Jelenleg a fél világ azt várja, hogy a James Bond franchise producerei mikor jelentik be, hogy ki lesz a következő James Bond (legutóbb Aaron Taylor-Johnsont pletykálták), az viszont biztosra vehető, hogy nem nő lesz az illető, ezt Barbara Broccoliék elég egyértelműen kijelentették. Egyébként az utolsó Bond-filmben, a Nincs idő meghalniban már "átvette" a legendás 007-es számot az MI6-en belül Daniel Craig karakterétől Lashana Lynch, de nem a Bond nevet, ez nagy különbség.
Azért is érdekes ez a téma, mert az IndieWire jelentése szerint már azelőtt felmerült a női Bond lehetősége, hogy elkészítették volna a legelső 007-es ügynökről szóló filmet, a Dr. Nót Sean Connery főszereplésével. Nicholas Shakespeare hamarosan megjelenő életrajzi könyve, az Ian Fleming: The Complete Man a karakter atyjáról mesél, ebben pedig megerősíti, hogy Gregory Ratoff producer annak idején felvetette az ötletet, hogy Susan Haywardot (Élni akarok!, Holnap sírni fogok) castingolják Fleming első Bond-regényének adaptációjához, a Casino Royale filmhez.
Shakespeare a könyvében leírja, hogy az 1950-es évek közepétől kezdve számos ismert színészt kerestek meg Bond szerepével, Ratoffnak pedig az az ötlete támadt, hogy a karaktert játszhatná akár egy színésznő is, Susan Hayward személyében, aki '58-ban Oscart nyert az Élni akarok!-kal. Fleming több lehetőséggel is eljátszott Richard Burtontól ("Szerintem messze Burton lenne a legjobb Bond.") kezdve James Stewarton át ("Egyáltalán nem bánnám, ha ő lenne a 007-es, ha tudna egy kicsit angol akcentussal beszélni.") egészen James Masonig ("Lehet, hogy be kell érnünk vele.").
Lorenzo Semple Jr. forgatókönyvíró még 2012-ben mondta azt a Varietynek nyilatkozva, hogy Ratoff azért érdeklődött Hayward iránt, mert úgy gondolták, hogy Bond eléggé hihetetlen, sőt emlékei szerint meglehetősen hülye is, ezért - kifejezetten szexista módon - a megoldást abban látták, ha a karaktert nővé, ha úgy tetszik, Jane Bonddá változtatják. Ratoff állítólag azt mondta, hogy "megdugta Susie-t, amikor még 75 dolláros színésznő volt, úgyhogy tartozik neki egyel".
Az ötletet Fleming soha nem vette komolyan fontolóra, és Burtont választotta ki, de a színész visszautasította. Shakespeare könyvéből kiderül, hogy Peter Finch, Cary Grant, Dirk Bogarde, Trevor Howard, Rex Harrison, Richard Todd, Michael Redgrave, Patrick McGoohan, Roger Moore (aki később beadta a derekát) és Richard Johnson is szóba került a 007-es szerepére. Fleming filmes ügynöke, Robert Fenn elárulta a könyv szerzőjének, hogy vagy 20-30 kiszemeltnél próbálkoztak, de egyetlen jelentős színész sem akarta eljátszani Bondot egynél több filmben, és nem tudtak szerződést kötni egyetlen forgalmazóval sem anélkül, hogy egy főszereplő elkötelezte volna magát nekik.
Végül az első James Bond film, ami összejött, az nem a Casino Royale volt, hanem az 1962-es Dr. No Sean Conneryvel a címszerepben, pedig Fleming megdöbbent, amikor először találkozott a skót színésszel. Flemingnek nem tetszett, hogy a Connerynek nem ment a brit angol kiejtés, és bevallása szerint egyáltalán nem egyezett az elképzeléseivel, ő ugyanis "egy elegáns férfit akart, nem egy ilyen bugrist". Connery azonban végül bevált, és a Dr. No után ő alakította James Bondot az Oroszországból szeretettel, a Goldfinger, a Tűzgolyó, a Csak kétszer élsz és a Gyémántok az örökkévalóságnak című filmekben, valamint a nem hivatalos adaptációnak számító Soha ne mondd, hogy sohában is).
