Fontosnak tartom már itt az elején leszögezni, hogy az alábbi cikk teljesen spoilermentes lesz a Pókember: Idegenben cselekményét illetően, a Végjáték eseményeit viszont muszáj több ponton is érintenünk, szóval amennyiben ti még nem láttátok a negyedik Avengers filmet, akkor komoly meglepetések érhetnek az alábbi sorok olvasása közben.
Peter Parker igazán kemény időszakon van túl, és akkor még meglehetősen finoman fogalmaztam. A barátságos és közkedvelt Pókember először a Végtelen háborúban meghalt, porrá vált a világ szerencsétlenebbik felével együtt. Aztán a Végjátékban ő is újra feltámadt, de nem sokkal később már azt kellett látnia, hogyan áldozza fel magát mentora és tulajdonképpen az egyetlen valódi apafigura az életében, Tony Stark. A Pókember: Idegenben amellett, hogy egy könnyed, osztálykirándulásos tinikaland, azt próbálja körüljárni, hogyan boldogul majd Pókfej Tony nélkül (kvázi ő válik-e az új Vasemberré avagy sem), illetve láthatjuk azt is, hogyan kezeli az egész világ Vasember hiányát. Persze nem csak Petert viselték meg az események, az egész suli a feje tetejére állt, hiszen a Thanos csettintésével eltűnő, majd most újra felbukkanó diákok életéből kimaradt öt teljes év. Tehát akinek mondjuk eddig kistesója volt, simán lehet, hogy már egy bátyót talál otthon. Nyilván ez meglehetősen komoly problémákat is felvethet, és a film mindössze humorral próbálja meg kezelni mindezt, de azért örömteli, hogy jutott idő erre a vonalra is.
Márpedig a Pókember: Idegenben egyáltalán nem hosszú, mindösszesen 129 perc, ami remek döntés volt az alkotók részéről. Egyetlen pillanatig sem érezzük úgy, hogy feleslegesen lenne nyújtva a sztori, gyorsan pörögnek az események, váltják egymást az európai helyszínek, párhuzamosan alakul Peter szuperhősi és gimnazista élete. Az osztálytársaknak, Nick Furynak, és a rejtélyes Mysteriónak is teret enged a film, remekül vannak összepakolva a kis építőkockák. A hamisítatlan Pókember-humor végig dominál, Tom Holland pedig ismételten bizonyítja, hogy nem is lehetne nála jobb színészt találni erre a szerepre. Jake Gyllenhaalra sem lehet egyetlen rossz szavunk, nagyon jó látni, hogy a kasszáknál elhasaló Perzsia hercege: Az idő homokja után ismét bele mert vágni egy ilyen kaliberű, nagyszabású moziba. Mysteriónak hála egy újabb izgalmas karakterrel bővült a Marvel filmes univerzuma.
A látvány pazar, leginkább a Mysterióhoz kapcsolódó jelenetek lesznek olyanok, hogy még a moziból kifelé menet is élvezettel beszélget róluk az ember. A zenék is a helyükön vannak, igazából nehéz bármilyen komolyabb negatívumot találni a Pókember: Idegenben kapcsán. Még az egyes Marvel mozikban már túlzottan idétlen Happy Hogan is jól passzolt a filmbe, kevesebb lett volna a nagy egész, ha őt esetleg kihagyják. Egyedül talán Peter egyes osztálytársainál rezgett picit a léc, és ez igaz MJ karakterére is, aki azért a Hazatérésben szerethetőbb, egyben érdekesebb volt. Most sincs vele eget verő probléma, mindössze kissé langyosnak mondható a jelenléte. A Pókember: Idegenben nem akar nagyot markolni, nem egy intergalaktikus, világrengető kalandot mesél el, és pont ezért is tudott talán ennyire egyszerűen szórakoztató lenni. Pókember pedig pont egy olyan képregényhős, akit ilyen történetekhez találtak ki.
Két stáblistás jelenet is lesz, ezekre mindenképp maradjatok, mivel elég fontosnak mondhatóak. YouTube-csatornánkra már felkerült egy spoilermentes első benyomások videó, és hamarosan érkezik a hosszabb, spoileres kibeszélő is, illetve Mysterio kapcsán készítünk egy külön magyarázó videót, ami a karakter képregényes múltját mutatja be. Ha ezekről nem szeretnétek lemaradni, akkor iratkozzatok fel gyorsan:
Ha egy másik véleményre is kíváncsiak vagytok, akkor pedig a Puliwood kritikáját is olvassátok el.
