Robert Kirkman töretlen népszerűségű világa mind tévésorozat formájában, mind pedig videojátékként is hatalmas sikereket arat, de könnyen lehet, hogy nem ragadta volna meg a fantáziánkat ennyire ez a drámai történet, ha Kirkman nem hajlandó egy kicsit néha eltekinteni a valóság korlátozásaitól. De vajon mennyire hihető az (persze leszámítva a zombikat), ami a történetben előfordul?
Valószínűleg már mindannyian eljátszottunk a gondolattal, hogy milyen is lenne, ha egy hasonló helyzetben kéne túlélnünk és szerintem a legtöbb ember nagyjából ugyanúgy képzeli el: az emberek egymáson taposva próbálnának minél távolabb kerülni a veszély központjától, miközben az egyre fogyatkozó erőforrásokért szinte bárkit agyonvernek, ha kell.
És míg ez nagyrészt így is van, addig sajnos nem szabad megfeledkezni róla, hogy valószínűleg a tudományos törvényszerűségek és az idő vasfoga előbb vetnének véget a túlélésünknek, mint bárki más. A legfőbb probléma az, hogy azok az eszközök, amikre támaszkodunk, idővel használhatatlanná válnának és a megfelelő körülmények nélkül nem lehetne őket újra előállítani.
Egy-két év után például az üzemanyagok teljesen tönkre mennének, mivel a gyúlékonyságát elősegítő komponensek szép lassan maguktól is elpárolognak. Ugyanilyen alapon az akkumulátorok is idővel elvesztenék a töltés tárolási képességüket (főleg ezek a mai lítiumionos cuccok, amiket folyamatosan használatban kell tartani, hogy hatékonyan működjenek), ami azt jelenti, hogy az elemekkel működtethető eszközök is mehetnek a kukába.
A technológia hiánya talán még szép lassan megszokható, de az étel folytonos hiánya és romló minősége már nehezebben. Egyrészt megfelelő vegyszerek és mezőgazdasági hozzáértés nélkül nehéz lenne egész évben termelni, másrészt az elkényelmesedett, feldolgozott élelmiszerekhez szokott emberek gyomra nem biztos, hogy könnyen átállna az új étrendre, vagy a természetből levadászott állatokra, arról már nem is beszélve, hogy a ragadozók kicsit többen lennének így, hogy senki nem vadászik rájuk poénból.
És ha az egészségügyi megpróbáltatások még nem lennének elég nyomasztóak, ott van még az is, hogy pszichológiailag mennyire tönkre menne egy átlagember. Erre egyébként a sorozat és a képregény is igyekszik azért megfelelő hangsúlyt fektetni, főleg mert a történet lényege, hogy a túlélés emberi oldalára fókuszáljon. Amikor a döntés már nem az, hogy Netflix legyen ma este vagy Battle.net, a vacsorát pedig nem hozzák nekünk el az ajtóig készen, akkor már egy kicsit megváltoznak a prioritások és nehéz emberként viselkedni úgy, hogy az emberség fogalmát a kényelmes körülményeinkkel definiáltuk.
De pont ettől olyan érdekes ez a Robert Kirkman által megteremtett rémálomszerű jövőkép. Könnyű fennakadni a részleteken amikor egy katasztrófahelyzetbe próbáljuk beleképzelni magunkat, de végül továbbra is mi jelentjük a legnagyobb veszélyt magunkra. Ti mit gondoltok? Mi lenne a legnagyobb kihívás a zombi apokalipszisben? Túlélnétek?
