Eszelősen sokat keresett a Netflix a Squid Game-mel, de ebből szinte semmi sem jutott a sorozat alkotójának

Hvang Donghjok tíz éven át sikertelenül házalt a Squid Game, avagy magyarul Nyerd meg az életed ötletével, mielőtt a Netflix lecsapott volna a sorozatra, amely utóbb a piacvezető streamingszolgáltató történetének legnagyobb sikerévé vált mind nézettség, mind kritikai elismerések tekintetében. Összesen 14 kategóriában jelölték Emmyre,  6-ban diadalmaskodni is tudott. És mint arra a Los Angeles Times rámutat, az epizódonként csupán 2,4 millió dollárba került produkció hatására körülbelül 900 millióval nőtt a cég értéke.

Azt hihetné az ember, hogy ennek következtében alkotója is Dagobert bácsi módjára fürdik a pénzben, ám a valóság ennél sokkal kiábrándítóbb, mivel a Netflix olyan szerződést kínált neki, amiben le kellett mondania a Squid Game jogairól, és nem számíthatott részesedésre a bevételből. Donghjok egy interjúban úgy fogalmazott, hogy csak annyit keresett a produkcióval, amennyiből ételt tudott rakni az asztalra.

Az ehhez hasonló kizsákmányolás egyáltalán nem számít kuriózumnak vagy új keletű dolognak a filmiparban. Ashley Lyle és Bart Nickerson, a Showtime-on futó Yellowjackets ötletgazdái és forgatókönyvírói,  8 hónapig dolgoztak a pilot epizódon, amiért ketten együtt 20-20 ezer dollárt kaptak, ebből az adók levonása, az ügyvédek és ügynökök kifizetése után annyi se maradt, amennyi a minimálbér összege. Nem csoda hát, hogy az ilyen és ehhez hasonló igazságtalanságok miatt ismét sztrájkolnak az amerikai filmipart mozgásban tartó írók, nehéz helyzetbe hozva a mostanában épp profitmaximalizálásra és kiadáscsökkentésre törekvő filmstúdiókat, produkciós vállalatokat és persze a Netflixet is.

Mivel egyelőre nem látni, hogy mikor juthatnak megállapodásra a felek, a streamingszolgáltató nemzetközi, elsősorban dél-koreai partnereire fókuszál most. A Ted Sarandos irányította vállalat 2,5 milliárd dollárt invesztál a távol-keleti országban készülő tartalmakba, ami duplán előnyös számára. Egyrészt óriási az érdeklődés az onnan érkező filmek, sorozatok iránt, másrészt jóval olcsóbban dolgozik a helyi munkaerő. Ehhez hozzájön még, hogy a stábtagok napidíjat kapnak, de a munkaórák száma nincs rögzítve, és ha egy megszakítás nélküli forgatási nap 24 órára, vagy akár még többre jön ki, akkor nem jár nekik plusz pénz. A napilap megkereste ezzel kapcsolatban a Netflixet, melynek közleménye szerint tisztességes és versenyképes bért fizetnek, és e tekintetben világos elvárásokat támasztanak a helyi partnereik felé is, összhangban a dél-koreai törvényekkel.

Azt egyébként Hvang Donghjok is elismerte, hogy a nemcsak a sorozatok elkaszálásában, hanem a kockázatvállalásban is éllovas Netflix nélkül nem valósulhatott volna meg a Squid Game, s bár az első évad nem tette őt gazdaggá, a másodikra már jóval előnyösebb feltételekkel kötött megállapodást. Mindazonáltal változatlanul támogatna egy olyan törvényt, mely kötelezné a cégeket arra, hogy hosszú távon is fizessenek az alkotóknak, valahogy úgy, ahogy a hagyományos televíziózásban az ismétlések után. Meggyőződése, hogy ettől az iparág fenntarthatóbbá válna, a Squid Game-hez és az Élősködőkhöz fogható következő nagy dél-koreai siker megszületéséhez pedig szerinte az kell, hogy biztosítva legyen az alkotók megélhetése.