Namost. Mindenki vegyen elő egy olyan filctollat, aminek nyomait utána viszonylag kevés erőfeszítéssel lehet letörölni a monitorról. Megvan? Remek, akkor most játsszunk olyat, hogy aláhúzzátok a véleményeteknek megfelelő állítást, miután meghallgattátok BZ szólóprojektje, a BZ Project legújabb (egyben első) lemezét! Az is jó, ha kommentben leírjátok, mit gondoltok róla, persze az is ugyanolyan móka.
Kezdjük is hamarost:
Tehát. Kiváló új dalok, fantasztikus énekés, minden eddigit felülmúló hangszeres játék! / Az előző zenekar jobb volt. Sőt, a demó volt a legjobb. Sőtek sőte, az volt a legkirályabb, amit még fel se tudott venni. Azóta eladta magát, és az új lemez is fércmű.
Na, de nézzük bővebben, mit is kínál
+ az After Crying és az At Night I Fly jelenlegi, valamint a Stonehenge, Wendigo és megannyi egyéb zenekar egykori énekese!
- az a fickó, aki kismillió zenekarban próbálkozott már hiába, és kétségbeesésében még az X-Faktort is megjárta!
A BZ Project név tulajdonképpen szólóprodukció, viszont egy
+ kiváló
- csapnivaló
kísérő-zenekarral kiegészítve, ugyanis BZ sok hangszeren
+ játszik, de színpadon ez egyszerre kissé nehézkes lenne, és a zenekar-szerű hangulat egyébként is sokkal jobb alapokat ad.
- próbálkozott, de mindegyikből csak macskazene és nyekergés jönne ki, szóval inkább megkért másokat, hogy dolgozzanak helyette.
A formáció első kislemezén saját dalok és feldolgozások is helyet kaptak. Az első dal címe Barricade, és
+ tökéletesen vegyíti a Wendigo modern metalját az énekestől megismert melodikus megközelítéssel.
- egy patetikus langyosság, metalnak puha, popzenének meg karcos, szóval minek.
Ez a dal magyar nyelven is szerepel a lemezen, mivel az általában angol szövegeket író BZ
+ így a hazai rajongóknak is jobban átadhatja a dal mondanivalóját, a túlzottan felnőttes világban eltűnő gyermeki lélekről, az élet igazi értelmének elfelejtéséről.
- kezd rájönni, hogy külföldön a kutyát se érdekli a dél-pesterzsébeti angol tájszólás, ezért még élete alkonyán megpróbál az Ákos-Tankcsapda tengelyről kiszakadó hazai fesztiválarcoknál kopogtatni egy kegyelemkettesért.
Az I Don't Give a Damn About You kezdése meglepő lehet, pedig a húsz másodpercnyi dark techno alap és az utána következő, pörgős rockdal
+ épp az üres zenék, az agyatlan, pénzvillogtató trollok és a csillogó mandzsettagombos menedzserek világát figurázza ki.
- annyira kínos, mintha Sterbinszky álmában Depresszió mixet gründolna össze gumikacsából, papírdobozból és óriás túrórudiból.
A dalban az X-Faktor mentorházából ismert Nagyváradi Nelli vendégeskedik, aki
+ dögös vadmacskaként egészíti ki a férfi-éneket, új szintre emelve a szerzeményt.
- legalább ezt az egy nótát élvezhetővé teszi, csak persze kár, hogy BZ nem hagyja kiteljesedni.
A Flashback már teljesen másféle hangulatot hordoz,
+ egy Pink Floyd és Queen hangulatokat ötvöző, méltóságteljesen hömpölygő szerzemény az élet végéről, a halál elfogadásáról, a búcsúzásról.
- lassú prüntyögés, amiben a szerző rájön, hogy 40 éves, szóval neki lassan reszeltek.
A két feldolgozás közül az első egy
+ érdekes
- nagyon félresikerült
választás, ugyanis a hörgős-zúzós Arch Enemy egyik daláról van szó. A Carry the Crossban azonban a hörgés helyére dallamos ének került, az egyik gitársávot pedig szintetizátorokra cserélték. Így a dal
+ egyszerre zúzós is marad, és jóval izgalmasabbá, rétegzettebbé válik, új szintre emelve az eredeti szerzeményt.
- kábé annyira lesz izgalmas, mintha Lagzi Lajcsi dolgozna fel kora Pokolgépet.
Lezárásképpen egy Tori Amos klasszikust, a Winter című dalt
+ énekli el BZ finom zongorakíséret mellett, megmutatva, hogy a zúzós rockzene és a harántterpesz mellett nem boszorkányság érzelmektől fűtött balladát is hasonlóan magas szinten előadni.
- alázza porig. Mégis milyen már, hogy Tori Amos gyönyörű hangja helyett egy viking nyervog whiskyáztatta hangján?
Végeredményben tehát az új EP
+ tízpontos alkotás, a hazai zenei kínálat ékköve, amelyet évtizedek múlva is a legnagyobb klasszikusok között emlegetnek majd.
- egy sokadik, szánalmas próbálkozás attól a fickótól, aki negyven éves létére még mindig WoWozik, ráadásul azt hiszi, hogy a hosszú haj még 2014-ben is menő.
Az EP bemutatója egyébként épp BZ 40. születésnapján lesz, április 5-én tehát a budapesti Bázis klubban
+ a helye mindenkinek, aki BZ új dalai mellett Stonehenge és Wendigo szerzeményeket is meghallgatna élőben, találkozna több kiváló zenész-vendéggel, és fizikai formában is szeretné beszerezni az új lemezt!
- nehogy megjelenjen, mert kénytelen lenne ezt az ódivatú, hangos, zúzós zenét két órán keresztül végigszenvedni. Ehelyett még a legutolsó, vidéki Scooter retróhakni is jobb választás!
Hát itt most elindult valami, unokáink is beszélnek majd erről. Vagy holnap már egy olyan nap kel fel, melynek sugarait a „válaszd magad kritika” már nem tükrözi vissza? Magunk sem tudjuk. Segítsetek kommentben, legyetek BZ hallgatók.
