Egyes Csillagok háborúja-rajongók számára a Star Wars: Visions anime antológiasorozat a legjobban várt Star Wars-projekt volt, mióta a Disney kezébe vette a gyeplőt, míg mások azt sem értették, hogyan születhetett meg egyáltalán ez a fura koncepció. A széria első évada után kijelenthető, hogy ahogy az előzetes fogadatása, úgy maga a sorozat is meglehetősen megosztó lesz.
Azt már jó előre tisztázták az illetékesek, hogy a Visions nem lesz a kánon része (az új, hivatalos idővonalról egyébként nemrég indítottunk cikk- és videósorozatot), de a régi történeteket összefogó Legendák brand címkéje sem süthető rá. Nagyjából úgy kell tehát elképzelni ezeket a történeteket, mint a LEGO Star Wars meséket és játékokat, egy teljesen elszeparált, saját univerzumban kapnak helyet, nincs közük más sztorikhoz. A Visionsre readásul ez hatványozottan igaz.
A valóban ébredő Erő
Antológiasorozat révén a Star Wars: Visions epizódjai még csak egymáshoz sem kapcsolhatók, mindez pedig végeredményében azt szülte, hogy az alkotógárdák totális, végtelen szabadságot kaptak. Olyannyira nagyot, hogy még a Star Wars legnagyobb alapvetéseit sem kellett figyelembe venniük, több olyan jelenet is helyet kapott a szériában, melyek láttán leesik az ember álla, mivel így és ebben a formában egészen egyszerűen nem szabadna bizonyos dolgoknak megtörténnie a messzi-messzi galaxisban. Anélkül, hogy durvábban spoileres vizekre eveznénk, elég csak megemlíteni az olyan fénykardokat, melyek színe annak függvényében változik, hogy épp ki tartja őket a kezében, egy jedi vagy egy sith. Ez nyilván a hivatalos kánon vagy akár a legendák szerint is orbitális baromság, itt viszont nincs vele semmi gond. Épp azért, mert a Visions egy hatalmas üres, fehér vászon, amire bárki bármit rápingálhat.
Szerencsére a legtöbb esetben élnek is a felkínált lehetőséggel az alkotók, kihasználják a kontroll hiányát, lubickolnak a szabadságban. Más kérdés, hogy ezzel nagyon távol is kerülnek a Star Wars magjától. Pár vizuális elemen és alapfogalmon túl sokszor nehéz felfedezni az apró kapcsokat, ezek feltárásához mélyebbre kell ásni, ugyanis a Csillagok háborúja filozófiai vetületét kiválóan sikerült visszaadni. Más kérdés, hogy tippre elég sok néző épp erre nem lesz kíváncsi.
Vizualitás terén sem a könnyű utat választotta a Star Wars: Visions. Vannak könnyebben befogadható, és kevésbé mainstream képi világot használó részek is a sorozatban. Ahogy az antológiaszéria több aspektusánál, itt is fokozott nyitottságot vár el a nézőtől a Visions, ha pedig képesek vagyunk neki ezt megadni, akkor busásan megjutalmaz bennünket érte.
Nem véletlen, hogy épp az anime műfaját választották a Visions szócsövévül, mindegyik történet klasszikus japán vonalon halad, tiszteletteljesen fejet hajt a nagy elődök előtt. Ha valakinek a hideg futkos a hátán a zsánertől, akkor teljesen bizonyos, hogy nem ez a sorozat fogja megkedveltetni vele az animéket, de még akár egy semleges beállítottságú nézőnél is betalálhat a Visions, a keményvonalas animerajongók pedig jó eséllyel lubickolni fognak örömükben.
Remélhetőleg nem az utolsó jedi
Vannak kevésbé erős részek, sajnos ilyen például a Boba Fettet is felvonultató rockbandás epizód. Azok a sztorik azonban, melyek jobban ragaszkodnak a szamurájtörténetek hagyományaihoz, kiválóan sikerültek. Ha el tudjuk azt engedni, hogy ezek csak falatnyi kis elemeket használnak fel a nagy Csillagok háborúja univerzumtól, és megpróbáljuk önálló entitásként kezelni őket, akkor válik a legélvezetesebbé a Star Wars: Visionsszel eltöltött rövidke idő.
Sajnos rövidke, mivel tízen-húszonegynéhány percesek csak a részek, de cserébe legalább nem kellett rájuk várni, az egész első évadot egyben pakolta fel a Lucasfilm a Disney+-ra. Egyelőre hivatalosan még nem erősítették meg, hogy készül a második felvonás, de a recept működik (még akkor is, ha egyeseknek biztosan a torkán fog akadni), így bolondok lennének a fejesek, ha nem mennének tovább ezen az úton.
