendő. A hölgy egy kedves mosollyal eltette nekem a könyvet, közölve, hogy másnap, bár már nem ő lesz itt, csak mondjam be a címet és egy cseréért cserébe már meg is kapom vágyaim tárgyát. Így is lett: egy régóta otthon aszalódó mangát vittem, és máris kaptam Gaimant. Boldogság. Egyébként tök jó könyvek vannak, és valóban naponta változik a kínálat: az emberek rákaptak a dologra. Csak a Twilight-könyvet nem akarja senki elvinni. Biztos, hogy valaki vágyik rá, csak cikinek érzi ennyi ember előtt.
A Múzeumi Negyedben jurtát látogattam, a Kresz Géza Mentőmúzeum sátránál pedig egy tízpontos elsősegély-kérdőív kitöltéséért cserébe kaptam AXE-cuccokat. Elfelejtettem megkérdezni, hogy mi a kapcsolat az AXE és a Mentőmúzeum között - ha az asztronauta látványa nem lett volna még elég bizarr, a kérdőív kitöltése közben próbáltak ösztönözni arra, hogy megadjam a telefonszámom, hogy részt vehessek az AXE "kilövésen", azaz felüljek arra a szörnyűséges emberi csúzlira, ami a Nagyszínpad és a Sziget Eye között helyezkedik el. Nincs az az isten - mondtam - , erre közölte a srác, hogy pedig remélte, hogy így hozzájuthat a telefonszámomhoz. - És honnan tudod, hogy végül melyik lányt hívod? - kérdeztem. A válasza az volt, hogy jó a memóriája. Aha, haha.
A Keleti-Európai Vurstliban szuper random együttes zenél, mikor odaérek. Mini cirkuszban találom magam, ahol gólyalábasok és álsúlyemelők szórakoztatnak, és mindenféle retro karaváni/vidámparki játékokat lehet kipróbálni. Természetesen pecsételtetek is, hiszen ezen a questen vagyok a napokban.
Következik aztán az Új Széchenyi Terv Ability Park, ahol bizarr módon szórakoztatnak: az ide betévedők a látássérült és/vagy mozgássérült életmódba nyerhetnek betekintést különböző játékokon és "ügyességi feladatokon" keresztül. Ez az egyik első helyszín, ahol a pecsétért konkrétan kell is valamit csinálni: végig kell menni a képen is látható, mocsokszemét pályán, miközben az arcmaszk miatt semmit sem látunk. Gondoltam, hogy kijátszom a rendszert és memorizálom az utat, erre a csaj másik útvonalon küld. Fene a látnok fajtájába! Igyekszem hasznosítani a tudást, amit pár hónapja az interneten szereztem, mely szerint vakon azért kell a fal mellett menni, mert egyébként a koordináció hiánya miatt csak körbe-körbe haladna az ember. Vannak, akik kóvályognak (mint gólyaf.s a levegőben, ahogy a régi mondás tartja), háromszor körbemennek a pályán véletlenül, amíg a hostess meg nem unja a dolgot és hangirányítással ki nem vezeti a delikvenseket. Nekem "elsőre" sikerült kijutnom, viszont belementem a csapdába, mert a fa labirintusba tettek egy zsákutcát is. Nyilván.
Aztán belefutottam egy Laár András-performanszba is. Nem tudtam, hogy még praktizál. Kék volt a haja a fényektől. A nézők néha kuncogtak, bár a fele lehet, hogy külföldi volt és csak randomkodtak.
A street art egyébként baromi jó a Szigeten, tegnap modern slágerek rézfúvós feldolgozásait játszotta pár csinos fiatalember. Azért fényképeztem őket hátulról, mert itt volt hely és nem akartam beeddázni a kör közepére. Csakezért.
A bejárattól nem messze egyébként van egy BKV ("BKK") busz is. "Régi típusú", de azért Budapest lakosságának nagy része szerintem kívánná, hogy ezzel utazzon, mert sokkal jobb állapotban van, mint a legtöbb forgalomban lévő társa. Meg mert funky.
A Logikai Játékok Sátránál társasjátékozni, sakkozni, rubik kockázni lehet. Egy viszonylag helyes installációban láthatóak a legfontosabb magyar találmányok, például a Szigeten és a romkocsmákban igen gyakran használt szódavíz Ányos bától. Rejtély, hogy miért vannak néhol angolul, néhol magyarul írva a felfedezések. Két dolog történhetett:
1. Aki berakta ezeket a kockába, azt nem érdekelte.
2. A papírok kétoldalúak, én pedig lusta voltam megnézni őket a másik oldalról. De az első pont akkor is fennáll. Kivéve, ha van valami séma, például az egyik sor angol, a másik magyar. De nincs.
Akartam táskát is készíteni, mert lehet. A Kreatív workshop naponta kettőtől hétig várja a lelkes spontán varrónőket, de hatkor már nem lehetett alkotni, mert miután kitaláltad és megalkottad a mintát, igazi szabók (vagy a díszletek mögött kis manók, esetleg kínaiak) varrják meg a táskákat, és nekik is van életük, az utolsó simításokra várakozók sora pedig rendszeresen feltorlódik. - Már fél kettőkor itt szoktak várakozni - mondták, úgyhogy majd hétvégén megyek táskázni, amikor nincs munka délután.
Közben egy sörösüvegekből kirakott mini Eiffel-toronyra is bukkantam.
Pávacsirkeemberekkel búcsúzom. Annyira nem is furcsák, mert sok Doctor Who-t nézek mostanság. Majdnem betelt a pecsétes füzetem.
