Több mint négy évtizeddel John Carpenter kultikus sci-fi horrorja, A dolog (The Thing) premierje után végre megszólalt egy "fontos" témában az egyik főszereplő - igaz, nem teljesen komolyan. Keith David, aki a filmben Childs karakterét alakította, április 3-án Carpenter Hollywoodi Hírességek Sétányán kapott csillagának avatóján nyitotta meg beszédét egy sokat sejtető, de humoros megjegyzéssel:
"Először is tisztázzuk: nem én voltam."
Ezzel az egyetlen mondattal David rátapintott a horrorfilmes világ egyik legkitartóbb vitájára: vajon Childs a film utolsó jelenetében is az idegen lény által megszállt alak volt-e? A kérdés 1982 óta osztja meg a rajongókat, és bár az évek során rengeteg elmélet született - gyanús lélegzetek, whisky helyett benzin, fények tükröződése a szemekben -, a válasz mindig rejtve maradt.
Keith David mostani kijelentése természetesen inkább tréfás, mint hivatalos megerősítés, de ez az első alkalom, hogy a stáb valamelyik tagja ennyire egyértelműen és nyíltan utal a kérdésre. A rendező, John Carpenter maga is többször nyilatkozott az évek során, legutóbb 2023-ban:
"Tudom a választ. De nem árulhatom el. Sajnálom."
- mondta röviden, fenntartva a film misztikumát.
Kurt Russell, a másik főszereplő, szintén elárulta, hogy sokat beszélgettek a befejezésről, és végül közösen döntöttek a kétértelmű lezárás mellett. Russell javaslata alapján hangzott el a film utolsó mondata:
"Mi lenne, ha csak itt ülnénk egy kicsit… és meglátnánk, mi történik?"
Bár A dolog ma már a horrorfilmek egyik mesterművének számít, bemutatásakor kifejezetten rossz fogadtatásban részesült: mind a kritikusok, mind a nézők elutasították, különösen E.T. - A földönkívüli szerethető idegenjének árnyékában. A film alig hozott több bevételt, mint a költségvetése (19,6 millió dollár egy 15 milliós büdzsére), és ez kis híján derékba törte Carpenter stúdiókarrierjét. Azonban videókazettákon és később kábelcsatornákon új életre kelt a film: a nézők felfedezték Rob Bottin úttörő maszkmunkáját, valamint a film mélyen nyugtalanító témáit - a paranoia, a bizalmatlanság és az identitásvesztés kérdéseit.
Az esemény apropója, John Carpenter csillagának átadása, méltó tisztelgés egy olyan rendező előtt, aki az elmúlt öt évtizedben megkerülhetetlen alakja lett a horror és sci-fi műfajainak. Olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint az 1976-os A 13-as rendőrőrs ostroma, az 1978-as Halloween, amely nemcsak Carpenter karrierjét, hanem Jamie Lee Curtis-ét is beindította, illetve a későbbi klasszikusok: a Menekülés New Yorkból, a Christine, a Csillagember, a Nagy zűr kis Kínában, vagy épp az Elpusztíthatatlanok. Nemcsak rendezőként, hanem zeneszerzőként, vágóként és forgatókönyvíróként is aktív résztvevője volt saját filmjeinek, és szintetizátoros filmzenéi mára kultikussá váltak - különösen a Halloween ikonikus főtémája.
Keith David félkomoly nyilatkozata pedig újabb lökést adott az évtizedek óta tartó találgatásoknak. És hogy tényleg ő volt-e az utolsó jelenetben az idegen lény? Valószínűleg sosem fogjuk megtudni. De épp ez a bizonytalanság teszi A dolgot igazán örökérvényű klasszikussá.
