Talán vannak köztetek olyanok, akik néhány punnyadósabb buli alkalmával jókedvűen idézgettek az olyan nagyszerű filmekből mint a Blöff vagy a Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső, jómagam is nagy rajongója vagyok ezen filmek szófordulatainak. Guy Ritchie az említett két alkotással hamar belopta magát a mozilátogatók szívébe, azonban a csúcson sajnos mintha valahol elvesztette volna a fonalat, vagy csak szimplán elkényelmesedett popkirálynő felesége ölében. Szerencsére azóta elváltak útjaik, így a Revolver és a Hullámhegy című kiábrándító produktumai után végre ismét elkalauzolhat bennünket az alvilág bugyraiba úgy, ahogyan azt néhány éve tette.
Nade mi az a Spíler?
Ritchie legújabb anyaga a hazai mozik programlistáján Spílerként szerepel, és a szokásokhoz híven a piti bűnözők és nagymenő gengszterek világába dob le minket. Adott nekünk a londoni ingatlanpiac hátterében tevékenykedő öreg, ravasz róka Lenny (Tom Wilkinson) és kompániája, élükön a hű „házőrző és takarító" Archie-val (Mark Strong), akik az éppen terjeszkedő orosz milliárdos focicsapat tulajdonosból szednének ki néhány millió eurót. A bökkenő csupán a csinos könyvelő (Thandie Newton), aki megbízza a Mr One-Two (Gerard Butler) vezette Vad Bandát, hogy a kéz alatt gazdát cserélő pénzes táskára lecsapjanak. A banda ha nem is fegyverrel és szaktudással, de kemény brit és skót akcentussal felvértezve megszerzi a 7 millió eurót, ám ahelyett hogy nyugodtan hátradőlhetnének piti bűnbarlangjukban, elszabadul a káosz. Nem elég, hogy az orosz fazon pénze eltűnt, kedvenc kabala festményének is lába kél, mely eleinte még ajándékként csücsült Lenny irodájában, így az alvilág összes emberét mozgósítják a kereséshez. Ekkor tűnik fel az ingatlanpápa lökött narkós fia, a rocksztár Johnny Quid (Toby Kebell) is, aki felettébb nagy vonzalmat érez a művészetek, kiváltképp a festészet iránt. Gondolom sejthető, hogy miképp is kapcsolódik az eseményekhez. Hogy végül is mi történik pontosan a továbbiakban azt nehéz volna leírni, hisz még mostanáig próbálom feldolgozni a látottakat. Legyen elég annyi, hogy pénzt lopnak, pénzt vesztenek és pénzt keresnek, meg persze ott az a fránya festmény. Ritchie ismét temérdek infót és fordulatot zúdít ránk, gyakran nehézkes is feldolgozni a történteket, így aki nem rajongója a „gondolkodtató" puzzle filmeknek az jobb lesz, ha elkerüli ezt az alkotást is (vagy kölcsön kéri a havertól, aki megveszi DVDn).
Guy Richie is f***ing back
Mielőtt minőségileg értékelném a filmet, hadd válaszoljak arra a kérdésre, mely sokakban megfogalmazódott az utóbbi időben: Vajon visszatért közénk a remek Guy Ritchie? Szerintem igen, ugyanis a RockNRolla ízig-vérig Ritchie film, mely a Blöff és a Ravasz mellett remekül megfér, annak ellenére, hogy nem szárnyalja túl azokat. Csak úgy röpködnek a kacagtató szófordulatok és a temérdek F-betűs szócska, no és persze az elmaradhatatlan gyorsított és lassított snittek. A RockNRolla nem világmegváltó film, talán akkor lenne az, ha 1997-et írnánk és a Ravasznak még nyoma se volna. Így viszont nem több, mint egy szórakoztató gengszter film, remek karakterekkel, dögös zenével és látványvilággal. A történet néhol sántít és a film végi „sorsosztás" sem éppen a legeredetibb ugyan, azonban ha hihetünk Guy Ritchie-nek, és a végefőcímnél található üzenetnek, a RockNRolla egy nap trilógiává nőheti ki magát, így többet kaphatunk majd a Vad Bandából és a narkós rocksztár Johnny Quid-ből. Márpedig a műben felbukkanó hibák ellenére sem tudom azt mondani, hogy ne akarnék többet Mr One-Two, Handsome Bob, Mumbles és Johnny csavaros kalandjaiból.
8/10
