Fekete Özvegy nem egy összetett szereplőként kezdte el pályafutását a Marvel filmes univerzumban, még a karaktert alakító Scarlett Johansson is azt nyilatkozta nemrég, hogy a Vasember második részében Natasha Romanov végtelenül túl volt szexualizálva. Aztán szépen lassan elkezdték az MCU kreatív elméi jobban is kibontani a kémhölgy hátterét, ezt első körben a Bosszúállók: Ultron korában kaptuk meg, itt debütált a Vörös Szoba is, az a kegyetlen szovjet szervezet, ami gyilkológépet képzett Natashából. Az Ultron kora utáni filmekben ezt az irányt követték, a Végjátékban pedig könnyes búcsút vehettünk az Özvegytől, de nem csak a rajongóknak volt hiányérzete.
A Marvel fejesei is érezték, hogy valamit még adniuk kell Natasha Romanovnak, így elkészült az önálló Fekete Özvegy film, melynek eredetileg tavaly kellett volna megérkeznie a mozikba, de a pandémia miatt egészen mostanáig csúszott. Szerencsére megérte várni rá.
Irány Budapest
A Fekete Özvegy más tempóval dolgozik, és más tétet lenget be, mint a szokványos MCU-s mozik, ez pedig az egész univerzum megmentése után szinte már kellett a mozinézőknek. Egy váratlanul erős és drámai nyitás után hamar elhelyezhetővé válik a kánon nagy idővonalán is a cselekmény: az Amerika Kapitány: Polgárháború után, de még a Bosszúállók: Végtelen háború előtt járunk, tehát Natasha épp szökésben van, a Szokóviai Egyezmény megsértése miatt az egész világon vadásznak rá. Egy profi szovjet kémnek persze ez nem is annyira nehéz alaphelyzet, rohamtempóban tér azonban vissza Natasha múltjának több szereplője is, akik a sztori katalizátoraiként szolgálnak. Olyannyira jól csinálják ezt, hogy néha még el is lopják a rivaldafényt a címszereplőtől.
A magyar nézők szívét nyilván a budapesti helyszínek fogják leginkább megdobogtatni, noha tényleg nem időzünk itt sem sokáig, a Fekete Özvegy egyetlen pillanatig sem lassít, villámsebesen húz minket végig az egyébként rövidnek semmiképpen sem mondható játékidőn. Kár kertelni, tényleg remek érzés azt látni, hogy a magyar főváros végre a magyar fővárost játssza el, és nem Moszkvát, Berlint vagy Párizst helyettesíti. Az mondjuk csak nekünk lesz vicces, mikor a hírhedt magyar kommandósokról esik szó, de ennyi belefér. Már csak azért is, mert végre valahára kiderül, hogy mi is történt anno Budapesten - tudjátok, ezt még az első Bosszúállók filmben emlegette Sólyomszem és Natasha.
Akciódús kémfilmhez méltóan vannak megkoreografálva a harcjelenetek, szinte felszisszen az ember, mikor a szereplőnek bevisznek egy találatot, vagy hogy hozzácsapják valami keményhez a másikat - utóbbira bőven láthatunk majd példákat. Különösen a kvázi főgonosz, Kiképző, avagy Taskmaster mozdulatsorai látványosak. Neki ugyebár az a különleges képessége, hogy bárkinek a harci stílusát tökéletesen le tudja utánozni, kunsztjaiban pedig vissza is köszönnek a főbb Bosszúállók, például Amerika Kapitány vagy Sólyomszem ikonikus mozdulatai.
Családban marad
Messze nem Kiképző a lényeg azonban ebben a történetben. A Fekete Özvegy valódi szívét Natasha diszfunkcionális kis családja adja meg. David Harbour Vörös Őre egyszerre a szovjet Amerika Kapitány és saját maga paródiája, Rachel Weisz Melinája vérprofi idősebb Özvegy, a Florence Pugh által alakított Jelena Belova pedig hibátlanul hozza Natasha cserfesebb, lazább "hugicáját". Mindhármójukon látszott, hogy élvezték a rájuk osztott szerepeket, melyek tökéletesen passzoltak hozzájuk.
Azt talán mondanunk sem kell, hogy Scarlett Johansson most is remek Fekete Özvegy volt, de ez nem is csoda, hiszen ahogy Vasemberről is immár szinte mindenkinek Robert Downey Jr. jut eszébe, úgy Natasha Romanov is teljes egészében összenőtt Johanssonnal. Pontosan ezért tekinthető ez a film főhajtásnak is a színésznő előtt, mindenképp kijárt neki ez a Marveltől.
Egyedül talán a Fekete Özvegy humora ingadozik kissé. Lesz sok olyan poén, aminél együtt nevet majd az egész vetítőterem, de akad pár olyan egysoros, ami inkább kellemetlen, mint mókás, ehhez pedig némiképp a magyar szinkron is hozzájárul. Nem fogjuk persze leszaggatni az arcunkat a kíntól, de Jelena néhány beszólása hallatán önkéntelenül is felszalad az ember szemöldöke.
Az MCU megy tovább
A finálé sem lett a legjobb, de épp azért, mert tónust vált a film, és hirtelen klasszikusan "marveles", szuperhősös lesz az egész lezárás, nem pedig olyan földhözragadt, mint amilyen odáig volt az egész mozi - és pont ezért volt jó nézni, mert hirtelen nem az egész világot kellett megmenteni egy lila űrzsarnoktól vagy egy komplexusos androidtól.
A Fekete Özvegy járt Scarlett Johanssonnak, és járt nekünk, mozinézőknek is. Nem ez a legemlékezetesebb Marvel film, de arra tökéletes volt, hogy egy hosszú hiátus után végre visszarázódjunk az MCU forgatagába, és felkészüljünk az elkövetkező eseményekre. Utóbbiak közül egy történetszálat már a stáblistás jelenet is elkezdett pedzegetni.
