„A Nagy Testvér szeme mindent lát!" Ez mondat Orwell 1984-e óta szállóigévé vált és napjainkat is jól jellemzi. Előfordul, hogy csak sejtjük, de az is, hogy jól tudjuk: az állam, vagy a vállalat, ahol dolgozunk, a titkosszolgálatok, a rendőrség, vagy egyszerűen csak a túlságosan kíváncsi szomszéd öregasszony folyamatosan figyelik minden mozdulatunkat. Akkora paranoiában azonban minden bizonnyal még senkinek sem volt része, amelyben Jerry Show-nak (Shia Labeouf), a Sasszem főszereplőjének...
A „nép" szeme mindent lát...
A szóban forgó „Sasszem" ugyanis egy mindent látó és kontrolláló női hang, aki telefonon és különböző elektronikus kijelzőkön keresztül érintkezik hősünkkel. Jerry először csak egy rakás pénzt kap a bankszámlájára, aztán amikor hazaér, akkor szobájában egy halom szuperfegyvert talál. Egy gépies női hang (Julianne Moore) figyelmezteti, hogy meneküljön, mert jön az FBI. Jerry azonban nem Neo és a Matrix főszereplőjével ellentétben meg sem próbál szökni. A mindent látó szem azonban nem hagyja annyiban és Jerry ha akarja, ha nem, kiszabadítja, Rachelt (Michelle Monaghan) is melléállítva. Innentől kezdődnek kettejük megpróbáltatásai, kalandjai.
„Nincs kiút"... az abszurditásból
A Sasszem alapötlete a Matrix óta ugyan nem a legeredetibb a világon, de azért végső soron egész jópofa, így folyamatosan szurkolni fogunk a fiatal párnak. (Akik közül természetesen érzelmi szálak is kötődnek majd.) Az alapvető probléma az a filmmel, hogy miután már világossá válik, mire megy mi a játék, igazából a sztori túl sok meglepetéssel nem tud szolgálni. Tegye fel a kezét, aki nem sejti előre, hogy nem egy újabb megdöbbentő kormányszintű összeesküvésről van, melynek célja... no de csitt. Ugyanakkor egyes jelenetek annyira abszurdak, mintha tényleg a Matrix folytatását látnánk, pedig dehogy.
Sáj la böff és egyéb állatfajták
Amitől még egy ilyen filmet fel lehetne dobni, az a színészek alakítása, de igazából itt sem éri túl sok meglepetés az egyszeri nézőt. A mostanában rendkívül felkapott 22 éves Shia LeBeouf elég felejthető alakítást nyújt, bár annak kétségtelenül örülhetünk, hogy nem megint Hayden Christensent kell elviselnünk a főszerepben... Michelle Monaghan nagyon csinos és borzasztóan igyekszik elhitetni velünk, hogy éppen nagyon aggódik az elrabolt fiáért - több-kevesebb sikerrel. Egyedül Billy Bob Thornton alakítását érdemes kiemelni a többieké közül.
Nahát, hogy mik vannak...
A Sasszem egy nézhető, aránylag szórakoztató, de összességében átlagos - fantasztikus elemekkel megspékelt - akciófilm, amely az első meglepetés után kevés újdonságot nyújt. Lehet, hogy csak öregszem, de annak idején a kissé hasonló témájú A hálózat csapdájában, illetve főleg a Játsz-ma sokkal több meglepetést okozott. Vagy az is elképzelhető, hogy így 2008-ban már egy kicsit többre vágyom ennél...
78%
