Már az elején szeretném leszögezni, hogy bár nem áll olyan közel hozzám Joanne Kathleen Rowling varázslóvilága, mint mondjuk a szerkesztőségben Pacához, és a könyveket is letettem nagyjából a negyedik kötetnél, azért tudtam kellemesen szórakozni a Legendás állatok: Grindelwald bűntettein. A film érezhető hibákkal küzd, amelyek leginkább pont a forgatókönyv terén keresendőek, de ballépései ellenére is tud varázslatos lenni, bár legendásnak azért nem mondanám.
A sztori nem sokkal az első rész után veszi kezdetét, szépen lassan visszatalálnak hozzánk az akkor megismert szereplők, akik új, érdekesnek tűnő karakterekkel egészülnek ki. Sajnos azonban ők tényleg csak érdekesnek tűnnek, mivel nem kapnak elég helyet ahhoz, hogy kibontakozzanak. A gyakran erősen túlírt forgatókönyvnek hála, olykor elveszünk a részletekben, de a nagy egészről nem tudunk meg eleget. Sokszor úgy éreztem, hogy fontos jelenetek a vágószobában végezhették, egyszerűen nem állt össze az, hogyan jutottak el bizonyos szereplők elég komoly pálfordulásokig. Az sem volt mindig tiszta, mikor járunk épp a varázsvilágban és mikor a muglik/magnixek világában, ami ugye azért fontos, hogy világos legyen, épp sokkot fog-e kapni az emberiség a vásznon látott pusztításról, vagy nem is vesznek róla tudomást. Ugyancsak piszkálta a csőrömet az a tendencia, amely szerint a Legendás állatok filmekben percek alatt megoldható konfliktusokat nyújtanak el rétestésztaként. Itt sem volt ez másképp, egy bővített mondatban fel lehetett volna oldani például az egyik szerelmes fél durcizását.
A Legendás állatok: Grindelwald bűntettei viszont ezek a néha tényleg banális hibák ellenére is egészen egyszerűen működik. Rowling világának élvezet nézni minden egyes különleges teremtményét, tudni akarjuk, milyen csodák jönnek majd szembe a következő utcasarkon, milyen meglepetéseket tartogat nekünk Párizs varázslóközössége. A francia fővárosban játszódik a cselekmény túlnyomó része, szóval szépen lassan az egész világ felkerül majd a nagy varázslótérképre. A sztori annyi karaktert mozgat, hogy egy hétköznapi néző párjukról könnyedén meg is feledkezhet a mozi feléhez érve, a keményvonalas rajongóknak viszont rengeteg csemegét rejtett el az írónő. Míg az első Legendás állatok epizód egy önmagában is elvezhető film volt, a folytatáshoz azért erősen javallott a megfelelő előképzettség.
Göthe Salmander és a címszereplő főgonosz, Gellert Grindelwald mellett kiemelt fontosságú szerep jut ismét Ezra Miller karakterének, azaz Credence-nek. Mellettük és Theseus Scamander (Göthe bátyja), valamint Leta Lestrange (Göthe egykori szerelme, most Theseus menyasszonya) mellett mindenképp fontos kitérni a Jude Law által alakított, itt még jóval fiatalabb Albus Dumbledore-ra. Nyilván Johnny Depp mellett Law-nak sem kellett komolyabban megerőltetnie magát ehhez a szerephez, mégis kellemes őket nézni, remekül passzolnak hozzájuk varázsló megfelelőik. Sokakban felmerült, hogy vajon miképp ábrázolják majd a két férfi mágus szerelmét a filmben. Erről elárulhatom, hogy sikerült nagyon elegánsan megoldani a dolgot, cseppet sem lesz az egész vásári, hivalkodó vagy netán komikus.
A látvány kifejezetten pazar, a varázslényeken most is komoly csapat dolgozhatott, kreatív tehetségnek sem voltak híján. Ezekért a szörnyetegekért, illetve pár látványos varázslócsatáért éri meg a filmet esetleg IMAX moziban megnézni. A lezárás és az utolsó pár nagy csavar világosan mutatja, hogy itt még csak a felvezetésről van szó, a durvább történésekre a következő részekig várnunk kell. A jelenlegi tervek szerint még három Legendás állatok mozi fog készülni, szóval bőven elegendő idő áll még Rowling rendelkezésére az összes szál elvarrásához, most még inkább csak újabb kérdéseket kaptunk semmint válaszokat.
Önmagában talán kevésbé szerethető a Grindelwald bűntettei, mint a 2016-os Legendás állatok és megfigyelésük, a nagy sorozat egy szeleteként viszont nekem személy szerint jobban tetszett. Harmadjára viszont már kevésbé lesz az ember elnéző, ez a tempó nem fog végig működni az egész szériában. Szerencsére minden jel arra mutat, hogy elég súlyos események felé haladunk.
