Az 1999-es Mátrixot nemcsak a filmvilág legjelentősebb sci-fijeként üdvözölhettük, hanem igazi médiatörténeti jelenségnek számított, amely későbbi filmekre, játékokra, öltözködésre, sőt, még bizonyos new age filozófiákra is hatással volt. Larry és Andy Wachowski-t sokan egyfajta média-istennek tartották és emlékszem még rá, amikor azon filozofálgattunk, vajon Neo ember-e, vagy program, illetve elméleteket gyártottunk arról, mit jelentettek pontosan az Orákulum, vagy a második részben az Architect szavai. Aztán jöttek a folytatások és igen nagy csalódást okoztak, különösen a fantasztikus első résszel összehasonlítva. A V, mint vérbosszú című filozofikus, orwelli hangulatú filmben a két Wachowski ismét egy zseniálisat alkotott (bár a rendező ezúttal James McTeige volt, a sztori pedig Alan Moore képregényei alapján készült, aki később megtagadta a filmet.) Ezek után érdeklődéssel vártam következő filmjüket, bár a trailerek láttán elgondolkoztam, hogy vajon Wachkowskiék elveszítették-e józan eszüket...
Mégis abban reménykedtem, hogy csak van a filmben valamilyen ravasz csavar, amely nem derült ki a trailerből. Talán valamilyen finom irónia átszövi majd a sztorit, vagy az egész annyira stilizált lesz, hogy ennek köszönhetően talán „magasabb szintre emelkedik" az egész. Elvégre a Wachowski-fivérekről beszélünk, hát csak nem adtak valamilyen CGI technológiájú élő anime-szutyokhoz a nevüket, ugye? Ugye??? A válasz sajnos lehengerlően elszomorító: de igen.
Be-speedelve...
A Speed Racer tulajdonképpen egy külföldön híres anime rajzfilmsorozat alapján készült, amelyet nem volt szerencsém látni, ezért elképzelhetőnek tartom, hogy aki azt szerette, az az élőfilmes adaptációjával is elégedett lesz. Számomra viszont ez a 120 millió dolláros alkotás nem nyújtott semmilyen téren sem valamilyen önmagán túlmutató olyan élményt, amit pedig alapszinten láthatunk, az egy csiricsáré, tarka-barka, agyoneffektezett, villódzó giccsparádé. Értem én, hogy a készítők szándékosan használták ezeket az idegesítő látványelemeket, hiszen meg akarta felelni az eredeti animének, de attól még az összhatás rettenetesen műanyag.
Majomürülék, kung-fu és Susan Sarandon
Nem gondoltam volna, hogy egy mondatban írom le egyszer ezt a három szót... Úgy látszik, a pénz nagy úr, és Susan Sarandon, egyik kedvenc színésznőm is hajlandó volt érte ebben a filmben szerepelni. Bár tulajdonképpen hálás lehetnék, mert Sarandon és John Goodman, a másik veterán színész saját jeleneteikkel még csak-csak megmentik a filmet, viszont valahányszor a Racer család legifjabb tagja, Spritle megjelent majmával a filmvásznon, akkor legszívesebben otthagytam volna a sajtóvetítést. A majom egyébként kardinális szerepet játszik a sztoriban: az egyik „izgalmas" jelenetben saját ürülékét dobja az egyik főgonosz arcára, így hőseink megmenekülnek egy „halálos veszedelemtől".
„Csipet... őőő... Racer csapat, hajrá!"
A hol majomürülékkel, hol cukorral operáló jeleneteket egy bugyuta, időnként dögunalmas klisékkel, máskor teljesen hiteltelen fordulatokkal tarkított történet köti össze. A legcsekélyebb mértékben sem tudott érdekelni Speed Racer (ugyanis ez a főszereplő neve...) karrierje, „jellemfejlődése", illetve versenyeinek kimenetele. Komolyan mondom, még egy Need for Speed, vagy másféle árkád autóverseny sztorija is jobban lekötött volna, mint ez. Pedig szegény Emile Hirsch még igyekszik is az egysíkú, kétdimenziós figurájába némi életet lehelni, de mind hiába. A többi színész is hasonló módon próbálkozik valamit kezdeni ostoba szerepével - persze reménytelenül.
Egyszerűen nem értem, hogy a V, mint Vérbosszú után mégis mit akartak ezzel a filmmel Wachowskiék. Ha nagyon nagyot akartak kaszálni, akkor azt csúnyán benézték, ugyanis a 120 milliós mozi első héten alig hozott 18 millát és már hamarosan itt a többi blockbuster (pl.: Indiana Jones IV) szóval ezt már bukták. Talán majd a DVD-forgalom, kit tudja...
44%
GameStar
