Mi az a szórakozás, amelyik már a középkor óta (sőt, minden bizonnyal még régebb óta is) annyira vonzza a plebs-et, hogy tömegesen képesek érte a piacterekre tódulni? Hát persze, hogy a kivégzések. Már akkor ott éljenezett boldog és boldogtalan, szájtátva nézve, ahogy egy akasztásnál megfulladtak a szerencsétlen kivégzettek, vagy, ahogy a fejük egy utolsó tátogással a porba hullott. A modern „civilizáltabb" korban persze az ilyen kivégzéseket már nem az utcán, hanem az interneten mutatják be vallási fanatikusok, illetve filmünk negatív főszereplője: a sorozatgyilkos, aki különös perverziót talál abban, hogy saját honlapján élőben végzi ki áldozatait egy ördögi masinéria segítségével.
„Nem én öllek meg... hanem a nézők..."
A gyilkosságoknak az a trükkje, hogy a szerencsétlen delikvensek szép lassan, különös kegyetlenséggel kivégzi egy olyan gép, amely egy internetes számlálóra van csatlakoztatva. Minél többen lépnek fel a honlapra kíváncsiságból, hogy megtekintsék a gyilkosságot, annál gyorsabban fejezi be halálos működését a gép. A szadista (vagy legalábbis annak tűnő) gyilkos olyan gépekhez kötözi le magatehetetlen áldozatait, amelyek elevenen megsütik, vagy egy savban megmarják őket. Ahogy a számláló növekszik, a gép egyre gyorsabban, vagy nagyobb intenzitással működik. Az hátborzongató ügyet Jennifer Marsh (Diane Lane) FBI ügynöknőre bízzák, aki szép lassan a gyilkos figyelmének központjába is kerül...
Hetedik után szabadon?
No igen, tudom, hogy mindig a Hetedikkel hasonlítom össze a sorozatgyilkos témájú filmeket, de az a film akkora etalonnak számít, hogy nehéz nem összevetni vele a többit. Sajnos a Gyilkosság online oly messze jár attól a klasszikustól, mint ide Lacháza. A sajátos online gyilkosság témájával a film már az elején ellőtte minden „puskaporát" és innentől kezdve egy hagyományos, sablonos sorozatgyilkos filmmel van dolgunk. A kissé már hervadó szépségű (bár még most is csinos) Diane Lane más filmjeiben érdekesebb figurákat szokott, jobban alakítani, ezúttal viszont Angelina Jolie, vagy *.akármelyik népszerű, karakteres színésznő éppúgy eljátszhatta volna ezt a szerepet. Igaz, Lane azért nem rossz, de nem is különösen emlékezetes. Egy fokkal idegesítőbb Joseph Cross alakítása, aki úgy néz ki a filmben, mint az ifjú Tim Robbins, ezért amikor mosolygott, mindig olyan érzésem volt, mintha reciklált Robbins-szt néztem volna.
Izgalom, váratlan döbbenetes fordulatok?
Bár a film gyakran azért tényleg izgalmas, ugyanakkor olyannyira kiszámítható, hogy szinte minden jelenetet előre tudunk. Időnként tényleg olyan érzésem van, mintha a hollywoodi forgatókönyvírók hülyének, vagy legalábbis csecsemőnek néznének minket, akinek minden vicc új... A végső megoldás (a gyilkos figurája) tulajdonképpen érdekes, de azért ő is a „láttunk már ilyet" kategória. Kicsit az a fajta, amilyennek Brad Pitt beállítja Kevin Spacey-t a Hetedikben: „egy új divatos tee-shirt, amire egy hét múlva már nem is emlékszel". Körülbelül ezt lehet elmondani erről a filmről. Nem rossz, nézhető, de tipikusan egyszer nézős kategória. Kár érte, az alapötlet jó volt...
72%
GameStar