Gary Unwin tipikus munkásosztálybeli londoni fiatal: apa nélkül nőtt fel, miközben anyja gyakran cserélgette a partnereit és egyik bántalmazó kapcsolatból a másikba mászott. Nem csoda, hogy a barátai és ismerősei által Tökinek (angolul Eggsy) becézett srác semmirekellő naplopókkal lóg együtt, rendszeresen összetűzésbe kerül a hatóságokkal, s bár alapvetően helyén van a szíve, fejlett az igazságérzete és a lelke mélyén többre vágyik (főként anyja és kisöccse miatt), jó úton halad afelé, hogy a társadalom haszontalan, segélyeken tengődő, hosszabb-rövidebb időt hűvösön töltő tagjává váljék.
Óriási szerencséjére akad valaki, aki ugyanazon a környéken nőtt fel, mégis ki tudott törni a szegénységből. Bácsikája, Jack London fiatalkori önmagát véli felfedezni a fiúban, ezért életre szóló esélyt ajánl: csináljon végig egy hároméves kiképzést, minek során megtanul lőni, repülőt vezetni, valamint elsajátít egy sor fontos ismeretet, köztük orvostudományt, fizikát, ballisztikát, nyelveket, kungfut, bokszot, kardvívást és hogy miként kell egy nőt kielégíteni. Röviden és tömören szuperkémet faragnának belőle.
Ha úgy rémlik, hogy kísértetiesen hasonló felütéssel - bár nem pont ugyanezzel - már találkoztál a filmvásznon (vagy a tévében), akkor megnyugodhatsz, nem az emlékezeted űz tréfát veled, hiszen Mark Millar és Dave Gibbons 2012-ben publikált, eredetileg szimplán csak The Secret Service címen futott képregénye az alap, amire később Matthew Vaughn filmje, és annak folytatása, valamint a koronavírus-járvány miatt elhalasztott, még mindig bemutatásra váró előzménye is épült. Millar és Gibbons előbb a Marvelnek akarták eladni a sztorit, de a kiadó nem kért a Nick Fury által felkarolt huligánból lett ifjú S.H.I.E.L.D.-ügynökből, csak ezt követően mentek teljes egészében a saját fejük után.
A "kingsmanesítés" az adaptáció sajátja, tehát a forrásműben hiába is keresnétek a jellegzetes szimbólumokat, kódneveket, csupán később, visszamenőlegesen brandelték át a képregényt, de - és ezt fontosnak tartom leszögezni - mindez semmit sem von le a Fumax kiadó által igényes, kemény borítós kötetbe gyűjtött hat füzet értékéből. Sőt a különbségeknek hála még élvezetesebb is Töki rajzolt kalandja, mert így tartogat pár meglepetést azok számára is, akik csupán a filmből tudják, hogy mentora mennyire rosszul tűri a modortalanságot.
A sztori javát Gary kiképzése teszi ki, a tesztek, amelyeken ösztönös tehetségként parádésan szerepel (van azért olyan terület is, ahol csúnyán felsül), de ezzel párhuzamosan nagy hangsúlyt kapnak az otthoni dolgai is, nem beszélve Jack bácsiról, akinek ki kellene nyomoznia, hogy ki és miért rabol el egy sor színészt és filmes szakembert, akik ismert és kedvelt sci-fiken dolgoztak. (Egy perc néma csendet kérek Mark Hamill emlékére.) A cselekmény nagy vonalakban megegyezik a filmvásznon történtekkel, számos jelentet ismerősnek hat majd, függetlenül attól, hogy melyiket olvastuk vagy láttuk előbb, és ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy Matthew Vaughn adaptációja a csípős humor és a zsigeri - sokszor szándékosan eltúlzott - erőszak kedvéért sem kellett, hogy máshonnan merítsen ihletet.
Fröcsög a vér, röpködnek a levágott végtagok és fejek, sőt még némi (fél)meztelenség is jutott az ízlésesen megrajzolt panelekre, emiatt nem biztos, hogy ezzel a kiadvánnyal kellene a család fiatalabb tagjait bevezetni a képregények varázslatos világába. Korhatáros darabról van szó, de alkotói nem is gyerekeknek szánták, hanem olyan felnőtteknek, akik nem vetik meg a stílusos akciót, a szellemes dialógusokat, és élnek-halnak azokért a tipikusan brit kémsztorikért, amelyek félúton helyezkednek el a modern James Bondok komolysága és az Austin Powers blődsége között.
