A kifordított Csipkerózsika-történetet ezúttal a gonosz szemszögéből nézhetik végig a mozilátogatók. Az Angelina Jolie főszereplésével leforgatott mese igazi különlegességet ígér, legalábbis a látvány szempontjából mindenképpen. Utánajártunk, mi kellett hozzá, hogy megelevenedjen a tündérek világa a vásznon, illetve, hogy mi kell egy férfi hollóvá változtatásához.
Joe Roth producer nagyot kockáztatott, amikor az elsőfilmes Robert Stromberget ültette a Demóna rendezői székébe. Igaz, tisztában volt vele, hogy személyében egy sokat látott hollywoodi veterán veszi a kezébe a projektet, Stromberg ugyanis kétszeres Oscar-díjas, aki emellett a televíziózás legnívósabb díjából, az Emmyből is begyűjtött öt darabot. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a 44 éves szakember ezeket a díjakat egytől-egyig a vizuális effektekkel kapcsolatos munkái miatt kapta meg olyan produkciók csapataival együtt mint az Avatar, az Alíz csodaországban, illetve a tévésorozatok közül a Gengszterkorzó, valamint a Star Trek.
„Amikor a Disney megkeresett a projekttel, már túl voltam néhány olyan filmen, amelyben a vizualitás szerepe rendkívül fontos” – magyarázta Roth a Demóna kapcsán adott egyik nyilatkozatában. „Ezeken keresztül megtanultam, hogy a nézők jóval azelőtt eldöntik, hogy egy filmet megnéznek-e, vagy sem, hogy egyáltalán tudnák, miről szól az adott alkotás. Egyszerűen támad egy megérzésük, valamilyen vizuális elemmel kapcsolatban, olyasmire gondolok, ami jóval hamarabb megjelenik, mint a tényleges film, vagy akár az előzetes. Én pedig azt gondoltam, Angelina egy tapasztalt színésznő, Robert pedig kiváló rendező, ha pedig képes lesz hozni a rá jellemző vizuális stílust, amit az Avatar esetében is élvezhettünk, akkor ez egy gyümölcsöző kapcsolat lesz.„
Stromberg már eleve úgy érkezett a forgatásra, hogy pontosan látta maga előtt a leendő alkotás látványvilágát. A rendező elmondása szerint részben olyan filmet akart létrehozni, amelyben a fantázia világa és a szürrealitás elemei is megjelennek, ugyanakkor – mivel egy már létező rajzfilm modern, élő szereplős átdolgozásáról van szó – az is volt a szándéka, hogy mindennek lehetőleg nagyon is valóságos érzete legyen.
„A korábbi filmeken, amelyeken dolgoztam, mindig a szürrealis elemeket erősítettem fel, azokat állítottam a középpontba” – magyarázta az elsőfilmes rendező. „A Demóna esetében éppen ennek az ellenkezőjére volt szükség: a valóságos elemekből indultunk ki és azokat módosítottuk. Ennek köszönhetően egy más jellegű, frissebb látványvilágot tudtunk létrehozni.„
A készítőknek már a történetnél sok munkája volt, mivel az eredeti Csipkerózsika-történetet kellett úgy átalakítani, hogy a rajongók számára ne okozzon csalódást. Stromberg szerint a film egyik erőssége, hogy egy klasszikusan ismert karaktert kelt életre, illetve, hogy számos olyan történeti elem eredettörténetét is megmutatja, amelyekre a Csipkerózsikából emlékezhetünk.
Ezt a törékeny egyensúlyt támasztja alá a film látványvilága, amely napjaink számítógépes grafikától csöpögő produkcióinak korában meglepően nagy mértékben valós díszletekre épült. A Demóna forgatása 2012. június 11-én kezdődött a híres angol Pinewood stúdió területén, ahol öt hónapon át tevékenykedtek a stábtagok. A produkció léptékét jól mutatja, hogy hat forgatási helyszínen dolgoztak egyszerre, emellett több ezer négyzetméternyi kiszolgáló terület állt rendelkezésre, hogy a főbb operatőri munkákat el tudják végezni.
Egy olyan rendező esetében, aki korábban látványtervezőként ért el jelentős szakmai sikereket, nem meglepő, ha egy hasonlóan képzett kolléga kezébe adja a film képi világát. Dean Semler - akit a Farkasokkal táncoló című film operatőri munkáiért kapott Oscar-díjat – a filmbéli kastély tróntermének láttán azt mondta, ez a leglenyűgözőbb díszlet, amelyben valaha dolgozott. A stáb ehhez megalkotta az 1959-es eredeti rajzfilmben látható kastély külső és belső tereinek pontos mását. Gary Freeman látványtervező ezzel kapcsolatban azt mondta: „az eredeti animáció nagyon kifinomult munka, a látvány szempontjából. A maga idejében nagyon avantgárdnak számított, mivel az akkori kollégák egészen egyedien bántak a színekkel, főleg azokkal a színekkel, amelyek nem illenek össze. Ha ránézünk az egyes elemekre, külön-külön, azt gondolhatnánk, ez nem fog működni. Amikor azonban összeáll a kép, valamiért mégis harmonikus eredményt kapunk.”
A Demóna forgatása során igazán nem fukarkodtak a nemes anyagokkal: valódi márványt használtak például a kastély padlóihoz, hogy a textúrák és a „szilárd anyag érzete” a vásznon is érezhető legyen. Bár az eredeti rajzfilmben látható épületen keveredtek a viktoriánus, gótikus és római építészet elemei, Freeman és csapata a normann várakhoz igazította Lipót király birodalmának központját, hogy a nézők számára könnyebben befogadható, egységesebb látványt nyújtson.
A kék háttérnek is jutott szerep
A komoly fizikai előkészületek mellett is elkerülhetetlen volt, hogy a film egyes jeleneteinél a számítógépes grafikára támaszkodjanak, hiszen a vásznon látható különös lények csak a rajzolók képzeletében léteztek. Stromberg elárulta, hogy a színészeknek nem csak azzal a feladattal kellett megbirkóznia, hogy képzeletbeli társakkal játszanak együtt, de arra is megoldást kellett találniuk, ha éppen nem a saját testükben jelennek meg a vásznon. Ez egyébként hatalmas feladatot jelentett a kétszeres Oscar-jelölt Anna Sheppard jelmeztervezőnek is, aki csapatával együtt több mint kétezer különféle jelmezt varrt meg kézzel, hogy minden tökéletes legyen. De hasonló, kulcsfontosságú szerepe volt a sminkmestereknek is, akiknek többek között meg kellett alkotnia Angelina Jolie jellegzetes sminkjét, amely már a film bemutatója előtt a Demóna egyik szimbólumává vált.
Stromberg és csapata tehát egy különleges „hibrid” világot hozott létre a vásznon, amelyben a valóság és a tündérmese határai összemosódnak. A rendezőnek ehhez egy olyan szakemberre is szüksége volt, akivel az elmúlt 15 évben több filmen is együtt dolgoztak. Választása Carey Villegasra esett, aki korábban többek között az Alice Csodaországban című Tim Burton-film stábjának is tagja volt (Stromberg az itt végzett munkájáért kapta második Oscar-díját). Az ő szakmai irányításának is köszönhető, hogy a Demóna látványvilága valóban egy életre kelt mesekönyvet idéz.
Az egyik legnehezebb feladatnak a Csipkerózsika történetéből is ismert három tündér figurájának megjelenítése jelentette. Őket a film részben emberként ábrázolja, ám, amikor a mesebeli lények világában látjuk őket, akkor nem egész egy méter magas, repülő teremtmények formájában jelennek meg. „Három csodálatos színésznő, Imelda Staunton, Lesley Manville és Juno Temple alakították a tündéreket, nekünk pedig meg kellett oldani, hogy a színészi játékuk tökéletesen érvényesüljön a vásznon, annak ellenére, hogy nem egészen egy méter magas mesebeli lényeket játszanak, de számos jelenetben ugyanakkorák mint az emberek” – magyarázta Villegas. A gordiuszi csomót a vizuális effekteken dolgozó csapat úgy vágta át, hogy elkészítették a három színésznő digitális mását. Ehhez mindegyikük arcára 150 referenciapontot helyeztek el, majd bescannelték őket teljes jelmezben és sminkben. Az így összezsugorított digitális tündéreket pedig behelyezték a kék háttér előtt forgatott jelenetekbe.
Egészen más jellegű kihívást jelentett Demóna szárnyainak elkészítése. A rendező koncepciója szerint a szárnyak szinte önálló életet élnek, majdhogynem saját akaratuk van. Mivel a szárnyak ebből kifolyólag állandóan mozgolódnak, fickándoznak, a látványért felelős csapat úgy döntött, hogy a jelenetekhez számítógépes grafika segítségével létrehozott szárnyakat fognak használni.
„Ez egy kockázatos döntés volt, mert ha nem találjuk el a megfelelő egyensúlyt, nem lesz hiteles a nézők számára” – tette hozzá Villegas. „Ezért rendkívül fontos volt, hogy tökéletes legyen a látvány.”
Bár a felvételekhez a digitális változatot használták, Villegas a film fő maszkmesteréhez David White-hoz fordult segítségért. Ő és csapata megalkotta Demóna szárnyainak életnagyságú mását, amelyet referenciának használtak a digitális változat elkészítéséhez. „Óriási segítséget jelentett, hogy volt egy kézzel fogható tárgy, amit megfoghattunk, érezhettük a tapintását, a súlyát és megnézhettük, hogyan viselkedik valós fényviszonyok között. Minden esetben nagyon sokat számít a végeredmény szempontjából, hogy volt-e valódi változata az adott tárgynak, még akkor is, ha nem is használtuk a felvételek során.”
Hol ló, hol holló (hol meg kicsit ember)
A Demóna egyik legérdekesebb figurája kétségkívül Diaval, a holló, aki Demóna legfőbb bizalmasa és felderítője. A figura már az 1959-es Csipkerózsikában is megjelent, a mostani film forgatása során pedig hatalmas kihívás elé állította Villegast és csapatát. Nem egyszerű hollóról van szó ugyanis, hanem egy alakváltóról, akit Demóna kénye-kedve szerint „átalakít” emberré, lóvá, farkassá, sőt, még az előzetesben is látható, gigantikus sárkánnyá. A szakember elmondása szerint ezek önmagukban is komoly munkát jelentő feladatok, azonban, mivel a nézők a film során több, különböző átalakulást is láthatnak, ezeket valahogy meg kellett különböztetni egymástól. A csapat ezért minden esetben a karakter mozgását figyelte az egyes jelenetekben és ez alapján határozták meg, hogy az átlényegülés hogyan történhet meg az adott körülmények között.
Ha ennyi, megoldásra váró feladat nem lett vona elég, Villegasék még azt is kitalálták, hogy a holló tollait, illetve egyéb, madárra emlékeztető vonásait igyekeznek megőrizni Diaval különböző alakjai esetében is. A farkas esetében például a holló lábait tartották meg, de rá kellett jönniük, hogy a törékeny madárlábakat nem is olyan könnyű hitelesen összeolvasztani egy robusztus fekete farkas figurájával.
Jöjjön a neheze…
Egy embert különféle állatokká átformálni rutinfeladat egy vizuális effektekkel foglalkozó szakértő számára. Ahhoz képest feltétlenül, hogy Villegas csapatának Demóna háttérországát, a tündérek földjét is különböző mesebeli lényekkel kellett benépesítenie. A szakember szerint ez egy napról-napra változó folyamat, amely a forgatás végéig tart. „Minden ilyen karakter akkor készül el, amikor az utolsó jelenetben is elhelyeztük az utolsó látványelemet is. Rengeteget dolgoztunk, mivel minden lény minden egyes apró részletét nekünk kellett kitalálnunk, miközben arra is gondolnunk kellett, hogy például a hajuk hogyan viselkedik gravitáció vagy szél hatására, hogy néz ki a bőrük, bundájuk van-e, vagy ruházatuk és így tovább.” A csapat ehhez egy kifejezetten erre a célra írt programot használt, amely képes volt a különböző mozgási fázisokba állított fizikai modellekből háromdimenziós grafikát készíteni.
Végezetül meg kell említsük a mese szerves részét képező tövisfalat, amely éket ver az emberek és a tündérek világa közé. Ennek megalkotása szintén Villegas csapatának dolga volt. A készítők szerint valami olyasmit kell elképzelni, mintha keresztezték volna a Kínai Nagy Falat az égigérő paszullyal. Egy szilárdnak látszó, ugyanakkor élő, mozgó valamit, amely néhány csatajelenetben szinte önálló életre kel. Kétségkívül a film egyik leglátványosabb része, amikor a fal kinő a földből és a nézők szeme láttára válik áthatolhatatlan akadállyá a katonák előtt.
Mint a fentiekből látható tehát, a június 5-én a magyar mozikba érkező Demóna az év egyik leglátványosabb filmje lesz, amit annak is érdemes megnézni, akit nem köt le a tündérek világa. Angelina Jolie-ért és a sárkány/ló/holló/farkasért mindenképpen.
