Nem 2023 lesz a Marvel Studios kedvenc éve, ez teljesen bizonyos. Egyedül A galaxis őrzői: 3. rész számai és kritikái miatt örülhettek, egyébként A Hangya és a Darázs: Kvantumánia nem szerepelt fényesen, a Marvelek pedig olyan hatalmasat bukott, hogy arra tényleg kevesen voltak felkészülve - bármennyire is érződött már előre, hogy nem áll össze a koncepció. Sorozatos fronton a Loki második felvonása kissé megosztó lett, vannak, akik imádták az új évadot, másoknak kevésbé tetszett, hogy kicsit változott a hangvétel. A cseppet sem olcsó Titkos inváziót viszont kifejezetten utálták a kritikusok.
Év végére még egyetlen utolsó dobása volt a stúdiónak: a Mi lenne, ha…?, avagy What If…? animációs sorozat második évada, ami tovább boncolgatja a jelenleg leginkább központi témának tekinthető koncepciót az egész MCU-ban, a párhuzamos világok, vagyis a multiverzum létezését.
Az eredeti képregények
Nem véletlenül működik annyira jól a Mi lenne, ha…? animációs sorozat, hiszen egy hosszú ideje kipróbált és alkalmazott képregényes megoldást vett át. A Marvel Comics ugyanis már 1977 februárjában kiadta az első What If? füzetet, melyben arról volt szó, mi lenne, ha Pókember csatlakozott volna a Fantasztikus Négyeshez. Ezt az új megközelítést azonnal imádni kezdték az olvasók, így az első képregénysorozat összesen 47 lapszámot élt meg '77 és '84 között, míg a második 114-et 1989-től 1998-ig.
Az ezt követő sorozatok már alig pár füzetet öleltek fel, de azért beszédes, hogy eddig összesen kilenc What If? képregényes szériát adott ki a Marvel, a régi számokat pedig a mai napig kincsként őrzik a legnagyobb rajongók. Annyira az eredeti képregényekből merített ihletet a Marvel Studios, hogy az animációs sorozat egyes történeteit is Uatu a Szemlélő meséli el, pont mint a füzetekben - a különbség talán csak annyi, hogy a sorozatban Uatu közel merészkedik a konkrét eseményekhez, míg a képregényekben Uatu a Holdról figyeli a párhuzamos világokat.
A recept tehát adott, a Marvel pedig remekül ültette azt át a tévéképernyőkre, ezt bizonyítja a Mi lenne, ha…? széria első évadának hatalmas sikere. Most pedig itt a második etap, melynek immár az összes része elérhető a Disney+-on, köszönhetően annak, hogy a stúdió picit átvariálta a bemutatók eddig megszokott rendszerét. De ne rohanjunk még ennyire előre.
Új világok, új történetek
Az első évadban ugyebár sorban bemutattak különböző karaktereket, majd a szezon végén összeterelték őket, belőlük jött létre a "Multiverzum Őrzői" nevű csapat. Most egy picikét más a helyzet, ugyanis a legtöbb epizód teljesen különálló sztorinak tekinthető, egyáltalán nem kapcsolódnak a nagy fináléhoz - merthogy természetesen a katartikus lezárás ezúttal sem maradhat el. Akadnak itt gyengébb sztorik, mint mondjuk az, amelyben Nebula csatlakozik a Nova Hadtesthez, de rögtön utána megkapjuk az ifjú Peter Quill történetét, ami igazából nem is miatta érdekes, hanem a '80-as évek végének különleges Bosszúállók felállásárt, ebben a formációban ugyanis Peggy Carter és Howard Stark egy olyan csapatot hívtak össze, amelynek Bill Foster, T'Chaka király, Bucky Barnes, Dr. Wendy Lawson, és Hank Pym a tagjai. Egészen cuki lett a karácsonyra időzített tematikus rész is, de igazán az évad második felében indulnak be az események, amikor visszatér az első etap vitán felül talán legnépszerűbb karaktere, Carter Kapitány.
Peggy Carter ezúttal Natasha Romanoff társaságában próbálja megtalálni Steve Rogerst, ebből pedig egy egészen érdekes sztori áll össze, amiben keverednek az Amerika Kapitány: A tél katonája és a Fekete Özvegy film egyes elemei. Ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy az animációs ezúttal is kiváló, nem csak hozza az első szezon színvonalát, de helyenként talán még annál is szebb lett. Immár kijelenthető, hogy megvan a saját stílusa a Mi lenne, ha…? sorozatnak, és ez a vonal piszkosul jól áll az MCU-nak.
A hatodik résszel eljutunk az eddigi talán legmerészebb, ugyanakkor legjobb húzásig is, ez az epizód ugyanis egy mohawk nő, Kahhori történetét meséli el. Kahhori a konkvisztádorok elől menekülve eljut egy titkos, sőt tiltott tóhoz, melybe alámerülve átkerül egy másik dimenzióba, ahol a Tesseract ereje tulajdonképpen varázserővel ruház fel mindenkit. Ebben az univerzumban ugyanis a Tesseract lezuhant a Földön, és itt fejtette ki áldásos hatását. A Marvel itt azért vállalt nagyot, mert Kahhorinak nincs képregényes háttere, nem egy már létező, népszerű karakter, mint Vasember, Thor, vagy Amerika Kapitány. Őt teljes mértékben a sorozat alkotói találták ki, és a végeredményt látva azt kell mondanunk, nagyon is jól tették ezt.
Kahhori abszolút az egész második évad fénypontja lett, zseniális saját epizóddal, és ennek tükrében nem is csoda, hogy nem hagyták ki őt a fináléból. Amíg azonban elérnénk az utolsó részig, szót kell ejteni az előtte helyet kapott epizódról, amelyben bemutatkozott a képregényekben hatalmas sikert aratott 1602-es Marvel univerzum - előtte még kaptunk egy részt, amelyben Hela a Földre kerül és összetalálkozik Xu Wenwuval, valamint a Tíz Gyűrűvel, de ez az epizód inkább az erős közepes próbálkozások közé írható fel.
Amikor igazán beindul az évad
Ezzel szemben a "What If... the Avengers Assembled in 1602?" című rész több szempontból is kiváló lett. Nyilván sokat számít a remek alapanyag: a Marvel 1602-t anno Neil Gaiman írta, a képregénykötet magyar kiadásban is elérhető. Ebben a sztoriban Gaiman áthelyezte a Marvel legnagyobb hőseit a XVII. század elejére, ahol Nick Furyból Anglia kémfőnöke, Doctor Strange-ből udvari mágus, a Fantasztikus Négyesből egy vitorlás legénysége, a Fenegyerekből pedig lantművész lett. Értelemszerűen ezt a koncepciót nem egy az egyben vette át a Mi lenne, ha…? animációs sorozat, de ebben pont az a jó, hogy az 1602-es rész azoknak is egy teljesen új történetet tudott bemutatni, akik esetleg már olvasták az eredeti képregényt. A múlt és a jelen keveredése, az ismert karakterek teljesen új környezetbe való áthelyezés nem csak működik, de remekül passzol az egész széria koncepciójához.
Végezetül az utolsó rész megint feltette a pontot a közmondásos i-re, és ehhez ezúttal nem kellett egy egész csapatnyi szuperhőst összerántani, elég volt egy-két már bemutatott karakter egy remek kilencedik epizódhoz, amihez csodaszép befejezés társult. Ez talán a Mi lenne, ha…? széria legnagyobb erőssége: bemutatja a régóta kedvelt karakterek új verzióit, őket is megszeretteti a nézővel, majd a legjobban sikerült figurákat végül egymással is szembeállítja, hogy teljes legyen az élmény. Ezt a vállalást pedig most is sikerült hozni, egyáltalán nem csoda, hogy érkezik majd idővel a harmadik évad is, szóval a jövőben sem maradunk alternatív univerzumos Marvel mesék nélkül.
Egyáltalán nem véletlen, hogy a Marvel és a rivális DC is folyamatosan alkalmazza a multiverzumokat a képregényekben, ez a megoldás tökéletes arra, hogy új, egyedi történeteket adhassanak át az olvasónak anélkül, hogy azok bármilyen hatással is legyenek a "fő" univerzumra. És pontosan ugyanez történik a Mi lenne, ha…? sorozat esetében is. Éppen ezért gyakorlatilag addig folytatható a széria, ameddig csak az alkotók kedve tartja, hiszen végtelen munícióval rendelkeznek.
Érdekes csavar az lehetne a jövőben, ha valahol és valamikor, valamilyen formában összekapcsolódhatnának a Mi lenne, ha…? egyes történetszálai a fő MCU-s világgal, erre pedig egyébként ha korábban nem is, a jelenleg 2027-es premierdátummal rendelkező Avengers: Secret Wars mozifilmben lehetősége nyílik a stúdiónak. Addig is a nézők örülhetnek, hogy folyamatos érkeznek egymás után a friss Mi lenne, ha…? évadok, az a megoldás pedig, hogy a második etapot nem hetente, hanem naponta bővítették újabb részekkel, megint csak egy kiváló döntés volt az illetékesektől, remélhetőleg a jövőben is meg fogják tartani ezt a módszert.
