A pandémia sok szempontból megváltoztatta az életünket; elég biztosnak tűnik például az, hogy egyhamar nem lesz olyan a mozizás, mint a koronavírusjárvány előtt, sőt az is elképzelhető, hogy sosem tér már vissza a filmipar a régi útra. Sokan sokféle elemzést készítettek a témában, és messze nem csak egyféle következtetésre jutottak, mi viszont most varázsgömb híján nem a jövőt kíséreljük megjósolni, hanem inkább azt magyarázzuk el, jelenleg mi a feszültség forrása, mi ez a konfliktus, melynek egyik oldalán a mozitulajdonosok, a színészek és egyes filmgyártók állnak, a másikon pedig a saját streamingplatformmal rendelkező stúdióóriások.
Hatalmas nyilvánosságot az egész szembenállás akkor kapott, mikor a Fekete Özvegy címszereplője, Scarlett Johansson beperelte azt a Disney-t, ami a 2010-es Vasember 2 óta folyamatosan alkalmazta őt. Lássuk, miről is szól ez a per, illetve mi változott meg a koronavírusjárvány miatt, mi váltotta ki az egész alaphelyzetet, ami messze túlmutat a Fekete Özvegyen és Johanssonon.
A mozi a nappalidba költözik
A koronavírusjárvány kitörése óta ezer és egy film premierjét halasztották el, a legtöbb blockbuster simán késett vagy késik egy teljes évet az eredetileg tervezet bemutatójához képest. A közelmúltban aztán elkezdett visszatérni az élet a mozikba, a nagy stúdiók viszont az első komolyabb filmbemutatók kudarcait látva - illetve ezekre számítva - és a megváltozott játékszabályokra felkészülve egy második lovat is megpróbáltak megülni ugyanazzal a popóval. Kitalálták a párhuzamos bemutatók rendszerét, melyet a Warner az összes komolyabb 2021-es premier esetén használt és használni is fog, a Disney pedig nagyjából mostanáig alkalmazta, de az év hátralévő részében érkező Marvel filmek, így a Shang-Chi és a tíz gyűrű legendája és az Örökkévalók már elvileg kimaradnak a dologból. A Shang-Chi remek példája egyébként annak is, hogy tényleg senkinek sem lehet megfelelni, mivel a kizárólag mozis premier (ezt követően a szokásos 90 nap helyett 45 napig kell várni a streaminges debütálásra) miatt is elkezdett tiltakozni egy kisebb tömeg. Nekik azzal van bajuk, hogy a delta variáns ellenére is "mozikba kényszeríti" a nézőket a Disney.
A Warner 2021-es rendszere pofonegyszerű: a filmek egyszerre mutatkoznak be a mozikban és válnak elérhetővé az összes előfizető számára az Egyesült Államokban az HBO Max streamingplatformon. A Disney annyit csavart mindezen, hogy a friss bemutatókért a Disney+ streamingplatform alap előfizetői díján felül még le kell tenni egy kisebb összeget, ez az úgynevezett Disney Plus Premier Access - ennek segítségével kapott párhuzamos bemutatót a Mulan, a Raya és az utolsó sárkány, a Szörnyella, a Fekete Özvegy és a Dzsugeltúra is. Ha a Warner kitart, és a Wonder Woman 1984-gyel debütált, de azóta például az új Mortal Kombatnél vagy a The Suicide Squadnál is alkalmazott hibrid rendszerüket tényleg az év végéig életben tartják, akkor így fog bemutatkozni a Mátrix 4 és a Dűne is - utóbbi filmre még később visszatérünk.
De mi baj van ezzel a váltással, milyen problémákat rejt magában? A mozitulajdonosok részéről nem kell túlzottan nagy megfejtést keresni: ha az otthona kényelméből nézheti az ember a premierfilmeket úgy, hogy közben még nem igazán lenne kedve nagy közösségbe menni, hiszen épp egy nagy járványhullám után, vagy simán lehet, hogy inkább két hullám között járunk, akkor nem fogja a vetítőtermek felé venni az irányt. A mozik tehát jóval kisebb bevételt realizálhatnak, ami persze a nullánál azért több, de korántsem rózsás a helyzet. Nézzük meg viszont a színészek oldalát is.
Ami jár, az jár, kivéve, ha nem
A filmstúdiók nem szeretnek már a nulladik percben elszállni a mozifilmek költségvetésével, ezért íratlan szabályként egyfajta fizetési plafont szoktak alkalmazni. Általában a legnagyobb filmsztárok gázsija is megáll 20 millió dollárnál, de a szupersztár színészek és színésznők messze nem csak ennyit kapnak. További részesedés járhat ugyanis nekik az adott produkció mozis bevételeiből. Scarlett Johansson is úgy számolt, mikor aláírt a Fekete Özvegyre, hogy azonnal megkap 20 milliót, később pedig még egy hatalmas zsák pénz üti a markát a bevételek tükrében.
A gond csak az, hogy bár a Fekete Özvegy 2021 legjobb nyitását produkálta, mégis hiába lett rekorder. Borzasztóan beestek a mozis bevételek a második héten, a lejtőn pedig nem volt megállás. Az első héten még 105 millió hozott a film az Egyesült Államokban (ebből a nyitóhétvége önmagában 80 milliót tett ki), a második héten viszont 64%-ot estek a számok, már csak 37 milliót sikerült összekaparni. Ezt 17, majd 9, végül 5 milliós hetek követték. A Fekete Özvegy jelenleg az Egyesült Államokban 176, világszinten pedig 362 millió dolláron áll, és elég valószínű, hogy a bevételi mutatók drasztikusan már nem fognak megnőni. Scarlett Johansson számára mindez értelemszerűen azért gond, mert szerződése alapján a mozis bevételekből járna neki a bónusz, amire így keresztet vethet.
Nyilván nem látunk bele a konkrét számokba, de iparági értesülések szerint 50 millió dollárt bukott el, ennyit kapott volna nagyjából, ha az előzetes elvárásoknak megfelelően teljesít a mozikban a film. Johansson perre ment, amire a Disney elég agresszívan reagált: azonnal elkotyogták, hogy 20 milliót már így is kapott alapból a színésznő, ezzel teljesen tudatosan próbáltak meg a hirtelen haragú és rögtönítélő bíróságként működő tömegre hatni, ez pedig részben be is jött. Nagyon sokan pénzéhesnek titulálták Johanssont, a Disney ráadásul még egy lapáttal rátett az egészre, mikor érvként előhívta a pandémiát, és érzéketlenséggel is vádolta a színésznőt.
A stúdió ugyanis a járványhelyzet miatt döntött úgy, hogy a Disney+-on is elérhetővé teszi a Fekete Özvegyet, és itt érkezünk el konkrétan oda, hogy mire is alapozza Johansson a pert. Johansson érvelése szerint ugyanis ő egy kizárólag mozis bemutatóval elstartoló filmre írt alá. Később, mikor kiderült, hogy a Disney más szabályok szerint akar játszani, szó volt arról, hogy újratárgyalják a megállapodást, de végül ebből nem lett semmi. A Disney közben azzal (is) érvelt, hogy a színésznő a remek Disney+-os bevételek után is részesedést kap, de egyrészt nem tudjuk, ezek a bevételek mekkorák (első héten 60 milliót hozott itt a film, de utána síri csend volt a számokról, jó eséllyel itt is nagy a visszaesés), és azt sem, hogy milyen arányban részesül ezekből.
Scarlett Johansson messze nincs egyedül a problémájával. Arról lehetett hallani, hogy Keanu Reeves, Denzel Washington és Mark Wahlberg is nagyon durván összeveszett a Warnerrel, az pedig tény, hogy a hibrid bemutatók ellen ágáló Christopher Nolan 20 év után hagyta ott most a céget. Keringtek hírek arról is, hogy Emily Blunt is perre készül a Dzsungeltúra miatt, Emma Stone pedig a Szörnyella kapcsán fontolgatja a pereskedést - utóbbi mondjuk nem valószínű, mivel Stone épp most írt alá a Szörnyella 2-re. Ellenben az is teljesen bizonyos, hogy a folytatásnál már sokkal alaposabban kőbe vésték a premierrel kapcsolatos kitételeket.
Volt olyan eset, hogy a stúdió nem csapta rá az ajtót az alkotókra, a Wonder Woman 1984 bemutatóját követően például a film rendezőnője, Patty Jenkins, valamint a címszereplő Gal Gadot 10-10 milliós fájdalomdíjat kaptak az elmaradt bónuszok helyett. Mondanunk sem kell, a pontos számokat itt sem ismerjük, nem tudjuk, mennyit kaptak volna klasszikus mozis bemutató és ehhez passzoló, reálisan elvárt bevételek mellett.
Két szék közül a pad alá
Arról már esett szó, hogy a párhuzamos bemutatók rendszere a jelenlegi formában miért rossz a moziknak, és miért járhat komoly bevételkimaradással a színészeknek. Ideje rátérni arra, miért lehet rossz nekünk, nézőknek. A hibrid rendszerrel a Warner és a Disney most félig Netflixet akar játszani, félig pedig a klasszikus iskolát vinnék tovább, de nagyon úgy tűnik, nem megy a kettő egyszerre. A Fekete Özvegy a földbe állat, a hatalmas kritikai sikert arató The Suicide Squad jó eséllyel veszteséges lesz. Hogy lehetséges mindez? Érdemes gyorsan átvenni a mozis matekot, mert elsőre furának tűnhet, miért siralmas egy 200 millióból forgatott Fekete Özvegy esetében a világszintű 362 millió dolláros bevétel. A hangsúly azon van, hogy ez bevétel, nem pedig profit. Ennyi jött össze a jegyeladásokból, de ez korántsem jelenti azt, hogy ennyi vándorolna vissza a stúdió zsebébe.
Leveszik a saját részüket a mozik és a helyi forgalmazók is. Konkrét filmek esetén akár egyedi megállapodások alapján teljesen más arányok is elképzelhetőek, de általánosságban az a megszokott, hogy az amerikai jegybevételek fele kerül vissza a stúdióhoz, Európából viszont már csak 40%, Kínából pedig 20-30% jön haza. Ezért annyira kiemelten fontos az amerikai bevétel, ezért ezt nézik egyből az elemzők. Azt sem szabad továbbá elfeledni, hogy a forgatási költségekben nincs benne a marketinges keret, vagyis a film reklámozása, én nincs benne a korábban részletesen taglalt bónuszrendszer sem, ezeket mind-mind le kell még vonni a bevételből. Így jön csak ki a végső profit, amivel persze trükközni is lehet, ha mondjuk nem akar a stúdió sok adót fizetni. A Warner ennek nagy mestere, a 2007-es Harry Potter és a Főnix Rendje például 942,2 millió dollárt termelt, mégis összességében 167 milliós veszteséggel zárt. Ezek nem nyilvános adatok, az ilyen trükkökkel nem büszkélkednek a stúdiók, a konkrét esetre oknyomozó újságírók világítottak rá, ők kaparintották meg a hivatalos papírokat.
Lehet tehát zsonglőrködni a számokkal a filmstúdió oldaláról, de van, amikor kis utánaszámolással hamar érthetővé válik a bukás. Ilyen volt mondjuk a Warcraft mozifilm esete, ami világszinten 439 millió dollárt hozott konyhára, és ezzel a legjövedelmezőbb videojátékon alapuló mozifilm, mégis veszteséges lett, mivel a bevételek tetemes része Kínából jött, ennek az összegnek pedig (ahogy már említettük) átlagban 20-30%-a realizálható csupán ténylegesen a stúdió oldalán. A 160 millióból forgatott Warcraft tehát ténylegesen elhasalt a pénztáraknál, itt a Harry Potteres példával ellentétben nem csak sumákolt a stúdió. Kanyarodjunk viszont vissza most már a jelenlegi problematikához, és ahhoz, miért járhatunk mi mozinézők is pórul a párhuzamos bemutatókkal.
Egészen egyszerűen sokkal könnyebben meg tudnak bukni így a filmek, ezt mutatja az egyébként remek The Suicide Squad sanyarú sorsa. És éppen ezért félnek sokan annyira a Dűne közelgő bemutatójától. Nem titok, hogy Frank Herbert eredeti regényének csak felét dolgozza fel a film, így igazán nagy gyomrost jelenthet majd a rajongóknak az, ha egy esetleges gyenge teljesítmény vagy konkrét bukás után a Warner nem kér a folytatásból. Mivel nem együtt forgatták le a két részt, semmi sem garantálja azt, hogy tényleg elkészül majd a második epizód.
A mozis matekot némiképp megcsavarja az, hogy a streamingbevételek nem nyilvános adatok, ezeket akkor tudjuk meg, ha a plaformtulajdonos kegyeskedik elárulni bármiféle számot. A Fekete Özvegy esetén csak a nyitóhéten volt nagy a Disney szája, utána síri csend következett. Így tehát nehezebb lesz a számolás. Egyébként pont a Disney esetében legalább az könnyít kicsit a matekon, hogy az alap előfizetői díjon felül még ki kell fizetni a premierfilmeknél a Disney Plus Premier Access árát is, a Warner és az HBO Max esetében viszont sokkal nehezebb számban kifejezni, mennyit hozott a konyhára egy bemutató, mely előfizetések indultak el csak azért, hogy megnézzék az adott filmet otthon, kényelmesen.
A Netflix más utat jár
Jogosan merülhet fel esetleg még az is az emberben, hogy ha ennyire nehéz tisztességes bevételre szert tenni streamingplatformok segítségével, hogyan került csúcsra a Netflix. A válasz pedig annyi, hogy szépen lassan, egy masszív exkluzív-repertoárral. A Netflix okos üzleti modelljének az a titka, hogy az előfizetésekből befolyt összegeket hatalmas mértékben visszaforgatják gyártásra, tényleg igazak azok a mémek és vicces videók, melyek szerint míg az ember megnéz egy Netflix sorozatot, két másik már el is készült közben. Ez egy öngerjesztő folyamat, egyre több exkluzív cím vonzz be egy egyre nagyobb nézősereget. Szintén netflixes sajátosság, hogy egyetlen pillanat alatt elkaszálnak bármilyen sorozatot, ami nem hozza az elvárásokat, ilyen mókuskerékben csak a pénzügyi kimutatások és az Excel-táblázatok számítanak.
Ha mondjuk csak saját exkluzív tartalmakkal építkezne a Disney+, akkor évek kemény munkájával ők is képesek lehetnének erre, de ezt sem a párhuzamos bemutatók segítik elő, épp ellenkezőleg. Mindez csak megosztja a tömegeket, akikből egy harmadik rész, a torrenthuszárok regimentje is leszakad, hiszen a streamingnek köszönhetően a premier napján fent van az adott friss mozifilm tökéletes minőségben a torrentoldalakon.
Egyetlen gondolat erejéig érdemes lehet még kitérni az Apple TV+-ra, az almás csapat ugyanis a Netflixszel ellentétben láthatóan nem a mennyiségre, hanem inkább a minőségre hajt. Ezek a malmok lassabban, de sokkal biztosabban őrölnek.
Nagy megfejtésekkel sajnos nem tudunk szolgálni, és ahogy azt már a cikk elején kikötöttük, a jövőt illetően sem szeretnénk jóslatokba bocsátkozni. Jelenleg a mozis élményre és az otthoni filmezésre is megvan az igény a nézők részéről, egyszerre mindkettőt viszont nem, vagy csak nagyon nehézkesen lehet kiszolgálni. Ahogy idén is sokat változott a filmipar, úgy 2022-ben is újabb nagy csavarokra lehet számítani. Ez lehet akár a klasszikus mozibemutatós rendszer komplett visszaállítása, vagy akár egy teljesen új üzleti modell kidolgozása. Mindenki döntse el maga, melyikkel járnánk jobban. A most boncolgatott részletek alapján már remélhetőleg könnyebben hozhat döntést.
