Nicolas Cage mindig is termékeny színésznek számított, ám miután a 2010-es években első fenében megfeneklett a karrierje, egyértelműen a mennyiségre feküdt rá a minőség helyett, és szinte minden ajánlatra rábólintott, amivel megkeresték. Ebben az időszakban futószalagon jöttek ki a rosszabbnál-rosszabb, egyenesen DVD-re gyártott filmjei, és félő volt, hogy örökre ebben a helyzetben ragad.
Aztán az utóbbi években kedvező fordulat történt, hirtelen olyan szerepek is megtalálták, amelyekre már felkapták a fejüket a kritikusok, a Disznóban egy megkeseredett séfet alakított, A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlyában önmagát, a néhány napja debütált Renfieldben pedig végre teljesült a régi vágya, és eljátszhatta Drakulát.
Ám hiába vélte úgy nem egy kritikus (köztük a Puliwoodé is), hogy a cselekménye középpontjába a gróf segédjét, Renfieldet (Nicholas Hoult) helyező film végső soron szórakoztató, Cage pedig egyáltalán nem rossz Drakula, a moziba járó közönséget más alkotások vonzották. Emiatt a Chris McKay rendezte horrorvígjáték a nyitó hétvégéjén mindössze 10 millió dollárt szedett össze (ebből 7,7 milliót Észak-Amerikában, a maradékot pedig a tengerentúlon), miközben a marketingköltséget nem számolva 65 millióba került. Tekintettel arra, hogy az első hét után mindig visszaesik az érdeklődés, gyakorlatilag képtelenség, hogy innen felálljon a Renfield, és egyáltalán a gyártási költségét visszahozza.
Eközben a Super Mario Bros.: A film folytatja menetelését, már 677,9 milliónál tart, és ha így folytatja, valószínűleg ez lesz az első olyan film idén, amelyik átlépi a bűvös egymilliárdos határt. De nem panaszkodhat a John Wick: 4. felvonás sem, mivel 349,7 milliós bevételével a franchise legsikeresebb darabja lett. Továbbá a Dungeons & Dragons: Betyárbecsület is megünnepelhetett egy kisebb győzelmet, már visszahozta a gyártási költséget (150 millióba került, miközben 157,1 milliónál jár), de még hosszú út áll előtte, mielőtt nyereséget termelne, vagy legalább kijönne nullszaldósra.
