Nem mondhatni, hogy a Vad Fruttik az ország legvidámabb zenekara. Már az abszolút sláger, a Nekem senkim sincsen és a tehetségkutatóból ismertté vált Lehetek én is alapján is eldöntheti az ember, hogy a kicsit búsulósabb, a hétköznapok gondjait feldolgozó, de azért mégsem depressziósan sarokba ülve hallgatós zene neki való-e.
Voltak kivételek: a Boroskóla, a Forró nyár vagy a Limonádé például a vidámabb dalok közé tartozik, de azért mégiscsak a negatív érzelmi töltetű dalok teszik ki a zenekar repertoárjának nagy részét. A Darabok is ilyen: Likó Marcell, bár még mindig zseniális szövegeket tud írni, nem szeret boldog témákról mesélni – üvölteni viszont annál inkább, ami például a Válaszok nélkülben és a Másodpercek és Decibelekben is jól hallható.
A Darabokban című dal egyébként a szokottnál is fájdalmasabb, de nyitódalnak azért nem rossz. Az album az Egy naprával kezd beindulni, a negyedik szám, a Kollázs viszont borzalmasan unalmassá válik, még mielőtt jó lehetne. A Szemben a nappal szintén főleg azoknak fog tetszeni, akik sírással is szeretnek folyadékot veszíteni, nem csak heves testmozgással.
Az egész album szomorú lett, és talán egy kicsit kevés is (a tíz számból hármat már kiadtak), de reméljük, azért nem kell feketében járni a koncertekre.
3,5/5
