Március 14-én mutatták be az 1848-as forradalomról, illetve Petőfi Sándorról és a márciusi ifjakról mesélő Most vagy soha! című, nagy költségvetésű történelmi filmet, amely a kritikusoknál nem teljesített túl jól, viszont a pénztáraknál jól nyitott, csak a Dűne: Második rész tudta lenyomni idén. A forgalmazó, a Fórum Hungary közleményében azt írta, hogy 1990 óta nem rajtolt ilyen jól magyar film, de hogy meddig tart ki a lendület, azt még korai lenne megjósolni.
Az viszont biztos, hogy a kritikák és visszajelzések alapján megosztó lett a Most vagy soha!, és a színészi játék, valamint a forgatókönyv minősége mellett a történelmi hűség is szerepel a gyakran emlegetett negatívumok között, amelyről a film egyik írójának és producerének megvan a véleménye.
Rákay Philip Facebookon üzent hosszasan és részletesen a "történelmi hűség miatt okoskodóknak", azzal kezdve, hogy felhívta rá a figyelmet, a Most vagy soha! egy kalandfilm, amely a következő felirattal kezdődik: "Ahogy történt és ahogy történhetett volna". Rákay a következőkkel folytatta:
"Az persze önmagában tragikomikus, amikor a patriotizmussal nehezen vádolható haladár sajtó felkent kritikusai aggódnak bármiféle történeti hűség és a magyar történelem "lábbal tiprása" miatt. Azok, akik máskor fennhangon hirdetik a művészi szabadság megkérdőjelezhetetlenségét, fekete Kleopátrákat ünnepelve. De ők azok is, akik szerint teljesen korhű és tetsző a Bridgerton című Netflix-borzalom is, amely - az eltörléskultúra szent zászlaja alatt vonulva - Sarolta angol királyné udvarát úgy ábrázolja, hogy abban szinte minden angol arisztokrata távol-keleti vagy fekete. Na ezek handabandáznak most átszellemülten a Most vagy soha! fiktív szereplőiről és kitalált történetszáláról - sommás véleményt sziszegve."
A sajtó képviselői mellett a történészekhez is intézett üzenetet:
"Ha lehet, még náluk is eggyel rosszabbak a hangosan kesergő valódi történészek, akik együgyű szakbarbárként képtelenek felfogni, hogy egy kétórás film írásakor, készítésekor millió egyéb szempontot is figyelembe kell vennünk, s bizony élnünk kell a történetmesélés folyamán a sűrítés, a leegyszerűsítés vagy épp a felnagyítás filmnyelvi eszközeivel. Ettől válik ugyanis izgalmassá, érthetővé, átélhetővé és szerethetővé egy történet, vagy épp egy történelmi hős karaktere. Nem arról van szó tehát, hogy a forgatókönyv írásakor megspóroltuk volna az időt, s ne olvastunk volna el egy fél könyvtárnyi történeti munkát, s hogy ne tudnánk tűpontosan válaszolni a történész urak felvetéseinek jelentős részére, csak hát a történelem ismeretéből még nem következik egyenesen egy nézhető film."
Rákay olyan példákat hozott fel, mint hogy az Egri csillagok Jumurdzsákja nem is létezett, a Kőszívű ember fiaiból megismert Baradlay család Jókai kitalációja, a Gladiátor filmben szereplő Maximus fiktív karakter, és a Titanic szerelmespárja, Rose és Jack sem valódiak. A producer szerint lehet a Most vagy sohát! bírálni, mindenki maga dönti el, hogy szereti vagy sem, de nem az a küldetése, hogy történelem kisdoktorit lehessen írni belőle, hanem hogy átadjon egy életérzést az adott korról.
"Én a történészek helyében inkább örülnék, hogy végre vannak patrióta filmesek, akik ebben a kibillent világban szerethető történelmi témákat, karaktereket teremtenek, ami alapján sok fiatal utánaolvas majd Vasvárinak, Jókainak, Petőfinek és a többieknek, a valóság után kutatva. A filmes nem történész, a történész pedig nem filmes. Ennyire egyszerű ez."
Ti mit gondoltok a leírtakról?
