Az "Age of" sorozat egy érdekes projekt a Marvel-féle Star Wars képregényeken belül. Gyűjteményes kötetekről van szó, amelyek a kánon három trilógiájának egyes korszakait ölelik fel, a történeteket pedig a hősök, illetve a gonosztevők szemszögéből mesélik el benne. Az előzménytrilógia saját szeletei, vagyis a Köztársaság kora: Hősök és Gonosztevők kötetek már megjelentek nálunk is a Szukits kiadásában, nemrég pedig befutott a következő felvonás a Star Wars: A Felkelés kora: Hősök képében - értelemszerűen a klasszikus trilógia idején játszódó történetekből is lesz "Gonosztevők változat", illetve az Ellenállás kora (az új trilógia) is megkapja majd idővel magyar fordításban is két vaskos kötetét, amik ismételten a Világos és Sötét oldal mentén osztják fel a mesét.
A Star Wars: A Felkelés kora: Hősök tehát a Csillagok háborúja világának első (és talán máig legkedveltebb) hőscsapatának tagjait küldi újra csatasorba: a bátor Leia hercegnő, a zsivány Han Solo, a dörzsölt Lando Calrissian és a nemes Luke Skywalker is kapnak egy-egy rövidke kalandot - ezek eredetileg külön füzetekben jelentek meg -, illetve belefért még a gyűjteménybe egy különszám is, ami két rövidebb sztorit tartalmaz. Haladjunk szépen sorjában, mert bőven van miről diskurálni.
Leia története rögtön azt tisztázza, hogyan is került a hercegnőhöz a híres fejvadász, Boushh gúnyája. Felbukkannak még mások is a Star Wars univerzumának jeles fejvadászai közül, a pácba került Landót pedig végül épp a hercegnő húzza ki a slamasztikából. Kifejezetten jó nyitánya ez a kötetnek. Han Solo saját minikalandja aztán picit visszavesz a tempóból. Itt leginkább az lehetett az alkotók célja, hogy a szánkba rágják, Solo ugyan szakmáját tekintve csempész (tehát gyakorlatilag hivatásos bűnöző), de igazából teljesen elkötelezte magát a lázadás ügye mellett. Ez viszont csak a ma született Star Wars-rajongóknak újdonság, a többiek ezer és egy alkalommal szembesültek már vele.
Lando Calrissian sztorija viszont remekül vezeti rá az olvasót arra, hogy az a minden hájjal megkent gazfickó, akiről azt hihetnénk, még az anyját is eladná pár kósza kreditért, valójában egy jószívű alak, akinek tökéletesen funkcionál a morális iránytűje, és még úgy is az ártatlanok megmentése mellett dönt, hogy ez egyben a teljes anyagi csődöt is jelenti számára. Külön örültem egyébként itt az implantátumokkal felturbózott Lobot szerepeltetésének, aki véleményem szerint a klasszikus trilógia egyik legméltatlanabb módon elhanyagolt figurája.
Szerintem Luke fejezete lett a legérdekesebb az egész gyűjteményben, mivel egyrészt ismét aláhúzták nekünk, hogy az Uralkodó képes bármekkora távolságokból is felvenni a kapcsolatot az erőhasználókkal, és súgni ezt-azt a fülükbe, másfelől pedig bepillantást nyerhettünk abba, milyen sors várt volna az ifjú Skywalkerre akkor, ha lesöpri magáról a lázadás vezetésének terhét, és inkább boldog nyugdíjasként pihenget egy farmon.
Sajnos a különkiadást kissé feleslegesnek érzem, ugyanis bár Yoda aprócska részét jól eltalálták, és okosan reflektál a jedi mester egykori hibáira, száműzetésének okaira, de az Age of Rebellion Special második története már heves fejvakargatásra késztetett. Alapvetően jó ötlet, hogy foglalkozzunk olyan ritkán szerepeltetett lázadó pilótákkal, mint Biggs Darklighter és Jek Tono Porkins (mindketten életüket vesztették ugyebár a yavini csatában, szóval érthető, miért látjuk őket csupán elvétve különféle Star Wars kiadványokban), de lehet, hogy ennek nem az a legjobb módja, ha egy olyan "nyaralós" kalandot kapnak, ami a Cartoon Network délelőtti műsorsávjában is túlzottan gyermeteg lenne - mondjuk legalább a rajzstílus is ehhez igazodik.
Épp a formátuma rejti a Star Wars: A Felkelés kora: Hősök buktatóit, ugyanis bár jó dolog a sokszínűség, és remek, hogy egyetlen kötet ennyi különálló kalandot foglal magába, de egyik történet kibontására sem jut elég idő vagy tér, ezek tehát megmaradnak olyan feldobott lasztik szintjén, amelyeket senki sem fog lecsapni. A minőség hullámzóbb (az írók és rajzolók váltogatása egyébként alapból is magyarázza az ingadozást), mint mondjuk a Köztársaság kora: Hősök és Gonosztevők esetében volt, de még így is üde színfoltot jelent a többi Star Wars képregény tengerében. Ez a felüdülés csak pillanatokig tart, de utána az ember legalább még nagyobb kedvvel tér vissza a fősodorhoz.
