A filmipar marketinggépezete egy másodpercre sem áll meg. Rögtön a hét elején Slyvester Stallone megerősítette, hogy nem ő és nem is a korábban szóba került Mel Gibson, hanem a Red Hill írója és rendezője, Patrick Hughes csücsült A feláldozhatók 3 rendezői székébe. Ha hinni lehet a pletykáknak, akkor a harmadik etapban az eddigi bandához hozzácsapódik a frissen szabadult Wesley Snipes, a filmjeivel rendre befürdő Nicolas Cage és talán Harrison Ford is, ha nem jön közbe neki a Star Wars: Episode VII vagy egy újabb Indiana Jones film.
A nyugdíjas akciósztárok visszatérésénél talán a szuperhősök élveznek nagyobb figyelmet manapság, Kevin Feige, a Marvel feje például annak örül, hogy végre hivatalosan is visszakerültek hozzájuk a Daredevil jogai, ami eddig a 20th Century Fox markában volt. Talán ez azt jelenti, hogy készülhet a reboot, esetleg belépőt kap a Fenegyerek a Bosszúállók csapatába. A DC sem pihen, Zack Snyder elárulta, hogy ha bevételi szempontból elégedettek lesznek Az acélemberrel, akkor könnyen megeshet, hogy ő dirigálja le Az igazság ligája mozit is. Erre minden lehetőség adott:
A heti felhozatal várhatóan nem lesz ilyen epikus, de remek szórakozást nyújthatnak, mi pedig segítünk választani közülük:
Jurassic Park 3D
Steven Spielberg 1993-as klasszikusa Michael Chrichton – Őslénypark című regényéből merített ihletet, az általunk ismert koncepcióhoz igen csak kellett Spielberg egyedi látásmódja, John Williams fülbemászó dallamai, David Koepp (Mission: Impossible, Pókember) gördülékeny forgatókönyve és természetesen a gondosan összeválogatott színészgárda (Sam Neill, Jeff Goldblum, Richard Attenborough, hogy csak párat említsek) is. A sztori olyannyira közkedvelt, hogy ismertetését engedelmetekkel kihagynám, ellenben érdemes róla pár szót ejteni, hogy miért került hirtelen a figyelem középpontjába egy rojtosra nézett legenda. A Jurassic Park 20. születésnapja alkalmából látogat el újra a mozikba felfrissített verzióban, 3D-s körítéssel. A konvertálásnak köszönhetően gyönyörű képet, kristálytiszta hangzást, valamint olyan környezetet kapunk, amelynek hatására úgy érezhetjük, mintha magunk is Steven Spielberg alkotásában csücsülnénk. Ha másért nem is, a kellemes emlékekre való tekintettel a héten ezt ajánljuk megtekintésre. Őszintén sajnáljuk, hogy a feltupírozott Jurassic Park 4DX-formátumban nem elérhető, bár a raptor nyál és a T-Rex hónaljszag nem tűnik annyira nyerőnek.
(Érdekesség: Ki gondolná, hogy a T-Rex jellegzetes, fülsüketítő üvöltése eredetileg egy kiskutyától származik? Pedig ez a valóság. A kistermetű eb egy Buster névre hallgató Jack Russell terrier volt, gazdája pedig az a Gary Wydstom, aki a Jurassic Park hangmérnöki posztját töltötte be. A szakember hónapokig gondolkodott azon, hogy milyen hangokból keverje ki a T-Rex ordítását, majd meghallotta a kutyáját sípoló hangon ugatni és lelassítva azt rémisztő üvöltést kapott végeredményül.)
A hívás (The Call)
Brad Anderson tipikusan azon rendezők közé tartozik, akitől láttunk már jót is, rosszat is. A gépészen és a Transz-Szibérán edződött direktor szerette volna megmutatni, hogy Halle Berry bevonásával ezúttal képes maradandót alkotni, de A hívás névre keresztelt thrillerrel nem biztos, hogy ez sikerül. Pedig az alapkoncepció ígéretesen indul: Jordan a 911 segélyvonalnál dolgozik és egy nap azzal hívja őt egy kétségbeesett lány, hogy elrabolták és egy kocsi csomagtartójában fekszik. A felállított szituáció addig remekül működik, míg Berry karaktere a telefon másik oldaláról próbál segíteni, de mikor saját szakállára kezd dolgozni, onnantól kezdve mintha Anderson eleresztette volna alkotása kezét és megszűnik a varázs. Persze ez csak személyes vélemény, az izgalmas krimik kedvelőinek kötelező darab, lehet is velem vitatkozni a kommentek között.
(Érdekesség: Nemrég jelentette be Halle Berry, hogy második gyermekét várja, azóta az újságírók folyamatosan azzal a kérdéssel bombázzák, hogy visszatér-e az X-Men: Az eljövendő múlt napjai stábjába. A rajongók megnyugtatására Bryan Singer rendező kitett egy képet saját Twitter oldalára, amin Berry Ciklonként pózol. Az üzenet egyértelmű…)
A nagy nap (The Big Wedding)
Robert De Niro feltehetően kap úgynevezett ajánlatokat, de a színészóriás előszeretettel választ olyan szerepeket, melyek által „családokról-családoknak” szóló vígjátékokban játszhat. Az Apádra ütök-trilógia óta tudjuk, hogy az egykori dühöngő bika rendkívül jól érzi magát sztárok társaságában, így eshetett meg, hogy A nagy napban olyanok kaptak helyet mellette a képernyőn, mint Robin Williams, Diane Keaton, Susan Sarandon vagy épp Amandra Seyfried. És ki ne lenne kíváncsi egy olyan káoszra, melyben a házasodni kívánó fiú családja csak úgy nyerheti el a lány édesanyjának beleegyezését, hogy az elvált apa színészkedik egyet régi feleségével, miközben már kéznél az új? Előreláthatóan a film nem válik klasszikus komédiává, de remek kikapcsolódást nyújthat másfél óra erejéig, randira tökéltes, és azért egy esélyt mindenképpen megérdemel A bakancslista írójának új forgatókönyve.
(Érdekesség: Robert De Niro a Katie Couric’s Show nézői szeme láttára élő adásban fakadt sírva, mikor szóba került a Napos oldalban alakított szerepe, ahol egy bipoláris depresszió nevű betegségben szenvedő fiú apját alakította. A kitörés nem véletlen, a 69 éves színészt állítólag ugyanez a betegség gyötri, így valóban átérezte, hogy min ment át a főszereplő.)
