Az amerikai elnök ellen gyilkos merényletet követnek el Spanyolországban - a politikai krimikben megszokott sztori. Azonban ezt a drámai eseményt különböző látószögekből nézhetjük végig és ettől különleges ez az egyébként is pörgős, izgalmas film.
„Tekerd vissza az elejére!"
Az elnök elleni merénylet a gyilkos lövésekkel, majd két bombarobbanással végződik és sokszor innentől kezdve „tekeri vissza" a rendező egy másik szereplő szemszögébe a filmet. Ezáltal a film nemcsak rendkívül eredeti, hanem abból a szempontból is érdekes, hogy a történetnek sokféle főszereplője van és nem kötődik annyira a Dennis Quaid által alakított Thomas Barnes elnöki testőr figurájához, aki túlságosan is hasonlít Jack Bauerhez. Ez persze nem feltétlen baj, és Quaid egész jó az elnök életének megmentése és az ügy szálainak kibogozása érdekében fogcsikorgatva nyomozó, lövöldöző, autóban száguldozó ügynök szerepében. Itt jegyzem meg, hogy az autós üldözés nagyon, nagyon király, a Bourne-sorozathoz méltó.
Arra viszont mindenkit figyelmeztetnem kell, hogy jó pár nézőt bosszantott ez a „visszatekergetős" megoldás. Aki nem vevő az ilyesmire és hagyományosabb krimiket szereti, az jobb, ha be sem ül rá.
Jack Bauer egy napja lehetne
Nemcsak az alapszitu, illetve a főhős, hanem a különböző szereplők is sokban emlékeztetnek a 24-re. Bár Barnes után nem indul meg a hajtóvadászat egy félreértésből kifolyólag, mint ahogy azt Bauer kalandjaiban megszokhattuk, viszont egy másik ügynök, Enrique után igen. Enrique saját hibáján kívül bonyolódik az eseményekbe és sokan azt hiszik, ő is a merénylők közé tartozik.
Ahogy az a műfajra jellemző, az árulások, kettős ügynökök és váratlan pálfordulások sem hiányoznak a filmből. Egyesek tulajdonképpen jó arcok, csak megzsarolták, vagy becsapták őket, mások viszont jó arcnak tűnnek, azonban mégsem annyira azok. Hiába, a terroristák keze mindenhova elér...
Sztárok minden mennyiségben
Dennis Quaid tehát Jack Bauer 2.0, azonban elismerést érdemel, hogy ötvenhárom éves kora ellenére mennyire jó formában van és tényleg meggyőzően játszik. Rajta kívül pedig rengeteg más sztárral is találkozhatunk. Itt van például Forest Whitaker, akit én személy szerint utálok, viszont hozza a formáját (egy ártatlan nézőt alakít, aki imád kamerázgatni és felveszi a merénylőt is), a most már tényleg koros Sigourney Weaver, egy tévés hírműsor „helyszínelős" producere, aki mindenkivel kiabál és játssza a nagyfőnököt, William Hurt, az elnök szerepében, illetve a Lostból ismerős Matthew Fox. A figurák tényleg érdekesek, bár a kilencven perces viszonylag rövid filmidő, illetve a sok akció és visszatekerés miatt jellemfejlődésre nincs túl sok lehetőség.
Higgy neki, hisz rendező
A film összességében igen szórakoztató, de a logikát és a realizmust ne is keressük benne. Finom politikai szövevényekre, hihető magyarázatokra nincs idő, az akció állandóan pörög és a színészeknek legfeljebb arra van idejük, hogy a saját figurájukból a lehető legtöbbet kihozva viszonylag hitelesek maradjanak. Emellett bizonyos karakterek (leginkább Barnes ügynök) olyan megpróbáltatásokat állnak ki, amelyekbe szerintem egy átlagember legalább háromszor belehalt volna. Az egyik jelenetben pedig egy arab terrorista olyan szinten alázza le az amerikai titkosszolgálat embereit, ahogy egymás után puffantja le őket, hogy az USA nagy bajban lenne, ha Osamának, vagy más terroristáknak tényleg ennyire kiképzett ügynökeik lennének. Ezt a karaktert egyébként Edgar Ramirez alakítja, aki még a Bourne ultimátumban a főszereplőre vadászó bérgyilkos volt.
Tehát aki valamilyen JFK kategóriájú összetett politikai krimire vágyik, az kerülje ezt a filmet, aki azonban az akciót szereti, illetve nem bánja a logikai bakikat, annak érdemes megnéznie.
81%
GameStar
Nyolc tanú (Vantage Point) trailer:
Dennis Quaid interjú:
Matthew Fox (Lost) interjú:
Részlet az autós üldözésből:
