Egyáltalán nem véletlen, hogy a videojátékokon alapuló filmek legtöbbje kifejezetten pocsékra sikerül, legfeljebb a bűnös élvezet kategóriába sorolhatunk párat, a tényleg igényes adaptációkat pedig nagyítóval kell keresni. Teljesen más egy mozi és egy játék narratívája, a legtöbb esetben lehetetlen feladat egy az egyben átemelni az alapanyagot egyik médiumból a másikba, éppen ezért sokszor alaposan átgyúrják, a végeredmény pedig - lássatok csodát - nem lesz olyan, mint ahogyan és amiért megszerettük az eredeti receptet.
A 2019-es Pokémon - Pikachu, a detektív talán azért is arathatott akkora sikert, mert nem konkrétan egy videojáték sztoriját vette át, hanem elmesélt egy teljesen új kalandot egy olyan környezetben, amit viszont már minden Pokémon-rajongó ismer és imád. Még hálásabb feladatot vállalt azonban magára a Free Guy, ami nem egyetlen konkrét videojátékot adaptál, hanem kitalált magának egy fura és végtelenül szórakoztatónak tűnő kvázi GTA Online klónt, amely ismerősnek tűnik mindazoknak, akik akár egyszer is kontrollert fogtak a kezükbe, mégis érthető lesz az alapfelállás a laikusok számára is. A sikerhez persze ez még messze nem elég, szükség van magára Ryan Reynoldsra is.
Ready Player One
Ryan Reynolds kiválasztása egyszerűen zseniális döntésnek bizonyult, a Free Guy címszereplője, az örökvidám, kissé együgyű, de csupa szív és csupa élet Guy karakterét egyértelműen rá írták. Guy nem más, mint egy NPC, azaz nem játékos karakter. Az a figura, akit mi is, ti is végeláthatatlanul sok játékban lőttünk arcon egy kis extra XP reményében, és egyetlen másodpercig sem gondolkodtunk el azon, hogy egy értelmes érző lényről van szó. Miért is gondolkodtunk volna, hiszen a valódi játékokban erről szó sincs, Guy viszont a filmben egy öntudatra ébredt MI, aki ki akar szakadni a mindennapok mókuskerekéből, miközben a szerelmet keresi. Ez esetünkben egy igazi játékost, a Jodie Comer által alakított Millie játékbéli karakterét, Molotov Girlt jelenti.
Guyjal együtt ismeri meg a néző is Free City, vagyis gyakorlatilag a játéktér szabályait, magyarul a játékmenetet. Később mondjuk ezeket a film simán felrúgja, ha épp a történetvezetés ezt kívánja meg, ami furán tud hatni. Ugyancsak fejvakarásra adhat okot az, ahogy a Guy otthonaként funkcionáló videojátékot kezelik a fejlesztők. Végtelenül lassan ébrednek rá az egyértelmű dolgokra, a digitális karakterek elleni harc is teljesen életszerűtlen, és akinek minimális fogalma van arról, hogyan működik a programozás, az nehezen fog túllépni egyes blőd megoldásokon. Ezekre a fő sztoriszál építéséhez van szükség, így elnézhető a hiba, bár épp ez a vonal, ahol kicsit gyengécske a Free Guy, és ezért ül le picit a film a játékidő közepe tájékán.
Amíg a címszereplővel együtt nevetünk, vagy épp rajta, esetleg csak ámuldozunk a másodpercenként bedobott rekordmennyiségű robbanáson és effekten, gyorsvonat sebességével robog a film, minden rendben van. De amikor kicsit ki akarják bontani a narratívát, akkor már elkezd döcögni a dolog. Guy és szíve választottjának románca nem jó értelemben bizarr, de legalább a lezárásban sikeresen kikeveredik ebből a problémakörből a film.
Guy azért kezd el játékosként viselkedni és azért tör ki mindennapi rutinjából, hogy közelebb kerülhessen szerelméhez, de végül persze kiderül, hogy turpisságok húzódnak meg a háttérben, lehull az a bizonyos nagybetűs lepel. Kiderül, hogy az egész videojátékos világ veszélyben van, mivel a főgenya, Taika Waititi karaktere már a Free City folytatásán dolgozik, és az első részt simán a kukába akarja dobni. Waititi végtelenül túljátszott karaktere nagyon szórakoztató, egyúttal tökéletesen hozza azt a képet, amiért az embernek fel tudna fordulni a gyomra egyes kiadók csőlátású, kizárólag a számokra és a kimutatásokra koncentráló, a játékosokra magasról tojó mentalitása miatt. Több szempontból is aktuális a téma, nem nehéz párhuzamokat találni a valósággal.
Több, mint egy egyszerű skin pack
A Free Guy valós világban szövődő történetszála kapcsán még a Stranger Thingsből is ismert Joe Keery karaktere, Klavi érdekesebb kicsit, de ő biztosan nem ezzel az alakításával fog befutni Hollywoodban. Ryan Reynolds viszont egyszerűen brillírozik, és Jodie Comer is egész jól el tudja adni azt, hogy tényleg kezd belezúgni egy NPC-be. Nincsenek hatalmas megfejtések, nincsenek váratlan fordulatok, de a film közel két órán át képes szórakoztatni. Csillagos ötös jár a zseniális alapötletért, az okos castingért és a vizuális megvalósításáért is. Az pedig már csak hab a tortán, hogy némi mögöttes mondanivalót is sikerült mindezekhez társítani. A gamer nézők ráadásul temérdek easter eggnek is örülhetnek (ezek egy részéhez egyébként kellett az is, hogy a Disney felvásárolja a Foxot), fel fog bukkanni sok videojátékokból ismert kütyü és fegyver, valamint olyan híres streamerek is, mint Jacksepticeye, Ninja, vagy Pokimane. A magyar nézők a The VR csapat szinkronmunkájának örülhetnek.
Vannak hibái, de a Free Guy maximális elismerést érdemel, egy adaptációkból, rebootokból és folytatásokból élő blockbuster világba tudott új színt, új ötleteket hozni. Hatalmas szüksége van Hollywoodnak az ilyen és ehhez hasonló filmekre, és főleg ezek sikerére, mert csak így képzelhető el az, hogy kikecmergünk abból a langymeleg állóvízből, ahol hosszú ideje áztatja magát a filmipar nagyköltségvetésű szeletének döntéshozó gárdája.
