Tudom, tudom, ott a Biblia vagy a Korán, ám Terry Pratchett Korongvilága szerencsére el mer, és el is akar rugaszkodni a valóságtól.
Önálló, egyetlen sorozatba sem beilleszthető történetünk helyszíne Omnia, egy kétmillió lelket számláló birodalom a sivatagban, melynek élén a kenobiárka, Om egyházának vezetője áll... papíron. A tényleges hatalom Vorbis exkvizítor, a Kvizíció legmagasabb rangú emberének kezében összpontosul. Joggal feltételezné a kedves olvasó, hogy valaki, akinek mások kínzása a munkája, velejéig romlott ember. Csakhogy Vorbis nem gonoszságból fordít a hátára egy teknősbékát és hagyja szegény párát a napon aszalódni, hanem azért, mert a következményekre kíváncsi. Vajon akkor is így tenne, ha megtudná, hogy épp Om kalimpál szánalmasan a lábaival az apró test fogságában? Bizonyára...
Szerencséjére a közelben tartózkodik a fotografikus emlékezete ellenére is egyszerű felfogású, Tezsvér, aki még nem testvér, hanem az egyház hierarchiájának legalján helyet foglaló novícius. Sőt, még annak is túlkoros. Mégis ő az egyetlen, aki magában Omban, nem pedig a rendszerben hisz, ezért is lehetséges, hogy egyedüliként hallja a híveit, és velük együtt hatalmát vesztett isten hangját.
Ha szereted Pratchett írásait, akkor ezzel a kötettel sem nyúlhatsz nagyon mellé. Egy tehetetlenül átkozódó isten, amint olyan erős villámcsapást idéz elő, aminél egy macska bundáján végigsimítva is több feszültséget lehet gerjeszteni, megannyi kacagtató helyzet forrása. Amennyiben rezzenéstelen arccal tudjátok végigolvasni a dogmatikus omniaiak és Ephebé szabad gondolkodású filozófusainak találkozását, a világ laposságáról vagy gömbölyűségéről folytatott vitát, kezdjetek el pókerezni, mert nagy pénz van abban.
Jómagam vinnyogva röhögtem a metrón hazafelé, nem egy csodálkozó pillantást kiváltva utastársaimból. Fel is iratkozott szépen kedvenc Pratchett-könyveim közé, nektek sem szabad kihagynotok. Végezetül pedig ne feledjétek a nagy igazságot: De Chelonian Mobile!
5/5
