A '90-es évek gyermekei mára már kereső felnőttekké cseperedtek, így az ő pénztárcájukra próbálnak meg lőni az akkori kedvenceik leporolásával a filmes cégek. Ki ne emlékezne az anno filmszínházakat csurig töltő - mára klasszikussá nemesedő - A függetlenség napja, vagy mondjuk a Men in Black filmekre? Előbbi 2016-ban állt a földbe egy rendkívül gyenge újrázással, a Sötét zsaruk pedig a 2012-es harmadik rész felemás fogadtatása után, most egy rebootnak is beillő spin-offot kapott.
Nem volt túl jó ómen, hogy - A függetlenség napja 2-höz hasonlóan - az eredeti produkció egyik húzóneve, Will Smith nemet mondott arra, hogy ismételten Zajos Tücsökkel menjen az űrlények ellen és sajnos a három filmen át a társát alakító Tommy Lee Jones sem vágyott vissza az ügynökség csapatába. Persze az új mozi szereplőgárdájával némileg igyekezett kárpótolni minket a Sony, hisz olyan neveket sikerült a Fekete Öltönyösök közé csábítani, mint Chris Hemsworth, Liam Neeson vagy Tessa Thompson. Azt szerencsére nyugodtan kijelenthetjük, hogy a színészek mindent megtettek azért, hogy szórakoztassák a nézőket. Sajnos a forgatókönyv készítőiről ez már nem mondható el.
A történet 2016-ban veszi kezdetét, a londoni MIB legemlékezetesebb küldetéséből kapunk ízelítőt, melyben H ügynök (Hemsworth) és Nagy T ügynök (Neeson) sikeresen megmentik a bolygónkat egy hatalmas külső fenyegetéstől, a Kaptár nevű világfaló entitástól. Ezek után visszaugrunk 1997-be, ahol a fiatal Molly nem csak egy idegenészlelésnek lesz szemtanúja, hanem szülei neutralizálását is végignézi. A kislány, ahogy idősebb lesz, megszállottan kutatni kezd a Fekete Öltönyösök után, és 20 évnyi magányos nyomozást követően sikeresen el is jut a központjukba, ahol a MiB 3-ból megismert O ügynök (Emma Thompson) beszervezi. Mollyból így lesz tehát M ügynök (Tessa Thompson), akit első küldetése Londonba visz, ahol viszonylag gyorsan összejön az M ügynök - H ügynök team up (nem komolyabb meglepetés, hisz ezt már a trailerek/plakátok is ellőtték). A cselekményt a H őrzésére bízott - egyébként egy komoly fegyvert birtokló - űrlény meggyilkolása indítja be, melynek köszönhetően fény derül arra, hogy egy tégla van a Men in Black londoni bázisának falai között. De ki lehet a tégla? Talán Jimbo? Vackor néni? Vagy a Denveri Musztángok bajnokcsapata?
A film egyik nagy problémája, hogy az igazán hűha-pillanatnak szánt csavarja olyan egyszerűen kikövetkeztethető, hogy még Ryan Reynoldstól sem kell kölcsönkérned a Pikachu-kosztümjét a detektívesdihez. Ha csak felületesen figyelsz a történésekre, akkor sem fog meglepetésként érni a "nagy" leleplezés. Egy másik hatalmas problémára azért felhívja a figyelmet ez az epizód, méghozzá a neutralizálás súlyos élettani hatásaira, melynek alaposabb elemzését követően (ez egy popcorn-mozi, ne tedd!) arra a következtetésre jutunk, hogy a villantó használata bizony könnyedén emberéleteket tehet tönkre. Ezzel a kijelentésével azonban nem igazán kezd semmit a film.
Hogy ne csak a negatívumokról essen szó, a Thor: Ragnarökben is remekül funkcionáló Chris Hemsworth-Tessa Thompson páros itt is tökéletesen működik, sőt, külön érdemes kiemelni, hogy az írók nem próbálták szerelmi szálra kifuttatni a kettejük kapcsolatát (persze utalásokat azért kapunk), amiért jár a piros pont. Cserébe kicsit többet tudunk meg Thor és az űrpolipok furcsa szexuális kalandjairól, mint amit szerettünk volna. Ó, és persze ne feledkezzünk meg a kötelező cukiságelemről sem: Gyalog, az űrlény-sakkbábu az egész International legkirályabb karaktere, M ügynököt királynőként kezelő stílusával pedig garantáltan megdobogtatja majd a női szíveket.
Hollywood ismételten egy olyan franchise-nak igyekszik újult erőt adni, amit jobb lenne békén hagyni - főleg, ha már a 21 Jump Street-crossover ötletét elvetették -, a siker azonban most is elmarad, és ha nem is jössz ki keserű szájízzel a filmről, azért egyértelműen ujjongva sem ajánlgatod majd a baráti társaságodnak ezt az alkotást. Ugyanis a Sötét zsaruk a Föld körül esetén a feltámasztás egy tipikus popcorn-mozi lett, vagyis egy tökéletesen tét nélküli könnyed kikapcsolódás, néhány kellemesen vicces pillanattal, értékelhető történet nélkül. Reméljük a harmadik 90-es évekből feltámasztott Will Smith-film, a Bad Boys nem ilyen sorsra jut (ott legalább vállalta a munkát Smith és Lawrence, ami már önmagában pozitívum).
