Ma reggel arra ébredtünk, hogy Joaquin Phoenix a második Oscar-díjas Joker (Heath Ledger ugyebár 2008-ban, halála után kapta meg az aranyszobrot A sötét lovagban nyújtott alakításáért), ennek fényében pedig érdemes elgondolkozni azon, miért válhatott Batman ősellensége az egyetlen olyan képregényes gazfickóvá, akit nem kizárólag a keményvonalas rajongók ünnepelnek, nem csak a kólaszürcsöléstől és a pattogatott kukorica ropogásától hangos mozitermekben imádnak a nézők, hanem bizony a szakma nagyjai, a filmipar úgymond szakértői is elismernek, sőt a legrangosabb díjakkal jutalmaznak.
Most nem térnénk ki külön Joker képregényes múltjára, a témában korábban ugyanis készítettünk egy részletes magyarázó videót, amit lentebb ti is megtaláltok, szóval ha egy képregényes gyorstalpalóra vágytok, akkor ezt érdemes elindítani. Legyen elég annyi, hogy a filmekhez hasonlóan a DC Comics füzeteiben is rengeteget változott az elmúlt évtizedek során a karakter (bőven volt erre ideje, hiszen 1940 óta keseríti meg Batman életét), volt már mókás csínytevő és brutális, elvetemült pszichopata is. Kevés olyan képregényes gonosztevő akad, aki ennyire a szuperhős-ellenfele inverze lenne, Batman és Joker valóban egy klasszikus jin és jang párost alkotnak, a Denevérember többi ellenlábasa pedig (bár akadnak köztük valóban remekül megírt szereplők) még csak karcolgatni sem tudták azt a soha véget nem érő köteléket, ami a bűn bohóchercege és Gotham sötét lovagja között kialakult.
A bohóc, akin még csak nevettünk
Koncentráljunk viszont most inkább arra, hogy a mozivásznon, vagy épp otthon a tévében milyen Jokerekkel találkozhattunk, hogyan jutottunk el Heath Ledger és Joaquin Phoenix pazar alakításáig. Elsőként mindenképp Cesar Romerót kell megemlítenünk, aki a '60-as években futó legendás Batman tévésorozatban játszotta el Jokert. Romero Jokere pontosan olyan volt, mint korszaka képregényeinek ábrázolásmódja: esetlen és ügyetlen, egy mókamester, aki válogatott csínyekkel próbálkozik, de végül mindig pórul jár, a néző pedig mindezen egy jót nevet. Egy hajszálnyi parafaktor azért már nála is megmutatkozott, világos volt, hogy ez a Joker sem normális, egy elmebetegtől pedig nem idegenek a váratlan húzások, bármikor benne volt a pakliban, hogy pisztolyából nem egy viccesnek szánt "BANG" felirat röppen ki, hanem egy valódi töltény - nyilván egy kifejezetten kisgyermekeket megcélzó sorozat ezt sosem lépte meg. A témához nem kapcsolódik szorosan, de azért jó tudni azt a kis érdekességet is, hogy Romero sosem volt hajlandó leborotválni a szerep kedvéért a bajuszát, így ha jobban megfigyelitek a felvételeket, akkor látszik, hogy a fehér festék alatt ott figyel az arcszőrzete is.
Táncolt valaha az ördöggel sápadt holdfénynél?
Következő állomásunk Jack Nicholson Jokere, akit a Tim Burton-féle Batman moziban láthattunk. Oscar-díjak ide vagy oda, sokan még ma is őt tartják a legjobb és leginkább képregényhű Jokernek - szerintem egyébként az az igazság, hogy az adott korszakok filmes és mozis Jokerei mindig az épp futó képregényekhez igazodtak, 1989-ben pedig Nicholson alakítása tökéletesen passzolt a '88-as A Death in the Family, vagy az ugyanebben az évben megjelent The Killing Joke sztorihoz, még a filmbéli gúnyája is ezekhez a füzetekhez passzolt. Nicholson esetében is jelen volt a humoros vonal (nem véletlenül jelölték az American Comedy Awardson a legviccesebb színész díjára), de tőle azért már kétségtelenül félni is lehetett. Popkulturális ikonná ez a film emelte a karaktert, és bár Oscar bácsi nem kopogtatott (Nicholson még csak jelölést sem kapott), de más díjátadókon azért nem feledkeztek el róla: jelölték többek között Golden Globe, BAFTA és Saturn-díjakra is. Tim Burton filmje azért legalább a legjobb díszletért járó Oscar szobrocskát hazavihette, ami persze korántsem mondható eget rengető díjzápornak, de közelebb vitte a képregényfilmeket ahhoz, hogy a szakma is komolyan (vagy legalább komolyabban) vegye őket, a szemléletváltáshoz pedig azért Nicholson feledhetetlen alakítása is kellett.
Kisképernyős kacajok
Az eredeti Star Wars trilógia után Mark Hamill leginkább szinkronszínészi munkákban brillírozott, hangja pedig teljesen egybeforrt a Batman Animated Series Jokerével. Nevetése az igazi nagy rajongók számára összetéveszthetetlen, az pedig egyértelműen neki és a Batman hangját kölcsönző Kevin Conroynak köszönhető, hogy a négy évadot megélt, 1992 és 1995 között futott animációs sorozat máig közönségkedvencnek tekinthető. Nem mellékesen ez a széria adta nekünk Harley Quinn karakterét is, akit csak később adaptáltak a képregényekbe. Mark Hamill egy Annie Awards jelöléssel büszkélkedhet '94-ből Joker szinkronizálásáért, de ennél sokkal fontosabb az, hogy mennyit tett hozzá a karakterhez ismertség és mélység terén is. Joaquin Phoenix nevetése egyébként sokat merít abból a sátáni, hisztérikus kacajból, amit Hamill kísérletezett ki.
Említés szintjén kapnia kell pár sort Zach Galifianakisnek is, legalább azért, hogy kicsivel többen tisztában legyenek azzal, hogy bizony ő is szinkronizálta már Jokert. Egészen pontosan a LEGO Batman animációs filmben szólalt meg az ő hangján a kockásított gonosz. Ugyancsak meg kell említeni Cameron Monaghant, aki a Gotham tévésorozatban játszotta el a karaktert. A sorozat okosan játszott a nézővel, sokáig nem is lehetett tudni, végül kiből válik majd itt a bűn bohóchercege, de a fináléban azért mégis ráléptek a képregényhű ösvényre. Díjból azért Monaghannek is jutott, bár "mindössze" csak egy tévés gonoszoknak járó Teen Choice Awards került a szekrényébe.
Káosz mindenek felett
Kis kitérőnk után eljutottunk végre Christopher Nolan trilógiájának középső darabjához, a 2008-as A sötét lovaghoz, amelyben a tragikus hirtelenséggel elhunyt Heath Ledger mutatott nekünk egy olyan Jokert, amilyennel korábban még nem találkozhattunk filmvásznon. Ledger Jokere a káosz nagykövete volt, nem mesteri tervek hajtották, nem a vagyonszerzés vagy a diadal volt a célja, egészen egyszerűen lángba akarta borítani a világot, és nézni akarta, ahogy porig ég minden, összeomlik a teljes társadalom. Az egész Nolan-trilógia szöges ellentéte volt az addig látott képregényadaptációnak, végre tudatosan felnőttként kezelte a nézőt, és ez nem csak hangulatában és képi világában, hanem a történet mélységében és mondanivalójában is megjelent. Ezen a ponton már lehetetlen volt nem észrevenni a művészi értéket, az Akadémia pedig szépen meg is szórta jelölésekkel a mozit - ezekből kettőt váltottak szoborra, Heath Ledger mellett még Richard Kingnek járt a legjobb hangvágás díja. Ledger 2008. január 22-én halt meg mindössze 28 évesen, és bár valóban elképesztő teljesítményt nyújtott a filmben és új szintre emelte Joker karakterét (úgy, hogy a korábbi összes adaptációból okosan emelt át kisebb és nagyobb elemeket), de azért nem szentségtörés azt sem pedzegetni, hogy halála is hozzájárult ahhoz, hogy felsorolni is nehéz lenne, mennyi díjat ítéltek neki posztumusz. Az Oscar mellett ő kapta a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Golden Globe-ot és BAFTA-t is, összesen több mint 50 elismeréssel tisztelegtek munkája (és egy kicsit egész karrierje) előtt.
Kivarrva bokától tokáig
Nem sikerülhet mindig minden, erre remek példa Jared Leto Jokere, aki formabontó külseje mellett számos más aspektusban is eltért a korábbi adaptációktól. Ez a Joker inkább volt egy bandavezér, egy fura külsejű gengszter, mint a bűn meggyötört elméjű, elborult hercege. Ez persze igazából nem Leto hibája, a Suicide Squad forgatókönyvírói érdemelnének emiatt egy alapos fenekelést. Letót ugyan jelölték legjobb gonosztevő kategóriában az MTV Movie & TV Awardson, illetve esélye volt a Jupiter díjra is, de azt se feledjük el, hogy ugyancsak jelölést kapott az Arany Málna legrosszabb mellékszereplő kategóriájában. Cseppet sem véletlen, hogy erről a karakterről azóta inkább a DC filmes univerzumán belül is szeretnének elfeledkezni, de azt se feledjük el, hogy Leto és a kivarrt, fémfogú Joker bukása is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a Warner Bros. egy teljesen más irányt célozzon meg.
Joker mennybemenetele
Így jutunk el végül Todd Phillips 2019-es Joker mozijáig, ami annyira távol helyezte el magát a képregényes alapoktól, amennyire csak lehet, kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy tökéletesen működött volna Arthur Fleck története akkor is, ha végül nem veszi fel a legendás képregényes gonosz nevét. Rendkívül kevés pénzből készült a Joker, a forgatási költségek valahova 55 és 70 millió dollár közé lőhetőek be (egyes források szerint egészen pontosan 62,5 millió volt a keret), a film viszont több mint egymilliárd dollárt szedett össze a mozipénztárakban. Egy gyakorlatilag azt jelenti, hogy jövedelmezőbb lett, mint bármelyik Bosszúállók mozi, mivel szinte "fillérekből" elkészülhetett, és a gyártási költség több mint tizenötszörösét hozta haza.
Joaquin Phoenix testileg és lelkileg is átadta magát a szerepnek, hatalmas fogyásán túl arról is hallani lehetett, hogy a forgatások során teljesen átszellemül; ha például nem tetszett neki az, ahogy egy jelenetben teljesített, akkor szó nélkül kisétált a szettből és elment inkább levegőzni egy kicsit - lehet így is Jokerré változni, nem csak úgy, hogy döglött patkányokat rejtünk el a színésztársak lakókocsijában, mint ahogy elvileg a pletykák szerint Lato tette. Számos más elismerés mellett Phoenixnek is összejött a mesterhármas: övé lett a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar, Golden Globe és BAFTA-díj. Az általa eljátszott Joker a legtöbb szempontból teljesen más, mint a korábban látottak, hiszen nem egy bűnözőről van szó, hanem egy hétköznapi, beteg emberről, akit a társadalom érdektelensége és közönye változtatott gyilkossá. Mindezek mellett viszont mégis sikerült játékába belecsempésznie a karaktert 80 éve jellemző apró, de fontos vonások legtöbbjét.
Hatalmas szerencséje a DC Comicsnak és a Warner Bros.-nak, hogy a tarsolyukban van egy ilyen egyedi gonosztevő, akit a fentiek alapján is látható módon, számos különböző irányba el lehet vinni, mégis a legtöbb variációja lebilincselőnek mondható (bocs Leto, most nem rád gondoltunk). Nem az a gond, hogy más képregényes szupergonoszokat tehetségtelenebb színészek játszottak el (akár Marvel, akár DC fronton), mint Heath Ledger vagy Joaquin Phoenix, egészen egyszerűen kevés olyan karaktert találni a közkedvelt füzetekben, akikben ennyire hihetetlenül nagy a potenciál. Egyáltalán nem lennénk meglepve, ha nem Phoenix lenne az utolsó, aki komoly elismeréseket kap azért, mert eljátszotta Batman nemezisét.
