A Shazam első előzeteseit látva a szerkesztőségből többünkben is az merült fel, hogy ez vagy a DC Comics eddigi egyik legjobb filmje lesz, vagy pedig a lehető legkellemetlenebb adaptációjuk, ami valaha elkészült. Nos, hatalmas szerencsénkre az előbbi igazolódott be: a Shazam egy végtelenül szórakoztató családi vígjáték, amely azok számára is könnyen fogyasztható lesz, akik esetleg nem rajonganak a képregényes műfajért. Az pedig garantált, hogy kistesótól a nagymamáig mindenki rengeteget fog nevetni a 2 óra 12 perces játékidő alatt, ami egyébként csak a film első felében érződik kicsit soknak.
Bár hazánkban kevésbé ismert karakter, Shazam egészen pontosan idén lesz 80 éves, az eltelt évtizedek alatt pedig már nem csak nevet, hanem kiadót is váltott. Elvégre 1939-ben még a Fawcett Comics álmodta meg a karaktert, majd némi pereskedés és persze megfelelő mennyiségű pénzmozgás után az akkor még Marvel Kapitánynak nevezett hős a DC-hez vándorolt. Azóta is többször változtattak már az eredettörténetén, mi most a 2012-ben bemutatott, legújabb verzió adaptációját kaptuk meg.
A 14 éves árva fiú, Billy Batson (Asher Angel) történetünk főhőse, aki szeretné mindenáron megtalálni eredeti szüleit, ezért pedig semmiféle csínytől sem riad vissza. Nem nagyon marad sokáig egy helyen, intézetek és nevelőszülők között vándorol. Most épp egy valóban nagyon kedvesnek tűnő családhoz kerül, ahol már rajta kívül is él öt örökbefogadott gyerkőc. Közülük leginkább a nagyjából Billyvel egyidős Freddy Freeman (Jack Dylan Grazer) kezd el barátkozni az új családtaggal. Billy nem igazán tud beilleszkedni ezúttal sem, de legyen bármekkora bajkeverő, azt azért nem tudja szó nélkül tűrni, hogy két szemét iskolatársuk megveri Freddyt. Testvére védelmére kel, majd menekülőre fogja és így jut el végül Shazam mágusig. Billy megkapja a varázsló erejét, ennek köszönhetően pedig bármikor kimondja a Shazam szót, egyből átváltozik egy szuperképességekkel bíró felnőtt hőssé (Zachary Levi).
Kicsit lassan jutunk el idáig, de innentől fogva felpörögnek az események, a film pedig végleg belopja magát a szívünkbe. Billy Shazam bőrében is megtartja gyermeki énjét, Zachary Levi pedig zseniálisan alakítja a szellemileg még 14 éves, külsejét tekintve viszont Supermannel vetekedő adottságokkal bíró főszereplőt. Nem véletlen, hogy sokan az 1990-es Segítség, felnőttem!-hez hasonlítják a fimet, ugyanis Levi alakítása közel annyira jó, mint ott Tom Hanks színészi munkája. A forgatókönyvírók is kitettek magukért. Bár sokszor kicsit esetlennek hatnak a szövegek, ez sokkal jobb megoldás lett, mintha mesterkélt mondatokat pakoltak volna a tini gyerekek szájába. Freddy és a hőssé változott, tehát épp felnőtt Billy párosa egészen a film végéig hibátlanul működik, rengeteget nevethetünk azon, ahogy közös erővel próbálnak rájönni Shazam szuperképességeinek esetleges korlátaira.
Dr. Thaddeus Sivana (Mark Strong) személyében nem a képregénytörténelem legkomplexebb főgonoszát kapjuk meg, de azért bőven az átlag felé lehet őt helyezni a nagy szupergonoszlistában, sőt még normális eredettörténetet, motivációkat, indítékokat is kapott, ami nem teljesen egyértelmű kellék manapság egy füzetekről átköltöztetett rosszfiú esetében.
Nagyon örülök, hogy magából a történetből az alapvetéseken túl szinte semmit sem árult el egyik előzetes sem, én pedig nyilván nem szeretném ellőni a poénokat. Legyen elég annyi, hogy tartogat meglepetéseket a Shazam, én legalábbis nem gondoltam volna, hogy bizonyos (egyébként a képregényekből ismerhető) sztorielemeket már most felhasználnak. A trailergyárosok számára is remek példa lehet a film, nem lőttek el semmi kulcsfontosságút és mégis tudtak annyit mutatni, hogy felkeltse az érdeklődést.
Én pedig csak remélni tudom, hogy a ti érdeklődéseteket is felkeltette, ez a film ugyanis megérdemli, hogy remekül teljesítsen a kasszáknál, és iránymutatóul szolgálhasson a jövő DC-s filmjei számára. Természetesen nem minden karakter alkalmas arra, hogy ennyire humoros irányba vigyék el a bemutatását, de most nagyon hálásak lehetünk azért, hogy a stúdió egy számára ismeretlen terepre is bemerészkedett. Különösen annak fényében lehet fontos ez, hogy a jelek szerint az univerzumépítést nem igazán fogják erőltetni (Batmanjük és Supermenük után most elvileg a Flasht alakító színészük is lelépett, szóval ez nem is csoda), inkább az önálló filmekre koncentrálnak. A Shazam pedig tökéletesen megállja a helyét önálló alkotásként, ami korántsem hibátlan, de némi okosan elhelyezett dráma és rengeteg kacagás mellett még tanulság is szorult belé.
Maga a karakter 80 éve kifejezetten a fiatal olvasók megnyerésének céljából jött létre, most pedig a filmet egyrészt a kicsik alapvetően is imádni fogják, az idősebbeknek pedig remek lehetőséget nyújt arra a Shazam, hogy kicsit újra gyerekké válhassanak. Erre pedig időről időre mindenkinek szüksége lehet.
A filmről készített spoilermentes első benyomások videónkat ide kattintva éritek el, hamarosan jelentkezünk a Shazam videós magyarázóval és egy részletesebb, spoileres kibeszélővel is.
