A Columbia Pictures 2024-ben ünnepli a fennállásának 100. évfordulóját, amelyet többek között azzal koronáz meg, hogy felfrissíti az ikonikus logóját, a fáklyát tartó hölgyet, amelynek eredeti verziójának készítését sok kérdőjel övezi. Az alapját egy olyan fotó szolgáltatja, amely a Pulitzer-díjas New Orleans-i fotós, Kathy Anderson lakásán született 1991-ben nagyon egyszerű kellékekkel.
A végleges változat egy festmény hatását kelti, azt viszont kevesen tudják, hogy maga a kép hogyan készült és kit mintáz. A háttérről maga Anderson rántotta le a leplet a PetaPixelnek nyilatkozva.
A történet úgy kezdődött, hogy Anderson egyik barátja, a tehetséges illusztrátor, Michael J. Deas megkérte a fotóst, hogy készítsen referenciafotót egy festményhez. Anderson akkor még nem sejtette, hogy a műalkotás végül milyen ikonikussá válik. Akkoriban a The Times-Picayune című New Orleans-i újságnál dolgozott és Deasnak szüksége volt egy modellre, aki a fáklyás hölgyként pózol. Anderson a lapnál dolgozó egyik munkatársárát, Jenny Josephet kérte fel a feladatra.
A fotózás napján Deas egy doboz meleg croissant-nal érkezett kedvenc francia negyedbeli pékjétől, valamint egy sor olyan kellékkel, amelyekről úgy gondolta, hogy jól működnének a referenciaképekhez. Voltak lepedők, szövet, zászló és egy kis lámpa, amelynek tetejéből egy izzó állt ki és így halványan hasonlított egy fáklyára.
"Miután az étkezőasztalt félretettem az útból, és a nappalit stúdióvá alakítottam, felállítottam egy foltos szürke hátteret. Néhány dobozt a padlóra helyeztem, hogy a szövetet hagyjam lebegni A Hasselblad fényképezőgépre egy Polaroid hátlapot tettem, hogy néhány próbafelvétellel kezdhessek. [...] Jenny egy fehér lepedőbe volt csomagolva, a lepedőre terített zászlóval forgattunk, néhányat pedig az arra terített kék anyaggal. Végül a kéket választottuk. Az anyagokat gondosan elrendeztük. A fényeket úgy helyeztük el, hogy kiemeljék a szövet ráncait, és hogy Jenny szemében megragadjon a fény. Szórakoztató és kreatívan összeolvadó pár órás forgatásba, tanulásba kezdtünk."
Anderson visszaemlékezése szerint a fotózás alatt a modell megkérdezte, hogy leülhet-e pár percre, és akkor készítette a kedvenc képét róla. Miután beszélgettek kicsit, Joseph bevallotta, hogy gyermeket vár - bár a fotózást folytatták, de végig azon aggódott Anderson, hogy a nő dobozokon áll, de nem történt baj. Ennek ellenére kolléganője soha többé nem állt modellt senkinek.
A végeredménytől el volt ragadtatva Anderson. Az évek során számos más referenciafotót is készített Deas számára, többek között könyvborítókat és megrendelésre készült portrékat, de egyik sem járt be olyan pályafutást, mint a fáklyás hölgyes logó. Összehasonlítva az alapanyagot és a kész művet, jól látható, hogy Deas mennyire hű maradt az eredeti portréhoz:
Anderson elmondta, hogy még ha a fáklyás hölgy festmény nem vált volna híressé, a fotózás akkor is különleges helyet foglalna el a szívében, mert a nappalijában, a jó barátaival és azokkal a tökéletes croissant-okkal történt, és mindig szívesen fog emlékezni arra a napra.
