Lehet, hogy bennem van a hiba, és ezt bármikor hajlandó vagyok beismerni. A Pokémon - Pikachu, a detektívre viszont én személy szerint az eddig megvillantott előzetesek után úgy ültem be, hogy egy látványos, szórakoztató kalandot fognak elmesélni nekem a zsebszörnyekről, amely kicsiket és nagyokat egyaránt szórakoztathat. Esetleg mutat egy kis tanulságot, mögöttes mondanivalót is közben, hogy legyen mit hazavinni érzelmi tarsolyunkban, és az egész család boldogan veszi az irányt a vetítés után valamelyik játékbolt felé. Nos, nem ez történt.
Ryme City még a Pokémon-univerzumon belül is egy különleges hely, elvégre az emberek és a zsebszörnyek itt békében élnek együtt, nincsenek pokémesterek és versenyeket, összecsapásokat sem szerveznek. A harmónia jegyében a város polgárai és a pokémonok egymás mellett dolgoznak (nyilván a kis lények csak elég specifikus munkákra foghatóak be), minden tökéletesnek tűnik. Ide kell elutaznia főhősünknek, a 21 esztendős Tim Goodmannek, aki gyerekkorában maga is pokémon mesterré akart válni, de később másfelé vezette őt a sors, most pedig nem épp a legvidámabb indokkal veszi az irány a nagyváros felé. Tim detektívként dolgozó édesapja ugyanis rejtélyes körülmények között elhunyt, így most a fiú ellátogat apu lakásába, ahol összetalálkozik a címszereplővel. Tim és Pikachu között egy megmagyarázhatatlan kötelék van jelen már az első pillanattól fogva, ennek köszönhetően pedig tökéletesen megértik egymás beszédét. Közösen próbálják meg felderíteni azokat a titkokat, amelyek szemmel láthatóan Tim faterjának balesetét övezik.
Hamar csatlakozik hozzájuk egy fiatal, lelkes, és teljes mértékben levakarhatatlan riporterlány is, akiről mindezeket azért tudjuk, mert második mondatával már tökéletesen el is végezte karakterének bemutatását. Az egész film nagyjából ilyen szinten kezeli a nézőket, mindent okosan a szánkba rág, végig érződik, hogy csak és kizárólag a legifjabb korcsoportra szeretnének lőni, fel sem merült, hogy apu és anyu is jól szórakozzon, miközben a kicsik örülnek kedvenc színes lényeik felbukkanásának. Rajtuk kívül persze a keményvonalas Pokémon-rajongóknak is biztosan okozni fog pár kellemes percet a Pokémon - Pikachu, a detektív, de biztosan nem ez lesz az a mozi, ami megszeretteti az újoncokkal ezt a hosszú évek óta épülő univerzumot. A cselekmény és a párbeszédek is egy vasárnap reggeli Pokémon epizód színvonalát idézik, ami nem feltétlenül tragédia, csak az ember azért mégis többet várna el egy ilyen élőszereplős adaptációtól, amit kvázi Ryan Reynoldsszal reklámoztak, akinek esélye sem volt a trailerekben és kapcsolódó videókban látott poénok szintjét hozni.
Amit egy esetleges tisztességes írógárdán megspóroltak, a jelek szerint inkább a technikusi részlegre költötték, mivel a Pokémon - Pikachu, a detektív meglehetősen jól néz ki. A legtöbb pokémon esetében sikerült úgy átültetni a rajzfilmekben és videojátékokban látott lényeket, hogy nem lóg ki az a bizonyos CGI-lóláb, de azért pár teremtmény esetében fura lett a megszokottnál picit realisztikusabb ábrázolás. A sablonos, kiszámítható főgonosz légből kapott motivációi sem segítenek az összképen, a lezárás kifejezetten rosszul, logikátlanul és nyakatekerten sikerült. Jóval többet is ki lehetett volna, sőt szerintem ki kellett volna hozni a Pokémon szériából, mert hiába hittük azt, hogy Pikachuban lehet majd bízni, a végeredmény nem lett sokkal jobb, mint a Sonic mozi első előzetese. Ez pedig nagyon szomorú.
