Akinek volt már szerencséje elgurítani hatnál többoldalú dobókockát, hogy kiderüljön, sikerült-e tűzlabdát kasztolni, látott Pepsi plakátot a budapesti Hősök terével és Szulák Andreát az Űrgammák kancellárjaként, játszott Magic: the Gatheringet, HKK-t, M.A.G.U.S.-t, WoW-ot vagy Hearthstone-t, az kétségkívül találkozott már Boros Zoltán és Szikszai Gábor illusztrációival.
De milyen utat kell bejárnia egy szekszárdi és egy salgótarjáni kisfiúnak ahhoz, hogy ma a legelszántabb gyűjtők versengjenek egy-egy képükért?
A kezdetekről a következőképp nyilatkoztak a művész urak:
Boros Zoltán: A Pif képregényeket, melyből Szekszárdra nagyjából három darab jutott, nagyapám feladata volt megszerezni az újságárustól. Örökre beleszerettem a Rahan képregények világába. Aztán egy szép napon kinyitottam az Ifjúsági Magazint, melyben egy cikk állt Csillagok Háborúja címmel, mondom, mi ez, ez zseniális, ez kell! Azonnal megnéztem a filmet és csináltam még általános iskolásként saját Star Wars plakátot, a következő évben pedig már mentem Budapestre középiskolába, ahol megismertem Gábort, aki eggyel fölöttem járt.
Szikszai Gábor: Én jó gyerek voltam, nagyanyáméknál leültettek a hokedlire, hallgattam a hajóvonták találkozását és félfamentes papírra rajzoltam egész nap, időjárástól függetlenül. A Pifről nekem a könyvtárszag jut eszembe, oda jártam kisgyerekként olvasni meg rajzolni. Aztán az iparművészeti szakközépben találkoztam Zolival, szobatársak voltunk a koleszban is. Együtt néztük a Magyarország-Norvégia 4:1-et. Máig előttem van, ahogy a góloknál ugrál valaki pizsamafelsőjét pörgetve a feje felett.
B.Z.: Az ipari formaterv felé indultam, játéktervező grafikus lettem. Ketten voltunk fiúk a szakon. Kiadták a feladatot, hogy babát kell tervezni és varrni. Nagyon szenvedtem vele, kaptam egy kettest szegény bohócbabára, aztán arra lettem figyelmes, hogy a bohócbaba fejével fociznak a folyosón. Vagyis végső soron a játék funkcionált!
Sz.G.: Főiskolán mindig egymás jegyzeteinek a szélét nézegettük, ott születtek a legjobb melók. Politikai gazdaságtanon Zoli főleg embert, mozdulatokat, harcosokat, punkokat rajzolt, én meg mindenféle szanaszét eső repülőket, űrhajókat.
GameStar: Mi volt a következő lépés, honnan érkeztek az első fizetős megrendelések?
Sz.G.: Főiskola után közös lakást béreltünk, és együtt vállaltuk a melókat is. Rengeteg könyvborítót rajzoltunk, először Magyarországon, Galaktika, Valhalla és társai, majd a német piacra, például a kultikus Das Schwarze Auge szerepjátékhoz készítettünk fantasy illusztrációkat, aztán gondoltunk egyet és kiküldtünk pár képet a tengerentúlra.
B.Z.: A Spectrum kiadványból lestük ki Donato Giancola számát, aki miután meglátta a portfóliót, a New York-i Comic-Conon megmutatta azt a Magic akkori art directorának, Jeremy Crawfordnak. Aki a legenda szerint annyit mondott: "Dehát ezek jók." Tőle kaptuk az első munkánkat, a Wojek Sirent.
Sz.G.: Crawford aztán átigazolt az akkor induló World of Warcraft TCG-hez, melynek első illusztrációit mi csináltuk. Ezek adták később a Hearthstone grafikájának alapjait. A zöldkártya megszerzése után családostul kiköltöztünk Amerikába, de a Blizzardhoz sem vörös szőnyegen vonultunk be, mindenért meg kellett küzdeni. Egy kizárólag art directoroknak tartott előadással nyitottunk, ahol Zoli élőben festett, majd ezt a helyszínen folytattam digitálisan, ide-oda pingpongoztunk a képpel. Ez nagyon tetszett nekik, mégis évek teltek el, mire végre megérkezett az állásajánlat.
GS: Számtalan játékfejlesztő cégnél is megfordultatok art directorként az Activisiontől a Nianticig. Milyen szemléletváltást követelt meg a videójátékos látásmód és hogyan segítettek ebben a korábbi tapasztalatok?
Sz.G.: Ketté kell választani a játékban megjelenő 3D-s képi világot a marketinghez, átvezető képekhez, kártyákhoz szánt grafikáktól. Persze míg a Magic eléggé szabadon hagy, a Skylanders kis szörnyeit konkrét instrukciók, kialakított dizájn és gondosan megtervezett formavilág határozza meg.
B.Z.: A Skylanders projektben illusztrátorként részt venni majdhogynem üdítő dolog volt. A fantasy képi világ után buborékfejű állatkákat rajzolni ugyanúgy kihívás, csak nem szabad abban maradni. A portfóliót színesíti egy ilyen jópofaság. A legújabb közös produkciónk viszont megint végtelen alkotói szabadságot ad.
GS: Mégpedig?
Sz.G.: Június 6-án debütál a Girls, Robots and Dragons elnevezésű, digitális, NFT-alapú munkánk pre-sale lépcsője, mely számos kézzel fogható IRL treatet is kínál majd. Teljesen egyedi, egy darabban létező, kifejezetten ide készült alkotásokkal találkozhat a nagyközönség. Ezt egy élő stream előzi meg, melyen Zolival is találkozhattok majd.
B.Z.: Az NFT egy baromi új médium, de mostanra talán kezdi elhagyni a gyermekbetegségeit. Pontosan a korai JPG-csereberélős kínlódást unta meg Kristóf András barátunk és bocsátotta ki saját NFT kollekcióját, amely speciális technológiával és funkciókkal ruházta fel az addig egyszerű digitális képeket. Egyedi aláírást is tudunk adni ezen a platformon keresztül, de lesz olyan treat is, mely egy eredeti Boros-Szikszai festményt takar majd.
Sz.G.: András cége, az Ether.cards ezzel a húzással pillanatok alatt az NFT világ egyik vezető technológiai szereplőjévé vált, majd GALAXIS.xyz néven már olyan hírességekkel dolgoztak, mint Mike Tyson, Steve Aoki, Dirty Robot vagy a feltörekvő kosaras LaMelo Ball. A legújabb dobás pedig Val Kilmer művészeti projektje, a KAMP KILMER mellett a mi csajos-robotos-sárkányos életművünkről szól.
B.Z.: Az igazán jó ebben, hogy a technológia segítségével a művészek, hírességek közvetlenül szólíthatják meg a rajongóikat, ami máshogyan talán nem is jöhetne létre, a műalkotások pedig szintén az eddigi bonyolult csatornákat mellőzve juthatnak el a műélvezők birtokába.
GS: Köszönjük a beszélgetést és nagyon sok sikert a projekthez!
