Ridley Scott két dologról híres elképesztő filmográfiáján kívül: szókimondó nyilatkozatairól és brutális munkamoráljáról (az elmúlt tíz évben összehozta az Exodust, a Mentőexpedíciót az Alien: Covenantot, A világ összes pénzét, Az utolsó párbajt, A Gucci-házat, A farkas gyermekei sorozat két epizódját, a hamarosan bemutatkozó Napóleont és a jövőre érkező Gladiátor 2-t is).
Ez a kettő pedig összekapcsolódik nála, hiszen minden premierje előtt sajtókörúton vesz részt, ahol kendőzetlenül válaszol az újságírók kérdéseire. Volt, hogy a szuperhősfilmekbe szállt bele páros lábbal, és olyan is, hogy a milleniálokat és a mobiljaikat okolta egy filmje bukásáért.
Ezúttal a Napóleon kapcsán adtja sorra az interjúkat, a Total Film Magazine-nal beszélgetve pedig felidéződött az 1982-es klasszikusa, a Szárnyas fejvadász. A Philip K. Dick "Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokról?" című regényének adaptációja bemutatásakor megbukott, aztán a következő évtizedekben kultikussá vált, a valaha készült egyik legnagyobb hatású sci-fivé avanzsált. Pedig az összehozása nem volt könnyű: Scott egy "monumentális, öt hónapos, napról napra történő fejlődésnek" nevezte a forgatókönyv Hampton Fancherrel közösen való kidolgozását. A forgatást azonban - Harrison Fordhoz hasonlóan - többször is szörnyű élménynek írta le, most is:
"[A forgatás] nagyon rossz élmény volt számomra. Borzalmas partnereim voltak. Pénzügyi srácok, akik minden nap kinyírtak. Nagyon sikeres voltam egy cég vezetésében, és tudtam, hogy valami nagyon-nagyon különlegeset csinálok. Szóval soha nem fogadtam el nemleges választ. De ők nem értették, hogy mit kaptak. Le kell forgatni, meg kell vágni, és össze kell keverni. És mire a felénél tartasz, mindenki azt mondja, hogy túl lassú. Meg kell tanulnod, hogy rendezőként nem hallgathatsz senkire. Tudtam, hogy valami nagyon-nagyon különlegeset csinálok. És most ez a valaha készült egyik legfontosabb sci-fi film, amiből mindenki táplálkozik. Minden rohadt film."
Ebből kifolyólag a rendező a mai napig képtelen megállni, hogy leszedje a keresztvizet azokról a kritikusokról, akik elutasították a Szárnyas fejvadászt:
"20 éve nem láttam a Blade Runnert. Tényleg. De most megnéztem. És nem lassú. Az információ, ami rád zúdul, annyira eredeti és érdekes, biológiai teremtményekről beszél, és bányászatról más világbanokban, amire akkoriban azt mondták, hogy hülyeség. Én azt mondom: bassz*k meg magukat!".
Ridley Scott azt is felemlegette a magazinnak, hogy négy évtizeddel ezelőtt a The New Yorker ismert kritikusa, Pauline Kael négy oldalas megsemmisítő kritikát írt a Szárnyas fejvadászról, ő pedig összetört miatta, mert azt hitte, hogy valami különlegeset hozott össze. Aztán Scott fogta a cikk oldalait, bekeretezte és kirakta őket az irodája falára és még ma is ott vannak, mert arra emlékezteti őt, hogy ha úgy érzed, valami nagyszerűt alkottál, az nem jelenti azt, hogy a világ többi része is így gondolja, viszont sosem lehet tudni, mit hoz a holnap: a ma kudarca a jövőben győzelem lehet.
