A legutóbbi Filmajánló óta kiderült, hogy a G.I. Joe – Megtorlás kizárólag a pénztáraknál teljesít jól, a kritikusok egyenesen a földbe döngölték, nem alaptalanul. Rossz hírekből a hét hátralévő részében sem volt hiány, először a Halálos Iramban-széria rajongói hördültek fel Justin Lin kilépésén. Időközben megoldódott a helyzet és a stúdió kívánságlistáján olyan nevek szerepelnek, mint Jeff Wadlow (Kick-Ass 2), Brad Furman (Az igazság ára) és Harald Zwart (A karate kölyök). Nem esett jól a filmiparnak Mike Mignola, a Hellboy atyjának nyilatkozata sem, szerinte nagyon kevés rá az esély, hogy megvalósuljon a Pokolfajzat 3. része.
A rossz kezdés ellenére ezúttal sem szenvedtünk hiányt új előzetesekből. A sort az 1976-os Carrie című horror feldolgozása nyitotta, amelyben a Kick-Ass-ből ismert Chloë Grace Moretz használja telekinetikus erejét arra, hogy bosszút álljon az őt elnyomókon. Uwe Boll sem pihent az utóbbi időben, ám mielőtt bárki is a szívéhez kapna egy újabb elbaltázott játékadaptációt sejtve, ne tegye. Boll ezúttal egy dráma-thriller kombóval kíván betörni a mozikba, melyben a szebb napokat is látott Dominic Purcell, Eric Roberts és Edward Furlong asszisztálnak. Az Assault on Wall Street története egyszerű, mint a faék: egy férfit tönkretesz a pénzügyi válság, ezért dühében bosszúra indul a felelősöket keresve. Bemutatták a Rush, vagyis magyarul Hajsza a győzelemért című film első előzetesét is, ami Niki Lauda balesetét és James Hunt-tal való rivalizálását mutatja be. A Ron Howard rendezte film az 1976-os idényt dolgozza fel, James Hunt bőrébe Chris Hemsworth (Bosszúállók) bújt, míg Niki Lauda szerepét Daniel Brühl (Becstelen brigantyk) vállalta magára. Ilyen lehet, mikor Thor egy McLarent vezet.
Feledés (Oblivion)
Tom Cruise egy kisebb átmeneti szünetet leszámítva folyamatosan pörög a 2010-es Mission: Impossible – Fantom protokoll óta. Sorra vállalja a filmszerepeket, a neve még mindig szépen fest a plakátokon, tódulnak rá a nézők a mozikba. Talán éppen ezért gondolta úgy a Tron: Örökség rendezője, Joseph Kosinski, hogy ő lehet a legalkalmasabb egy nagy költségvetésű sci-fi főszerepére. A Feledés első blikkre valóban átlagos sci-finek tűnik, de szerencsére több is van benne. A sztoriban Tom Cruise figuráját egy nő emlékképe gyötri, akit nem tud hova tenni, hiszen sosem találkoztak. A jövőbéli Földön (legalábbis ami maradt belőle) megfordul vele a világ, mikor rátalál álmai nőjére (szó szerint) és a gyanúsan jól értesült Malcolm Beech (Morgan Freeman) is megpróbálja felnyitni a szemét. Joseph Kosinski a Tron-hoz hasonlóan nagy hangsúlyt fektetett a vizuális effektekre, és a poszt-apokaliptikus környezet hangulatára, de a forgatókönyvet sem kapkodták el. Michael Arndt író a Feledés szkriptjével végzi el a sci-fi gyorstalpalót, hogy a Star Wars: Episode VII-re a téma mesterévé váljon. Nem véletlenül említettük az utóbbi franchise nevét, a filmre ugyanis szemmel láthatóan nagy hatással voltak a Star Wars-filmek, ezt nem róhatjuk fel negatívumként. Manapság igen nehéz értékelhető, eredeti ötletekkel teli filmet elcsípni a hollywoodi gyártósoron, de a Feledés meglepően jól teremti meg saját atmoszféráját és készteti arra nézőjét, hogy a 4DX-es változatra is jegyet váltson.
(Érdekesség: Tom Cruise az elsők között nyitott profilt a rohamos ütemben fejlődő Vkontakte nevű orosz közösségi portálon, amely leginkább a Facebookra hasonlít. Tom a Feledés népszerűsítéséért regisztrált be, ugyanis az oroszoknál már két hete bemutatták a filmet. A színész már 65 ezer rajongóval büszkélkedhet és a szám folyamatosan nő, kb. 40 millióan kattintanak rá naponta.)
Eleven testek (Warm Bodies)
Kevés olyan esetet tud felmutatni a filmipar, amikor a romantika és a humor szimbiózisban él vámpíros-zombis közegben, de az Eleven testek című romantikus zombi komédiában pont ezek a feltételek teljesülnek. Stephenie Meyer enyhén szirupos Alkonyat-sorozatával ellentétben az ifjú Jonathan Levine bebizonyítja, hogy remekül lehet lavírozni az önirónia és a humor határán úgy, hogy a film nem válik önmaga paródiájává. A Fifti-fiftivel bizonyító rendező filmjének főhőse R, a zombi (Nicholas Hoult), akinek múltjáról nem sokat tudhatunk meg, annál inkább jövőjéről. Összetalálkozik egy Julie (igen, enyhe Rómeó és Júlia utalás) nevű lánnyal (Teresa Palmer), akibe egyből beleszeret, és ennek köszönhetően kezdenek visszatérni az érzései, visszafordul a zombivá válás folyamata. Mint mondtam, az Eleven testeket abszolút a humor viszi a hátán, az így gyűjtött lendületet a sablonos cselekmények és sztori sem tudja megtörni, a mellékszereplők (Rob Corddry és John Malkovich) alakjai pedig tovább erősítik a műfajteremtő (lent) koncepciót. Zombi film még soha nem volt ennyire szórakoztató (talán csak a Zombieland és a Haláli hullák hajnala), bárkivel érdemes beülni rá és garantált a 98 percnyi feliratos élvezet.
(Érdekesség: a Warm Bodies igazi stílusteremtő a maga nemében. Az első olyan romantikus zombi film, amelyet a sajtó csak „zomromkom”-ként aposztrofál. Újabb szóval bővült anyanyelvünk, éljen.)
The Master
A filmfesztiválok és az Oscar-gála abszolút közönségkedvenceként azt hihetnénk, hogy a The Master egy könnyed dráma, amely kizárólag a gondolatok és érzések felszínét kapargatja. Ezzel szemben Paul Thomas Anderson új filmje (hasonlóan előző alkotásához, a Vérző olajhoz) könnyedén arcon csap egy gyanútlan átlagnézőt, az általa teremtett fojtogató légkörre nem mindenki fogékony. A The Master tipikusan az a film, amit az embernek látnia kell, de nem fogja élvezni, hagy benne egy nyomot, de nem fog neki örülni. A rendező ezúttal a második világháború utáni Amerikáról készített egy felkavaró portrét, amelyben a főszereplő (Joquin Phoenix) ex-tengerészgyalogost alkoholos mámorából egy szellemi vezető (Philip Seymour Hoffman) téríti meg és állítja maga mögé követőjeként. A film kettejük szélsőséges „apa-fia” kapcsolatára épít zseniális színészi alakításokkal, sötét hangulattal és olyan jellemfejlődésekkel, amit Paul Thomas Anderson mesterien képes érzékeltetni. Nem véletlen a film eredeti címe és hogy a magyar forgalmazó sem változtatta meg: az angol Master szó egyszerre jelent mestert és gazdát, ez a kettősség tökéletesen meghatározza az egész filmet. Kicsit erősebb ideg ajánlott, nem egy könnyed randifilm, de talán a legértékesebb élmény lehet ezen a héten.
(Érdekesség: a The Master egyik sztárja, Joaquin Phoenix egy interjú során konkrétan lehülyézte az Oscar-díjat, szerinte az egész egy nagy baromság, aminek nem szeretne a részese lenni. Nem is lesz így.)
