Úgy néz ki, akármibe is kerül, elrugdossák a Legendás állatok sorozatot a tervezett ötödik részig, pedig már a másodiknál, a Grindelwald bűntetteinél is nehéz volt bármit értékelni a fölöslegesen túlbonyolított történet árnyékában. Látszik, hogy annak kevésbé pozitív kritikusi és nézői fogadtatása után a készítők minden eszközt bevetnek a figyelem felkeltése érdekében: nem véletlenül van a film logójában apró betűkkel írva, hogy "Legendás állatok", és lényegesen nagyobbakkal, hogy "Dumbledore titkai".
És mindemellett aki - teljesen érthető módon - arra számít, hogy legalább Albus Dumbledore titkairól megtud ezt-azt, hiába üli végig a 142 perces filmet - bár tény, hogy a családtagok viszonyain azért tudtak csavarni még egyet.
A Dumbledore titkai középpontjában a Roxfort későbbi igazgatója és a csúcsgonosz Gellert Grindelwald viszonya áll, most nagyobb hangsúlyt kap, hogy ők ketten egykor egy párt alkottak, de ez fontos is a cselekmény szempontjából, nem csak hatásvadász céllal beszélnek róla. Mivel vérszerződés köti őket, nem ölhetik meg egymást, így Dumbledore Göthét és csapatát kéri meg, hogy a bűntettei miatt körözött Grindelwald ördögi ténykedéseinek keresztbe tegyenek. Mads Mikkelsen jól hozza a sötét varázsló karakterét, de nincs ezzel sok dolga, elég, hogy gonoszul néz és erőteljesen szónokol, a többiért külső adottságai felelnek.
Az mindenképp dicséretes, hogy J.K. Rowling nem próbálta meg minden nehézséggel egyedül megküzdő hősnek beállítani Göthét, ő ugyanaz a szerény ifjú, aki pusztán a mágikus lények tanulmányozásával szeretne foglalkozni, szakértelme és egyre nagyobb ismertsége miatt része a különleges alakulatnak. Egyértelmű, hogy már nem ő a filmek főszereplője, hanem Dumbledore és Grindelwald, Göthe pedig csak sodródik az eseményekkel, amit az is erősít, hogy szerelme, Tina Goldstein már lényegében csak cameózik, egyáltalán nem része a cselekménynek. Bár még jut neki szerep, háttérbe szorult Credence is, ami már csak azért sem baj, mert lehet, hogy Johnny Depp után Ezra Millerrel is szerződést fognak bontani botrányos viselkedése miatt.
A sztori egyik kulcseleme, hogy a varázslóvilág új vezetőt választ, azonban nem demokratikus szavazás dönt arról, hogy ki legyen az új főnök, hanem egy csi-lin nevű lény újszülött példánya, akit nem lehet megtéveszteni, felismeri a tiszta lelkű és jó szándékú embert, ő jelöli ki az ideális személyt - itt jön képbe a magizoológus tudása. Göthe mellé csatlakozik Jacob Kowalski, a varázstalan is, akit megfontolatlansága miatt tartanak hasznosnak, meg pár tényleg tehetséges varázsló és boszorkány, akik mindenki biztonságáért és a küldetés sikeréért felelnek.
A humornak minimális terep jut, ami annak ismeretében nem meglepő, hogy Grindelwald épp a varázstalanok kiirtásának tervével próbálja hergelni a népet és szerez egyre nagyobb népszerűséget. Gonoszságát és a náci párhuzamot erősíti az is, hogy az események egy része Berlinben zajlik, ahol óriási propagandaplakátok lógnak a mágiaügyi minisztérium falán. Ezt a szálat már korábban is erőltette Rowling, némileg fölöslegesen, hiszen köztudott, hogy lehet valaki úgy is ördögien gonosz és népirtó, hogy közben nincsenek kötődései a német politikához. Igaz, hogy a való világban az események idején már érezhető volt a második világháború előszele, de a varázsvilág egy másik rétegen, eltérő létsíkon működik, nincs szükség a kettő összemosására.
Amikor azonban mégis megpróbálják poénokkal lazítani az egyébként alapvetően feszült és sötét történetet, az sokszor furán veszi ki magát, túl éles a tónusváltás. A film több pontján is olyan jelenetek láthatók, amiknél megkérdőjelezhető, hogy elegendő-e a 12-es karika - messzebbre merészkedtek az alkotók, mint az ugyancsak borongós 7. és 8. Harry Potter-filmben, és az erőszak, a vérengzés gyakran öncélúnak hat, olyan, mintha csak azért mutatnák, hogy értsük, mennyire aljas és ördögi Grindelwald.
A Dumbledore titkainak legnagyobb problémája, hogy azon eseményeket, amik valóban előre visznek minket, sokkal rövidebb idő alatt is el lehetett volna mesélni, nem kellett hozzá 142 perc. A kimondottan töltelékként szolgáló jelenetektől eltekintve általánosságban is egészen vontatott, kevés benne a látványos mozzanat, az izgalmas összecsapás vagy a lenyűgöző, mágikus pillanat, és azok is vegyesek: olykor tényleg bámulatosak, máskor meg azt sem látni, ki mit csinál épp a nagy kavargásban.
Eleve 5 filmre tervezték széthúzni a sztorit, de már az előző résznél is látszott, hogy ebben nincs ennyi, így valószínűleg a következőben is rabolják majd az időnket, holott egyébként maga Dumbledore, a Grindelwald által jelentett fenyegetés, az eddig ködös részletek kifejtése érdekes lenne minden Potter-rajongó számára. Nagyon más a Dumbledore titkai hangulata, mint az első Legendás állatok filmé volt, ami tovább idegenítheti a franchise kedvelőit, pedig ez mindenképpen azoknak szól, akik jól ismerik a Wizarding Worldöt. Igaz, hogy ők már 20 évvel idősebbek, mint amikor először láthatták Harryéket a Roxfortban téblábolni, de nem biztos, hogy komolyabb témákra, több vérre vágynak.
