Kevés hollywoodi rendezőnek van olyan karakteres stílusa, mint Quentin Tarantinónak. A legendás rendező számos klasszikussal örvendeztette már meg a közönséget, így nyilván, amikor ő dicsér egy filmet, akkor arra mindenki felfigyel. Ezúttal azonban meglepődnénk, ha hirtelen milliók értenének egyet Tarantinóval: szerinte a Joker: Kétszemélyes téboly ugyanis elképesztő folytatás volt, amiben Joaquin Phoenix mesterien játszott, és Todd Philips csodát tett.
A rendező meglátogatta a The Bret Easton Ellis Podcastet, ahol a következőt nyilatkozta:
"Nagyon, nagyon, nagyon tetszett. Eleve úgy ültem be, hogy remek munkára számítottam, és így is le voltam nyűgözve. Azt hittem, hogy majd tartja a kartávolságot a nézővel, és egy intellektuális gyakorlat lesz, ami nem fog összeállni, de számomra mégis élvezhető marad. Én egy meglehetősen nihilista személy vagyok, szóval tudom szeretni azokat a produkciókat, melyek nem igazán működnek. A valóság az, hogy itt nem ez történt. Magával ragadott, tényleg. Minél általánosabb dalok jöttek elő, annál jobb volt. Azt vettem észre, új fényben hallgatom a For Once in My Life szövegét."
Tarantino egyik saját munkáját, a Született gyilkosokat (az ő története nyomán rendezte Oliver Stone) látta visszaköszönni a produkcióban. Arthur Fleck és Lee Quinzel párosát Mickeyhez (Woody Harrelson) és Malloryhoz (Juliette Lewis) hasonlította. Joaquin Phoenix játékát külön kiemelte, mint az egyik legjobb alakítást, amit életében látott. Aztán jött Todd Phillips magasztalása:
"Ezt a filmet Joker rendezte. Az egész koncepció, még az is, ahogy a pénzt költötték, az úgy jött ki, mintha Todd Phillips feltette volna a kérdést, hogy miként költené el Joker a stúdió pénzét. Aztán jött a meglepetés, amikor kézfogást kínál, és 10 000 voltot futtat át a kezeden, a képregényolvasó kockákén. Mindegyiküknek azt üzente, hogy b***ák meg. A film közönségének is azt üzente, hogy b***ák meg. Hollywoodnak is ezt üzente. A DC-nek és a Warnernek is ezt üzente. Todd Phillips maga Joker."
Valószínűleg kevesek fognak osztozni Tarantino őszinte rajongásában, de a rendező kétségtelenül egyedi értelmezést tett le az asztalra. Legalább ő élvezte a filmet.
