Robert Rodriguez rendező felügyelete mellett és John Malkovich főszereplésével elkészült egy különleges film, amelyet soha nem fogunk látni - legalábbis nem mi. A 100 Years című sci-fi film bemutatóját ugyanis 2115. november 18-ára tűzték ki, és addig egy speciális, golyóálló üveg mögött őrzött széfben pihen. Ez az egyedi projekt a Louis XIII Cognac márkával való együttműködésből született, amely híres arról, hogy egy-egy üveg italuk elkészítése száz évig tart. A film koncepcióját teljesen áthatja ez a gondolat: egy alkotás, amelyet hosszú időn át érlelnek, hogy egy másik generáció élvezhesse.
Maga a történet teljes titokban marad, és a film cselekményéről alig árultak el valamit. Az eddig megjelent információk szerint a jövőben játszódik, és egy sci-fi világot tár elénk, amely a készítők feltételezésein alapul arról, hogy milyen lehet majd a Föld 2115-ben. Rodriguez és csapata három különböző teasert is bemutatott a filmhez, amelyek mind eltérő látványvilágot mutatnak be: az egyik a steampunk esztétikát idézi, a másik egy posztapokaliptikus, elvadult világot, a harmadik pedig neonfényes, futurisztikus városképet, amely a Szárnyas fejvadász stílusát idézi. A teaserek azonban semmilyen kapcsolatban nem állnak a film tényleges cselekményével, inkább csak a projekt körüli érdeklődést hivatottak növelni.
Az előzetesekben látható jelenetek mind ugyanazt a rövid cselekményt követik: Malkovich karaktere, akit egyszerűen a Protagonista néven említenek, egy széfhez siet egy női társával, hogy egy Louis XIII üveget kinyissanak, de megzavarja őket az Antagonista. Bár ezek a jelenetek semmit nem árulnak el a tényleges történetről, mégis tovább növelik a film körüli misztikumot.
A 100 Years létrehozása egyértelműen nem a gyors profitszerzésről szól. Ez a projekt inkább egy művészi kísérlet, amely az időt és annak múlását helyezi a középpontba. A film készítői szerint ez az alkotás nemcsak arról szól, hogy a jövőben mit hagynak maguk után, hanem arról is, hogy hogyan tekinthetünk a jelenre és a jövőre egy olyan perspektívából, amely túlnyúlik az egyéni életeken. Az biztos, hogy ez a projekt különleges helyet foglal el a filmtörténetben, még akkor is, ha mi magunk sosem láthatjuk. Az ötlet, hogy egy film száz évvel a készítése után kerül bemutatásra, egyszerre abszurd és lenyűgöző, és bizonyosan mély nyomot hagy majd a kultúrában - még akkor is, ha mi csak az utóhatásait élvezhetjük.
