Bezárult a kör, Fekete Özvegy után a Bosszúállók csapat utolsó alapító tagja, Clint Barton, azaz Sólyomszem is megkapta a saját szólókalandját, de Scarlett Johansson Natasha Romanoffjával ellentétben Jeremy Renner karakterének nem egy különálló mozifilmet, hanem egy Disney+-os tévésorozatot szánt a Marvel Studios. Ezt pedig több szempontból is jó döntésnek bizonyult, hiszen a hatrészes Hawkeye teljesen tudatosan akar kicsiben játszani, nem a világ megmentéséről, vagy elképesztő hatalommal bíró szupergonoszokról van most szó, ez mindösszesen egy könnyed, humoros, karácsonyi akcióvígjáték, ráadásuk kifejezetten a jobb fajtából.
Van ugyanis, aki karácsonykor a Reszkessetek, betörők!-et vagy A Grincset nézi rongyosra, másoknál viszont a Die Hard, vagy Shane Black filmográfiájának jelesebb darabjai váltak az ünnepek kötelező kellékévé. Az utóbbi csoportnak mindenképp ajánlott tenni egy próbát Clint Barton és Kate Bishop imádnivaló karácsonyi ámokfutásával.
Ritkán merítkeznek a képregényes mozifilmek és sorozatok olyan nagyon az eredeti alapanyagokból, mint ahogy azt a Hawkeye alkotója, Jonathan Igla tette. Esetünkben most a 2012-ben indult, és összesen 20 lapszámot megélt Hawkeye képregénysorozatra kell gondolni. Nem csak a sztori, az egész vizuális körítés masszívan ezekből a füzetekből táplálkozik. Ugyancsak innen vették át azt az alapvetést, hogy Sólyomszem halláskárosodást szenvedett a bosszúállóként eltöltött évek során. Külön elegáns, hogy ehhez nem egy konkrét esetet kötnek, hanem egyszerűen rávilágítanak arra, hogy zöld behemótok, űrlények és istenek között harcolni nem életbiztosítás egy hétköznapi embernek. Legyen bár Clint Barton a világ legjobb íjásza, nem szabad elfelejteni, ő csak egy hétköznapi halandó, annak minden testi limitációjával együtt.
Történetünk másik főszereplője és tulajdonképpeni katalizátora azonban még Clintnél is sokkal érdekesebb karakter. Ő nem más, mint a tehetős családból származó Kate Bishop, aki még az első Bosszúállók film eseményei alatt, a New York-i csata során veszítette el édesapját, illetve látta meg azt, hogyan harcol Sólyomszem az idegen betolakodókkal szemben. Kate ekkor határozta el, hogy maga is kiváló íjásszá válik, ezt pedig sikerült is elég ügyesen abszolválnia. Az éppen New Yorkban tartózkodó Clint azért akad össze Kate-tel, mert egy alvilági aukción felbukkan a hírhedt Ronin ruha. Tudjátok, az a szerelés, amiben Barton kérlelhetetlenül irtotta a maffiózókat a Bosszúállók: Végjáték elején.
Így kerül a képbe egy melegítőruhás bűnbanda, illetve Alaqua Cox karaktere, a siket Maya Lopez, avagy ahogy a képregényolvasók ismerik őt, Echo. Maya apját is Ronin, azaz Clint ölte meg, a lány pedig mindenképpen be akarja teljesíteni a vérbosszút. Közben az ügy egyre szövevényesebb lesz, gyanússá válik Kate édesanyjának új szerelme, Jack Duquesne is (ha ismerős a neve, az nem csoda, elvégre a Marvel Comics füzeteiben ő Swordsman). Illetve mindezek tetejében betoppan a Fekete Özvegy mozifilmben megismert Yelena Belova, vagyis Natasha húga, aki szintén Clint fejére pályázik. Akad még egy elég áll-leejtős cameó is a sorozatban, de ezt már végképp nem szeretnénk nektek idő előtt ellőni, legyen ennyi elég a sztori alappilléreiről.
Hailee Steinfeld elképesztően jól alakítja az ifjú, tettrekész, ugyanakkor nagyon meggondolatlan és tapasztalatlan Kate Bishopot. Messze több és nagyobb projektet érdemelne, bár a főszerepek sem kerülték el, hiszen láthattuk őt a 2018-as ŰrDongóban, illetve szinkronszínészként is dolgozott a Pókember: Irány a Pókverzum!-ban, ahol Gwen Stacy szólalt meg az ő hangján, valamint a Netflix-féle Arcane-ben, ahol Vi karakterét szinkronizálta. Mégis, ha rajtunk múlna, akkor Steinfeld kisasszony sokkal több felkérést kapna Hollywoodban, mostani teljesítménye alapján bőven megérdemelné. Miatta lett a Hawkeye annyira szerethető, bájos és karácsonyi, közben pedig a látványos íjászkunsztokon és pörgős ütésváltásokon alapuló akciójelenetekből is kivette a részét.
Jeremy Renner nyilván rutinból hozta már Clint Bartont, továbbra is tökéletesen passzol hozzá a szerep úgy is, hogy a lehető legkisebb mértékben sem hasonlít külsőleg a képregényes Sólyomszemhez. Újabb bizonyíték ez arra, hogy egy adaptációnak nem a szolgai másolás az egyetlen fegyvere a repertoárban. Bartonon látszik, hogy ezer és egy csata áll már mögötte, hulla fáradt, pihenni szeretne, de még karácsonykor sincs egy perc nyugta sem. Ugye ismerős az alaphelyzet? Nem nehéz felfedezni benne minden karácsonyi akciófilm standard morgós főhősét úgy sem, hogy nincs végig atlétára vetkőzve, és nem a Nakatomi torony szellőzőnyílásaiban mászkál. Külön öröm egyébként, hogy végre kicsit érdekessé tudták tenni az írók Clint feleségét is, bár mi abban bíztunk, hogy azért abból a történetszálból valamivel többet ki fognak hozni.
Ugyancsak igaz ez a már említett cameóra, ami a rajongók hájjal kenegetésének tökéletesen megfelelt, az egész MCU jövőjére nézve viszont lényegesen több potenciál volt benne. Aztán ki tudja, lehet, hogy a már bejelentett Echo spin-off sorozatban bontják majd ki jobban ezt a vonalat. És ha már Maya Lopeznél tartunk, akkor érdemes nála is elidőznünk egy cseppet. A Marvel kimaxolta a 2021-es követelményeket azzal, hogy egy siket, amerikai őslakos képregényhőst egy ugyancsak siket, amerikai őslakos színésznő játszik el, az viszont nem itt és nem most derült ki, hogy ez tényleg jó döntés volt-e. Maya karakterét egészen egyszerűen nem bontották ki eléggé, személyes tragédiáit sablonos keretek között és tömbösítve tárták elénk. Simán lehet, hogy Alaqua Cox ennél jóval többre lesz majd képes az önálló Echo sorozatban, mi drukkolunk, hogy így legyen.
Szegény Jack Duquesne-ről viszont még ennyi jót sem lehet elmondani. Nagyot fog csalódni az, aki azt gondolta, hogy a képregények bajvívómestere érdekes adaléka lehet Clint és Kate meséjének, Tony Dalton karaktere ugyanis megmaradt sokadrangú mellékszereplőnek, ami a képregények ismeretében elég nagy kihagyott ziccernek tűnik.
Ahogy azonban korábban szó esett róla, a Hawkeye alapvetően végtelenül nagy tisztelettel bánik az eredeti füzetekkel, konkrét jeleneteket emel át belőlük (némi MCU-s átfazonírozással), ahol pedig bővíteni vagy csavarni kell a sztorit, szintén jó munkát végez. A "Tracksuit Mafia" pontosan olyan komikus, laza, mégis bitangkemény banda, mint a képregényekben (jó, itt talán a keménységből lecsavartak pár fokozatot), a LARP-os, vagyis élő szerepjátékos mellékszereplők is szerethetők, Lucky a pizzakutya pedig a legimádnivalóbb Marvel-házikedvenc, akit eddig az MCU-ban láthattunk.
Kár, hogy Echónak nem jutott ki a rivaldafényből és kár, hogy Jack Duquesne még csak ennek közelébe sem kerülhetett, de Kate Bishop és Clint Barton párosának dinamikája, közös jeleneteik olykor humoros és máskor érzelmes dimenziói miatt mindenképp el kellett készülnie ennek a sorozatnak, ami mert kicsiben játszani és nem akarta megváltani a világot. De nem is kell minden szuperhősnek bolygók sorsáról döntenie, elég ha lenyomnak egy bűnbandát, és megpróbálnak időben hazaérni karácsonyra. Nem lehet továbbá elégszer elmondani, mennyire passzol Kate szerepe Hailee Steinfeldhez, és már csak azért is bízunk egy potenciális Ifjú Bosszúállók moziban, hogy ott esetleg őt is viszontláthassuk egyszer.
Ó, és mielőtt el nem felejtjük: Florence Pugh annyira jó Yelena Belova, hogy hatalmas baklövés lenne őt kihagyni a Marvel filmes univerzumának következő nagyszabású eseménysorozataiból. Mindig jól tud jönni egy Fekete Özvegy a háznál, Yelena pedig kiváló adalék lenne szinte bármilyen jövőbeli MCU-s projekthez.
