Habár szuperhősös mozikból és sorozatokból régen sem volt hiány, az igazi dömping csak az utóbbi évtizedekben indult be. A forradalmat többnyire a Marvel filmes univerzum 2008-as nyitócíme, a Vasember megjelenésétől szokás számítani, de valójában már az ezredfordulótól egyre több sikercímet (pl. X-Men, Spider-Man, Batman: Kezdődik!) mutathatott fel a műfaj.
Mindezzel számos karakter vált népszerűvé olyan nézők millióinak körében, akik talán sosem találkoztak hőseik eredeti, képregényes változataival. Épp ezért gondoltuk, hogy izgalmas lenne felidézni a legismertebb figurák indulását, hiszen némelyikük pont attól érdekes, hogy mennyire készen kaptuk őket, míg másoknál jelentős változásokra csodálkozhatunk rá.
Superman
A sort természetesen A Szuperhőssel, Supermannel indítjuk, aki a cikk szereplői közül a legidősebb, hiszen 83 éve lépett színre az Action Comics 1938. júniusi számában. A köpenyes kriptoni Jerry Siegel és Joe Shuster párosának köszönhetően elevenedett meg a füzetekben, az alkotóknak azonban nem ő volt az első karakterük ezen a néven, 1933-ban ugyanis már megjelentettek egy rövid történetet The Reign of the Superman címmel, amelyben az elnevezés még egy telepatikus képességekkel felruházott kopasz gonosztevőt takart.
A középen látható, 1934-1935 körül született vázlaton viszont Supes már majdnem elnyerte klasszikus formáját, ám ekkor még a karakterét részben ihlető erőemberek és ókori hősök mintájára fűzős csizmát viselt, háttérsztorija szerint pedig nem egy idegen bolygóról érkezett, hanem a Föld pusztulása miatt küldte vissza a távoli jövőből apja, az emberiség utolsó túlélője.
Batman
A Denevérember nem sokkal fiatalabb Supermannél: először az 1939. májusi Detective Comics #27-ben láthattuk, saját nevén pedig 1940 tavaszán kapott képregényt. A karakter Superman sikerének indíttatására Bob Kane fejéből pattant ki, ám a kreatív folyamatban kulcsszerepet játszottak Bill Finger író ötletei is. Batman már színre lépésekor magán viselte a figura fő ismertetőjegyeit, például a Leonardo Da Vinci rajzai alapján szabott köpenyét is.
Puritánabb kivitelétől eltekintve az éjszakai igazságosztó jelmezének mai szemmel legfeltűnőbb részlete talán a denevérek fejformáját jobban utánzó álarc. Érdekesség, hogy az első szám még nem említette a később központi motívummá vált tragikus háttérsztorit, Bruce Wayne szüleinek meggyilkolásáról ugyanis csak a Detective Comics 33. számában olvashattunk. Említésre méltó az is, hogy pályafutása kezdetén Batman még nem riadt vissza az emberélet kioltásától, első kalandjában például lazán belepofozta a főgonoszt egy savval teli tartályba.
Flash
A villámgyors Flash (Gardner Foxtól és Harry Lamperttől) azon szuperhősök közé tartozik, kiknek álcája az évtizedek során több személyt is takart. Az Arrowverse-ben és a DC-filmekben is látható Barry Allen csak a karakter második megtestesítője, aki a Showcase 4. számában tűnt fel 1953-ban. Az eredeti Flash-t viszont Jay Garricknek hívták, és a Flash Comics első számában lépett színre 1939 novemberében.
Ebben a történetben az egyetemista Garrick egy laboratóriumi cigiszünet (!) során összetör egy üvegcsét, s a kiszabaduló füsttől tesz szert szuperképességére. A hős külseje itt még élesen eltér a Barry Allen-korszakétól, szárnyas sisakja a római mitológia hírvivő istenét, a Hermészről mintázott Merkúrt idézi (a képregény pedig egyenesen Merkúr reinkarnációjaként vezeti fel a karaktert). A Garryck-féle Flash utoljára 1951-ben kapott saját füzetet, azóta csak mellékszerepekben tűnt fel.
Amerika Kapitány
Amerika Kapitány rangidősnek tekinthető a Marvel filmes univerzum nagyágyúinak sorában, hiszen ő az egyetlen közülük, aki a képregények aranykorában (1938-1956) született. Első alkalommal a Captain America Comics 1941. márciusi nyitószámában lépett akcióba, amiben rögtön magát Hitlert vette üldözőbe, már a borítón lezavarva neki egy irtózatos öklöst. Steve Rogerst Joe Simon írónak és Jack Kirby rajzolónak köszönhetjük, akik kifejezetten a nácik politikája elleni kiállásnak szánták a karaktert, ám ezt eleinte nem mindenki nézte jó szemmel.
A készítőket ugyanis fenyegető levelekkel bombázták, néhány ellenző pedig még az irodájuknál is megjelent, így Kirbyék egy darabig rendőri védelem mellett dolgoztak. Érdekesség, hogy a Kapitány nevére Simon első ötlete a "Super American" volt, ám ezt hamar elvetette a végső változat kedvéért. Az eredeti sorozat 1950-ig futott, majd egy 1953-as kísérletet leszámítva a szuperhős csak 1964-ben, a képregények ezüstkorában (1956-1969) tért vissza a The Avengers 4. számával.
Wonder Woman
A DC Szentháromságának tagjai közül valószínűleg Wonder Woman keletkezéstörténete a legérdekesebb. Az amazont az egyik korai hazugságvizsgáló feltalálója, William Moulton Marston pszichológus alkotta meg, aki poliamor (többszerelmű) kapcsolatban élt feleségével és egy Olive Byrne nevű nővel.
A trió elkötelezett feminista volt, neje és Byrne így egyaránt ihletet nyújtottak Marstonnek a Csodanő kidolgozásához (Diana ikonikus karpereceit pl. Byrne ékszerei ihlették). Wonder Woman születésében ráadásul nagy szerepet játszott a szintén feminista H.G. Peter rajzoló is, aki Marston 1947-es halálát követően egészen 1958-ig gondozta a karaktert.
A szuperhős az All Star Comics 8. számában mutatkozott be 1941 októberében, rögtön a mozifilmekben is megjelenő pilóta, Steve Trevor oldalán szállva szembe a nácikkal. Az első, teljes mértékben neki szentelt képregény a Sensation Comics #1 volt 1942 januárjából. Diana eszköztárában már a kezdetektől ott figyeltek a golyókat felfogó karperecek, a tiara, valamint az igazság lasszója is, amit a kötözős szexjátékokért rajongó Marston a női vonzerő és a puha kontroll allegóriájának szánt.
Aquaman
Arthur Curry, azaz Aquaman (Mort Weisingertől és Paul Norristól) szintén a képregények aranykorában, 1941 szeptemberében bukkant fel először a More Fun Comics 73. számában. Ebben a füzetben 7 szuperhős különálló sztorijait olvashattuk, melyek közül az újonc Aquamané volt az utolsó "fellépés". Bemutatkozó kalandjában az U-112 tengeralattjáró gonosz legénységével vette fel a harcot, és rögtön megismerhettük az eredettörténetét is.
Eszerint Curry egy ismert mélytengeri kutató sarja. Apja felfedezi Atlantiszt, az elsüllyedt várost tanulmányozva pedig megtanítja fiát a víz alatti túlélés fortélyaira. Aquaman végül csak 1962 februárjában kapta meg a saját képregényét, azóta viszont a DC különböző korszakaiban számos sorozatot szenteltek neki. Képességei és a víztől való függése gyakran képezik poénkodás tárgyát a popkultúrában, a jelenséget a Vanity Fair 2018-as cikke kiválóan dokumentálja.
Hulk
A zúzógép Hulkot a két legendának, Stan Leenek és Jack Kirbynek köszönhetjük. Dr. Bruce Banner pusztító alteregója elsőként az 1962. májusi The Incredible Hulk #1 lapjain szabadult el, ám itt még többnyire szürkében dühöngött, mivel Lee úgy vélte, hogy ezt a színt egyetlen kisebbséggel sem kötik majd össze. A színező Sam Goldberg azonban nem volt elégedett az árnyalattal, ezért a történet során több változatot is kipróbált, köztük a zöldet is.
A nyomtatott végeredményt látva Lee is korrigálta döntését, így Hulk később már zöldben válhatott világhírűvé. A karaktert a Frankenstein-szörny, valamint Dr. Jekyll és Mr. Hyde ihlették. Lee ugyanis egy kimondottan tökéletlen hőst szeretett volna, mivel az 1961-ben megjelent Fantasztikus Négyes Lényének népszerűségéből arra következtetett, hogy a közönség jobban szimpatizál az ilyen szereplőkkel.
Spider-Man
A Pókember megalkotásáért Stan Lee és Steve Ditko párosát illeti az elismerés, de Jack Kirby részvételét is érdemes megemlítenünk. A kosztümös falmászó az Amazing Fantasy 15. számában, kísérleti jelleggel debütált 1962 nyarán, majd gyorsan az egyik legkeresettebb karakterré vált, így 1963 márciusában meg is kapta saját füzetét, a The Amazing Spider-Mant.
Az átlagos gondokkal (az első számban például iskolai zaklatással) küzdő tinédzser szuperhőst kifejezetten a fiatal olvasókat célozva mutatták be, a figura nevébe pedig azért került kötőjel, hogy jobban különbözzön Supermantől, aki szintén piros-kékben nyomult (a rajzoló Ditko egy interjújában viszont elárulta, hogy kezdetben narancssárga-lila színkombinációban képzelte el Peter Parker öltözékét). Pókember első jelmeze remekül kiállta az idők próbáját, hiszen a karok alatti hálótól eltekintve ma is frissnek hat.
Thor
A filmekből is ismert Thor Odinson (Stan Lee, Larry Lieber, Jack Kirby) 1962 augusztusában mutatkozott be a Journey into Mistery 83. számában, ám a képregénykészítők fantáziáját akkor már régóta mozgatta a skandináv viharisten személye. A Marvelnél az 1951. február-áprilisi Venus #12-13-ban is feltűnt, Jack Kirby pedig a rivális DC Comicsnak már 1957-ben megrajzolta egy változatát a Tales of the Unexpected #16-ban.
Ami az "igazi" Thort illeti, Stan Lee 2002-ben úgy nyilatkozott, hogy olyan karakternek szánták, aki még Hulknál is erősebb. Ehhez viszont már egy istenséget kellett segítségül hívniuk, Lee választása ezért a skandináv mennydörgőre esett.
A szkriptet testvére, Larry vázolta fel, míg a rajzolást a viking mondák iránt továbbra is élénken érdeklődő Jack Kirby vállalta. A Journey into Mistery első számában Thor végül Dr. Donald Blake-ként lépett színre, aki egy norvég barlangban talál rá Mjolnirra, ami a villámok istenévé változtatja (később pedig az is kiderült, hogy valójában ő maga Thor, ám Odin büntetésből száműzte a Földre és amnéziával sújtotta).
Iron Man
A vasba bújt szuperhőst négy ember, Stan Lee (ötlet, sztori), Larry Lieber (sztori), Don Heck (rajz) és Jack Kirby (rajz) együttműködésének köszönhetjük. A karakter első megjelenését az 1963. márciusi Tales of Suspense #39 jegyzi, ami teljes egészében Iron Man eredetéről szól. A sztori gyakorlatilag megegyezik a 2008-as filmben látottakkal, ám a playboy Anthony Stark itt vietnámi kommunisták fogságában kalapálja össze az életmentő páncélt.
Stan Lee visszaemlékezéseiben felidézte, hogy Vasember megteremtésével nagy kockázatot vállaltak, mivel a 60-as évek antikapitalista és háborúellenes légkörében álltak elő egy figurával, aki aktívan támogatta a hadsereget és egy személyben testesítette meg a tőkés réteget is.
Iron Man ennek ellenére hamar népszerűvé vált, különösen a nők körében: Lee szerint nem kaptak sok rajongói levelet a szebbik nemhez tartozó olvasóktól, de ha mégis, azok szinte mindig Vasembernek szóltak. Az Iron Man páncél ma is használt arany-piros változata a Tales of Suspense #48-ban debütált, és a (többek közt) Pókember jelmezét is megálmodó Steve Ditko tervezte.
